Száguldó élet

11. fejezet

Újság és az eső

Túl vagyunk három szabad- és egy időmérőedzésen. Az időeredmények nem valami fényesek ráadásul Sebastian büntetést is kapott váltócsere miatt. Most azonban még alszunk vagy legalább is én, de a társamban nem vagyok biztos. Halk motozásra ébredtem és sutyorgásra.

- Ne piszkáld! –ismertem fel Seb hangját.

- De lassan ki kellene kászálódnia az ágyból.

- Heikki nem veled lesz egész nap összezárva. Ha nem alszik normálisan, akkor morcos és undok. –magyarázta a német. Lassan megmozdultam és felültem.

- Nem vagyok morcos.- motyogtam miközben kisepertem a hajamat az arcomból. Lassan felmértem a terepet. Heikki az ágyam végénél ült, Seb pedig egy bögre habos kávéval tart felém.

- Jó reggelet.- köszönt a finn és egy puszit nyomot a homlokomra. Közben a kávét is megkaptam.

- Köszönöm. Nem úgy volt, hogy később találkozzunk?

- De, csak akadt egy kis probléma. Ezt neked is látnod kell.- válaszolta miközben felvette a laptopját a földről. Sebastian is leült az ágyára is engem figyelt. Kicsit furának tűnt.

- Tudok olvasni.- magyaráztam fintorogva.

- Azt sejtettük. Viszont amit most látni fogsz kicsit érdekes, de kérlek, ne akadj ki. Elintézzük majd. –mentegetőzött a német.

- Mi van? Nem értelek.

- Olvass, és mindent megértesz.- mutatott a gépre a finn. Ezek összeesküvést szőttek ellenem akkor rossz lóra tettek. Na, végül is elkezdtem olvasni. A cikk Sebről szólt….és rólam. Még képet is csatoltak.

- Én… nem… járok… veled.- kezdtem el beszélni, mint egy hülye gyerek. Seb arcán vigyor jelent meg és Heikkién is.

- Mi ezt tudjuk. Neked itt van ő, nekem meg Hanna. –magyarázkodott Sebastian.- Reggeli előtt beszélünk Gerhard Bergerrel s Franz Tosttal. Ők elintéznek

- Engem intéznek el? Köszike.- morogtam egy sort, de ők még jobban nevettek. Seb felpattant az ágyáról és az ajtóhoz lépett.

- Most rögtön beszélek velük.- jelentette be és eltűnt. Heikki végig feküdt az ágyamon én pedig odabújtam mellé. Nagyon szorosan, ahogy csak bírtam. Ez megnyugtatott. Közben éreztem, ahogy az egyik kezével a hajamat birizgálja. Nagyot sóhajtottam.

- Minden rendben?- érdeklődött halkan.

- Ezt szeretem.- mutattam a fejem irányába, majd a kezemet a mellkasára tettem és hagytam, hogy itt megpihenjen. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Akár a versenyt is lekéshetnénk, de ennek nagyon kicsi az esélye. Ron Dennis inkább ránk törné az ajtót, mint, hogy a pilótája nem induljon a futamon. Bár előbb ki kellene deríteni, hogy hol is van.

- Meg szeretnélek hívni pár napra hozzám.- szólalt meg újra a férfi mellettem, amitől végre nem azon gondolkoztam, hogyan lehetne megszökni innen.

- Én meg azt szeretném, hogy utazzunk együtt Montrealba, és előtte menjünk el Madridba.- kontráztam rá nemes egyszerűséggel. Rögtön rájött, hogy miért mondtam ezt. Nem szólalt meg. Felkönyököltem, hogy láthassam az arcát.

- Valami rosszat mondtam?

- Dehogy.- simogattam meg az arcomat. – Ha te így szeretnéd így lesz. –újra megérintette a bőrömet, mire akarva akaratlanul nagyot sóhajtottam. Inkább nyögtem. Mikor észbe kaptam fülig vörösödtem.

- Bocs.

- Ezt szeretem benned.- ezzel elkezdett ficeregni. Rögtön rájöttem mi a célja. Maga alá akart gyűrni, de nem sikerült. Mindketten a földön kötöttünk ki és megállás nélkül röhögtünk.

- Ez egy személyes ágy.

