Száguldó élet

14. fejezet

Nehéz napok

Sebastian egy szó nélkül terelgetet végig az edzőtermen majd a folyosón és eljutottunk a szálloda bárjába. Leültem az egyik székre és bámultam magam elé. Igaz sírni már nem sírtam.

- Dupla tequila-t kérek. –vágta oda a csaposnak Seb. Nem értettem, hogy minek de amikor elém rakták a poharat, citromot és a sót. –Idd meg!- parancsolt rám a barátom.

- Nem iszom. –ellenkeztem.

- Könnyebb lesz tőle. –tolta még közelebb. Nagy levegőt vettem, akkor rajta. Először só, fenékig az ital majd citrom.  Óriási fintor vágtam és kaptam a következő adagot.

- Le akarsz itatni?

- Nem. Még egyet a hölgynek.- elkezdet remegni a telefonom a zsebemben. Nagy nehezen bírtam előszedni és érdeklődve néztem a kijelzőt.

- Sergio az.- jelentettem be miközben arra vártam, hogy mondjon valamit Seb. Csak bólintott. Így felvettem.- González.- szóltam bele közömbös hangon.

- Szia húgicám. Nos megkaptad az ajándékodat?

- Te voltál?- csattantam fel.- Te mondtad el? Így állsz bosszút rajtam?

- Hát….- kezdte el éneklő hangon.- Igen! Megkaptad amit érdemelsz valójában.

- Egyszer kerülj a kezeim közé, akkor nem éred meg a másnap reggelt. Nem érdekel, hogy rokoni kapcsolatban állunk. Megöllek. –sziszegtem dühösen. Szerencséje, hogy több száz kilométer választ el minket.

- Áhh úgy se mered megtenni.

- Kipróbáljuk?- kérdeztem vissza.

- Most nem. Na megyek. Szenvedj nyugodtan…- és letette. Pár pillanatig hallgattam a csipogást, majd lassan összecsuktam a Sony Ericsson-omat. Megittam az újabb pohár italt és ránéztem Sebire.

- Mi történt?- kérdezte.

- Régi és hosszú sztori, de mivel hallottad a veszekedést elmondom.- nagy levegőt vettem és elmeséltem mindent. Elejétől a végéig, ráadásul még az előtte történteket is. Egyszerűbben fogalmazva a versenyzést is. Amikor befejezte félve néztem rá. Azt hittem, ő is ordítva rohan el, de nem. Ott maradt mellettem.

- Nem ítélsz el?-kérdeztem hitetlenkedve.

- Dehogy. Régen volt. Fiatal és befolyásolható voltál. Tanultál a hibáidból és most más vagy. Azért szeretünk ami most vagy és nem ami régen voltál.

- Köszönöm.- borultam a nyakába.- Szerinted meg fog bocsátani?

- Nem tudom, de próbálkozzunk majd…-kezdte el mosolyogva, azonban még is félbe szakítottam.

- Kimi.

- Mi van velem?- szólalt meg mögöttem egy hang. Ijedten rezzentem össze, majd megfordultam. A ferraris finn furán nézett ránk, majd vigyorra húzódott a szája. –Talán az italozáshoz akartatok meghívni?

- Nem, vagy is már nem iszunk. Mikor beszéltél Heikkivel?

- Pár órája. Kapott egy telefont és nagyon dühös lett. A nevedet említette és elrohant. Azóta nem láttam. Mi történt?

- Majd elmondom. Segítségedet szeretném kérni.

- Mi lenne az?

- Érdeklődj a barátodnál, hogy mennyire haragszik rám. Fontos lenne a számomra. Kérlek. –váltottam könyörgő hangnemre. Kimi először rám majd Sebre pillantott, aki bólintott egyet és erre választ is kaptam.

- Rendben. Megpróbálom. Most megyek beszélni a személyi edzőmmel. Amint szóba áll velem a másik illető tájékoztatlak.- elsétált és mi si inkább felmentünk a szobánkba, mert a duplán dupla ital kezdett megártani. Lezuhanyoztam és az ágyba bújtam. Egy ideig Seb is velem volt, de miután elaludtam szerintem elment. A pia cseppet kiütött és reggel az óra csörgésére ébredtem. Elkövetkezendő napok keservesek lesznek a számomra, de mindet ki kell bírnom.

