Száguldó élet

3.fejezet

Szombati események

Délután két óra lesz öt perc múlva. Sebastian és Sebastien már az autóban ültek. Én egy nagy ládán Claire táraságában. Szívem egyre gyorsabban vert és kiszáradt a torkom is. Na ez van, ha izgulok. Ráadásul feladatott is kaptam. A köridőket kellett leírnom.

14: 00-kor a box utca végén a piros lámpa elaludt és a pilóták egyesével kigurultak a pályára. Húsz perc áll rendelkezésükre és ezt kihasználják. Sebastian 1: 23. 832- es idővel kezd. Mindenki tudta, hogy ez nem elég. Az idő rohamosan telt. Mindkét versenyzőnk kijött kereket cserélni és ez után az utolsó roham elkezdődött. A pilóták harcoltak, de hat személy elvérzet, a következő sorrendben: David Coulthard, Sebastian Vettel, Giancarlo Fisichella, Adrian Sutil, Anthony Davidson és Takuma Sato.  Nagyon rossz edzésünk volt ezt kijelenthetem.

- Nyugi ezen tudsz javítani. –próbáltam a pártfogoltamon vidítani, sikertelenül. Mérges volt magára, a csapatra és az egész világra. Ilyenkor bármit tennék az hiába való, lenne. Arra döntött, hogy megvárjuk az időmérő végét, és utána megyünk ki a riporterekhez. Végül is a csapattársa tovább jutott a legjobb tizenhat közé. Eltelt a második rész és még nagyobb bánat ért minket. Sebastien Bourdais csak a 16-dik helyre kvalifikálta magát. Három órakor mindennek vége lett. Kialakult a holnapi sorrend. Az élen a szokásos emberek kivéve azzal a tényezővel, hogy a még mindig gyengélkedő Renault-val Fernando Alonso második lett Kimi mögött és Lewis Hamilton az ötödik. Ez tetszik, mert nem csípem ezt a fickót főleg, azóta amit tavaly Fujiban csinált Sebastiannal és Markkal.

- Gyere Naty! Várnak minket a hárpiák.- mosolygott Sebi.

- Na vigyázz, hogy beszélsz az újságírókról. Én is az akartam lenni kiskoromban.

- De itt kötöttél ki.

- Tudom. –megöleltem. – Ha megkapod az új autót akkor jók, lesztek.

- Köszi. Nem hagyod, hogy feladjam ilyenkor.

- Amúgy se olyan, vagy mint aki oly könnyen feladja.

Három és fél órán keresztül kérdezgették szegényt és teljesen elfáradt amikorra visszaértünk a szállodába. Segítettem neki elrendezgetni a dolgait.

- Én még most lemegyek vacsorázni. Velem jössz?

- Most nem. El kell intéznem egy telefont.  Felhívom anyukámat. Elég régen beszéltünk.

- Bátyád miatt?

- Is-is. Reggel találkozunk.

Átmentem a saját szobámba. Tárcsáztam a számot. Harmadik csengetésre vette fel.

- González?

- Szia Mama. Naty vagyok. –mosolyodtam el, amikor meghallottam a hangját.

- Hogy vagy kislányom?

- Na aggódj mami. Egész jól.

- Nem úgy hallom a hangodból. Nekem elmondhatod.

- Sok dolog van, ami bánt. Főleg három. Sebastian nem szerepel valami jól, és a csapat ki akar rakni.  Tegnap reggel Sergio megjelent a szobámban. Megint bajba keveredett szerintem, de elküldtem. Ugye nem haragszol?- kérdeztem tőle vigasztalásra várva.

- Három hónapja nem járt itthon. És mi a harmadik dolog?

- Tudod egy fiú…

- Ismerem?

- A futamokról talán.

- Lányom, muszáj ilyened lenned?

- Heikki Kovalainen. Tudod, aki tavaly Renault-os volt.

- Mi van vele?

- Apa ugye nincs a közeledben?

- A barátaival foci meccsen vannak. Tudod a Real…

- Tudom, hogy semmiség, de a bűntudat nem hagy nyugodni. Csütörtök éjszaka sétáltam ezzel a fiúval, miután hallottam, hogy összeveszett a barátnőjével. Olyan sétát képzelj el, mint a filmekben. Amikor csak rólatok szól minden. Ez olyan volt. Csókolóztunk, de tudtam, hogy nem lehetne. Most folyamatosan őt figyelem. Vele szeretnék lenni. Anyu én olyan bolond vagyok! –sírtam el magam.

- Ne sírj kicsim…

Ekkor valaki ajtóstól akart bejönni a szobámba.

- Majd visszahívlak .- lettem. Felpattantam az ágyról. A könnyeimet letöröltem is, úgy engedtem utat az illetőnek, mint ha nem is történt volna semmi. Nagy meglepetés ért a kellemetlen fajtából. Jenni Dalhman –Raikkönen állt. Kimi felesége. Bevágtatott a szobába úgy, hogy majd nem felborított.

- Te vagy Natalien González?- vágta fejemhez.

- Igen.

Közbe beesett Kimi is.

- Jenni ezt ne tedd!

- Te mocskos szuka rá másztál a férjemre!

- Mi van? –néztem értetlenül rá. Válasz képen elém vágta az egyik helyi újságot. Kezembe vettem és megnéztem. Csak mi ketten voltunk rajta a képen. A tegnapi cukrászdánál. Sebastian és Heikki lemaradtak róla. A cikk pedig arról szólt, hogy én az egyik szeretője vagyok Kiminek. Elkezdtem nevetni. Jenni értetlenül nézet mindkettőnkre.

- Mi olyan vicces ezen?

- Ez nagy marhaság, ami ide van írva. Két pilóta is velünk volt. Név szerint Heikki Kovalainen és Sebastian Vettel. Sebi az én „pártfogoltam”- vettem elő a szájba rágós stílust és az idéző jelet is megmutattam. Toro Rossonál dolgozok, és eszem ágában sincs kikezdeni a te férjeddel. Vili?

Kimi elkezdett kuncogni, a nő pedig csak hápogott. Elégedettség töltött el.

- Még is igazam volt. – „rúgott” még egyet a feleségén Kimi.

- Bo…bocsánat. – makogta el és elrohant. Szótlanul néztünk egymásra.

- Naty sajnálom. Nem hitt nekem.

- Tudok rólatok így megértem. Szerintem menj utána.

- Rendben. Holnap találkozunk. – elment.

Én kicsit boldogan feküdtem végig az ágyamra. Már nem hívtam fel anyát, had pihenjen. Végül is, nekem is kell ez a tevékenységet űzni, csak az álom nem talált meg.