- Már tudom. Most pedig mivel ennél mélyebbre nem igen eshetünk…- hagytam, hogy végre le tudjon győzni. Mind két kezemet lefogta és megcsókolt. Édesen, ahogy még sose. Utána csak nézett.

- Ennél tényleg nem eshetek mélyebbre. Mikor induljunk?- kérdeztem tőle, miközben már elengedte az egyik kezemet, a másikat pedig szorosan fogta.  Végig érintettem a mellkasát, közben pedig vártam a válaszát. Izmos az tuti.

- Mondjuk este 20:45-kor indul egy gép Svájcba, de ha véletlenül bulizni akarsz…

- Azt szeretnéd, hogy a nyakamat is kitörjem?

- Inkább nem.- csókolt volna meg újra, de hallottuk az ajtó csapódást.

- Hol vagytok?- érdeklődött Sebastian.

- A földön.- válaszoltam. Odasétált mellénk és érdeklődve fürkészet minket. –Nos?

- Minden elintézve.

- Élejen!- örültem őszintén és a gyomrom hangosan megszólalt.- Ez elég ciki.

- Kicsit.- pattant fel mellőlem Heikki. – Most megyek. A futam után találkozzunk és megyünk együtt a reptérre.

- Rendben. Elmegyek zuhanyozni.- ezzel vált külön a csapatunk. Az idő rohamosan telet és már alig más fél óra múlva kezdődik a verseny. Az eső szakad és én a boksz utcába, kutyagolok. Egyszer csak Fernandoval találtam magam szembe. Neki szerencséje volt, mert esernyőt tartott a kezében. Nem volt kedvem most társalogni vele. Végül is, ő tudatta velem mi is volt az igazság a Nelsonos ügyben. Kicsit gyorsítottam a lépteimen, de gyorsabb volt.

- Várj!- kapta el a kezemet és visszahúzott maga mellé. – Jól vagy? Már, mint a bokád.

- Szia. Már rendbe jött.

- Láttam a mai újságot…- kezdte el. Már ő a negyedik illető, aki ezzel kezdi a társalgást a mai nap.

- Az egy hülye vicc.- csattantam fel, de láttam rajta, hogy vigyorog.

- Csak azt akartam mondani, hogy csinos vagy a képen.

- Ha ezt a feleséged hallaná. –emeltem a tekintetemet az ég felé.

- Ő vette észre először. Érthető, hogy mit is szeret benned a pasid. Most utadra engedlek, mert nem akarom, hogy megbüntessenek. –mosolygott kedvesen,

- Sok szerencsét a versenyhez.- és ezzel ellibbentem. Visszaértem a RedBull-hoz és megláttam Sebastiant az egyik díszvendégünkkel. Szépen odasétáltam hozzájuk és megkocogtattam a vállát.

- Irány öltözni.- adtam ki a parancsot.

- Rendben. Addig magatokra hagylak.- ezzel ellibbent. Egyedül maradtam a férfival. Az szépen felállt és elém lépett.

- Szia! Dani Sordo a nevem.- mutatkozott be és kezet nyújtott. Nagyot sóhajtottam. Hála az égnek egy spanyollal akadtam össze.

- Szia! Natalien González.- fogadtam el a gesztust. –Bocsi az előbbi bunkóságomért, de irányítanom kell a fiút.

- Semmi baj.- mosolygott kedvesen. Éreztem, hogy többet szeretne beszélgetni velem. Kicsit berezeltem ezért inkább faképpen hagytam. Lillyhez sétáltam, aki a bár pultnál tevékenykedet. Leültem az egyik székre és nagy boci szemekkel, pillogtam rá.

- Mit szeretnél?

- Szerinted?- kérdeztem vissza.

- Ebédet?- én pedig bólogattam. Alig két perccel később már előttem volt egy nagy tányér spagetti. Mohón vetettem rá magam mire ő csak csóválta a fejét.

- Sose eszel normálisan.

- Csodálod?

- Nem, de az egészséged fontosabb.- adott még egy üveg ásványvízet.- Olyan fura vagy.

- Miért is?

- Ragyogsz, mint aki szerelmes.- véleményezte.