Péntek reggel:

Nyolc óra van és már kint vagyunk a box utcában. Az idő hűvösebb, de ezt már megszoktuk. Seb a mérnökével tart megbeszélést én pedig a kocsinkból szedem ki a szükséges cuccokat amit még nem pakoltunk be a szobájába. Apró dolgok voltak, de még is létfontosságúak. Alig 3 perc alatt végeztem a pakolással és indultam vissza a bejárathoz amikor szembe találtam magam Heikkivel. Véletlenül neki mentem és a kocsinak estem. Szó nélkül segített felállni, majd ott hagyott. Nem bírtam megmozdulni csak bámultam ahogy eltűnik előlem. Legszívesebben utána kiáltottam volna vagy hozzá vágok valamit és akkor legalább rám figyelt volna. Talán újra kiosztott, de nem érdekelt.

- Jól vagy?- lökte meg a kezemet Fernando. Csak pillogtam rá amikor megbírtam szólalni.

- Igen. Jó reggelt. Hogy vagy?- kezdtem el sétálni és ő követet.

- Én jól, de te nem. Alakult a helyzet?

- Amint látod nem. Fellökött majd segített felállni és elment. Nem értem. Nem engedi, hogy elmagyarázzam neki a szitut.

Egy ideig nem válaszolt, mert látszott rajta, hogy gondolkodik. Lassan elértük a Renault motorhomeját. Megálltunk.

- Nos?- próbáltam érdeklődni, hogy mire jutott az eszme futatása során.

- Azt ajánlom, hogy ne hagyd, hogy elmeneküljön. Oszd ki és mondj el mindent. Elejétől a végéig. Utána menj el. Hagyd egy kicsit gondolkodni. De nem muszáj megfogadnod a tanácsomat. Délután beszélünk. Légy jó.- köszönt el és belépet az épületbe. Ahogy sétáltam tovább ismét szembe találtam magam a finnel. Most pedig hülyét csináltam magamból. Futásnak eredtem és a RedBull és a Toro Rosso kamionjánál álltam meg. Bolond vagyok, de nagyon. Kicsit letudtam nyugodni így megkeresetem Sebit. Irány a munka. Az legalább lefoglal egy kicsit. A szabadedzések elviselhetőek voltak. Az elsőn Sebastian 12-dik lett míg a csapattársa csak 19.  A másodikon már a német barátom 9-dik volt és ettől totál boldog. Fernando először az élmezőnyben volt, majd visszacsúszott egész hátra, de Kimi, Felipe és Heikki mindvégig elől voltak. Mind végig azon gondolkoztam amit a spanyol mondott, de nem bírtam dűlőre jutni. Még egy nap bátorítás kell. Egész este neteztem és azon gondolkoztam, hogy felhívjam-e Anyut és tájékoztassam a helyzetről, de arra döntöttem inkább nem. Hamar ágyba bújtam és azt se hallottam amikor Seb visszatért a földszíntről.

Szombat:

Nagyon korán van még. Tudatosult abban a pillanatban bennem amikor kinyitottam a szemem. A szobát még szürke fény borította. Gyorsan és hang nélkül felöltöztem és kimásztam az erkélyre. Ekkor néztem meg, hogy mennyi az idő. 6:30

- Aludhattam volna még!- mérgelődtem fél hangosan.

- Én is így vagyok vele.- szólalt meg valahol mellettem egy férfi. Riadtan ugrottam egy nagyot és fordultam oda. – Nyugi nem akartalak halálra rémíteni.

- Semmi baj. Mi még nem is ismerjük egy mást.- nyújtottam felé kezet.- Natalien González.

- Adrian Sutil.- fogadta el a gesztust és akarva akaratlanul végig néztem a testén. Egy melegítő nadrágot viselt felül pedig semmit. Széles válla és izmos felső teste van. Jól néz ki, de nem az esetem.

- Nem fázol?- csúszott ki a számon a kérdés.

- Nem, de te egy kicsit igen. Reszketsz.

- Kicsit, de legalább felébredek. És te, hogy hogy fent vagy már ilyenkor? A pilóták általában nyolcig szoktak aludni.

- Igen, de még elakarok menni egy kicsit futni. Bírom a hajnali testmozgást.

- Pedig úgy néz ki, hogy nem sokára esni fog.- hallgattunk majd ő szólalt meg újra.

- Megeshet.- szünetet tart.- Bikás vagy?

- Tessék?

- Mi csak bikásoknak hívunk benneteket. Nagy bikák a RedBullosok, kis bikák a Toro Rosso-sok.

- Ja. Akkor én a kis bikákhoz tartozok. Sajnálom, ami veled történt Monacóban.- közöltem a tényeket.

- Mindenki ezt mondja. Köszönöm majd legközelebb más hogy lesz. Remélem a mai és a holnapi nap izgalmas lesz.

- Én is ezt remélem. Most megyek.

- Rendben. Vigyázz magadra.