- Te vagy a friss házas.- összeborzolta a hajamat és tovább állt. Ebéd után kezdődött a szokásos menet rend.  A fiúk kiálltak a rajtrácsra én pedig mentem Sebastianhoz. Nem szóltam hozzá inkább csak őt figyeltem. Minden mozdulatát. Végre sikerülhetne neki a verseny. Nagyon megérdemelné.

- Naty…- éreztem, ahogy meglökte óvatosan a kezemet. Kicsit szégyellősen néztem rá. Képes vagyok elbambulni a rajtrácson.- Jól vagy?

- Persze. Légy óvatos. –megöleltem és elsétáltam a boxunkhoz. Mi is történt ezek után röviden tömören, de nem időrendi sorrendben? Az egyik szerelő srác rendes volt és szerzett nekem egy széket. Végre a felvezető körre indultak volna. Vagyis a többiek elindultak csak Heikki ragadt a rajtrácson a harmadik pozícióban. Ez nem kezdődik valami jól. Betolták a boksz utcába, és innen vág neki a futamnak. A társai közben felértek a cél egyenesbe. Elfoglalták a helyüket és elrajtoltak. Hamilton megelőzte Kimit így ő a második. Felipe megtartotta az első helyét. Sebi baj nélkül el tudott jönni. Zajlottak az események a vizes pályán. Heidfeld meglökte az egyik sikánban Buttont. Később Coulthard csúszott ki és ezzel végig szántotta a kocsi oldalát. Alig két másodperccel később Sebastien és neki ment hátulról. Mérlegünk egy RedBull és egy Toro Rosso ami totál káros. Timo is megcsúszott egyszer alig kerülte el a falat. Hamilton a második helyről defektet kapott, de felért a boxig. Nico falnak csapta a kocsiját jött a biztonsági autó. Pár körrel később már szabad volt a pálya, de nem unatkoztunk. Kimi Ferraria megcsúszott és kiütötte a negyedik helyen haladó Forca India-s Sutilt. Szegény fiú, pedig szépen ment a versenyen. Lassan vége lett mindennek. Lewis Hamilton nyert, Kubica és Felipe előtt. Sebastian 5-dik lett. Heikki nyolcadik. Kimi és Fernado mögötte értek be a célba. Mindenki boldog volt. Az eső már nem esett, de még hideg volt. Seb gyorsan átöltözött civil cuccba és indultunk a kötelezettségeit teljesítse. Interjúk után sétáltunk vissza a motorhomeba.

- Ügyes voltál.

- Tudom.- válaszolta miközben elkezdte a felsőjét levenni.

- Mit csinálsz?

- Ünneplek.- kezembe nyomta az igét és közben a cipőjét is. A Vendégek minket figyeltek.

- Mire készülsz?- kérdeztem újra, de már a nadrágját is megkaptam. Elég cikki a helyzet. Itt áll előttem egy száll boxerben.

- Várj meg, és szerezz nekem egy törölközőt.

- Ha te mondod. –vontam vállat. Szépen elsétált tőlem egy asztalhoz. Kézbe kapott két RedBull-t, majd felmászott a korlátra és egyenesen a vízbe ugrott. Mindenki nevetett, majd én is. Szolidan ünnepeltünk. Este fél hétkor tértünk vissza a szállodába. Gyors zuhanyzásba kezdtem majd összepakoltam a cuccaimat a szobába. Seb csak feküdt az ágyán és engem figyelt.

- Miért sietsz ennyire?- érdeklődött kedvesen.

- Ma este utazok. Inkább utazunk. –löktem bele az utolsó felsőmet a táskámba, majd összehúztam a zipzárját. Leültem az ágyra és bekötöttem a sportcipőmet. –Montrealban találkozzunk. Rendben?

- Rendben. –bólintott kedvesen. –Vigyázz magadra. Jó?

- Jó.- vigyorogtam miközben felvettem a kabátomat is. Már csak a táskámmal bajlódtam, de odajött hozzám és segített.

- Légy jó.- köszönt el végül, amikor kinyitotta az ajtót. Puszit nyomott a homlokomra és elindultam a lifthez. Boldog voltam. A földszintre érve megláttam Heikkit is. Szépen lassan odasétáltam hozzá, de nem érintettük meg egymást. Semmi se volt csak álltunk egymás mellett.

- Indulhatunk?- kérdezte kedvesen.

- Persze.

Ezzel kisétáltunk a taxihoz, ami már 10 perce ránk várt.