- Te is.- de ezzel már bent is voltam a szobába. A táskámhoz léptem és kiszedtem belőle a ruháimat majd elmentem zuhanyozni. Hosszasan folyattam magamra a meleg vizet és így ellazulhattak az izmaim amik már napok óta görcsbe állnak. Hajamat is megmostam az epres samponommal. Miután kimásztam a zuhany alól magam köré csavartam a törölközőt és neki dőltem a csap szélének. Utálom magam és szenvedek. Azonban van egy személy aki bízik bennem és ezért erősnek kell látszanom. Nagyot sóhajtottam és felöltöztem a csapat szerkómba. Egyedül a haj szárítót felejtettem el ezért visszaosontam a szobába. Nagy meglepetésemre Sebastian már fent volt és a tv-ben híradót nézett.

- Jó reggelt. Hamar felébredtél.- sétáltam oda mellé és puszit nyomtam a homlokára.

- Már nyolc óra.

- Egy órán keresztül zuhanyoztam?

- Igen.- válaszolta. –Jól vagy?

- Nem, de ez most nem fontos. Menj fürödj meg te is én addig hajat szárítok.

- Ezt megbeszéltük.- vigyorgott és már el is tűnt.  A reggelünk olyan volt, mint a többi és a délelőttünk is a pályán. Az újságírókhoz mindig elkísértem és megvártam míg mindenki kikérdezi szegényt. Végre elérkezett a harmadik szabadedzés. Az idő hűvös, de nem esik. A fiúk elkezdték a munkát. Szorgosan gyűjtögették az adatokat és a köröket egyaránt. Sebastian neki csúszott a falnak és összetörte az autóját. Jó kezdet, de most az a lényeg, hogy visszatérjen a boxunnkba. 10 perc múlva érkezett meg gyalog.

- Elvesztettem az uralmat a kocsi felet ezért csúsztam meg. Sajnálom.- mondta őszintén a fiú a két főnökének és a mérnökeinek. Gerhard Berger tekintetéből kitudtam olvasni, hogy most maradjak mellette. Meg is tettem. Végig ültük az edzést és én hűségesen hallgattam az érzéseit és észre vételeit. Megérkezett az autó maradványai és nem sokkal később közölték a tényeket, hogy az időmérőre nem tudják újjá építeni. Ezért az utolsó helyről vagy a box utcából rajtol majd.

- Nos mi legyen?- kérdeztem tőle miközben már átöltözött civil cuccba.

- Nézzük meg az edzést. Azután úgy is lesz még egy stratégiai megbeszélés.

- Rendben. Addig viszont ebédeljünk.

- Igen is Anyuci. –piszkoskodott, de nyakon kólintottam. Jót nevettünk. Két órakor leültünk a garázsba és végig néztük az edzést.  Az első rész végén Jenson Button, Giancarlo Fisichella, Adrian és Sebastien esett ki. A franciát azonban büntetés fogja súlytani. Ő is összetörte a gépét az edzésen. Az övét rendbe tudták hozni, de váltót kellett cserélni, így plusz öt hely jár neki. Következet a második felvonás. Jarno Trulli megpördült, de nem törte össze magát.  Legjobb időt ebben a részben is Hamilton futotta és Felipe és Kimi követte. Nagy sietségben Mark falnak csapta, de ideje szerint tovább jutott volna.  Kiesők voltak sorrendben: Timo Glock, Kazuki Nakajima, David Coulthard,  Trulli( Aki még egyszer megpördült) és Nelson. A harmadik szekcióba maradtak a legjobbak. Igaz a 10 versenyző helyett 9-en versenyeztek, mert az ausztrál pilóta kocsiját nem tudták újjá építeni. A polet a brit McLaren-es szerezte meg fölényesen. A második a BMW-s Robert Kubica lett. Harmadik Kimi, míg negyedik Fernando lett. További helyezettek pedig: Nico Rosberg, Felipe, Heikki, Nick Heidfeld és Barrichello.

 Délután fél öt körül indultunk vissza a szállodába. Én vezettem és közben Seb össze vissza fecseget.

- Kaja után lemegyünk a tornaterembe?

- Tollasozni?- érdeklődtem unott hangon.

- Nem focizni.

- Menjünk. Addig se vagyok egyedül.

- Ezért találtam ki.- válaszolta elégedetten.

Este fél kilenc után sétáltunk le a terembe ahol ott volt, a két Renaultos, a két Ferraris, Giancarlo Fisico, Mark, Robert Kubica. Odasétáltunk hozzájuk mi ketten. Mivel volt olyan illető, akivel még nem is találkoztam így bemutatkoztam nekik majd Ferni vette át a szót.

- Ki nem tud jól focizni?- páran feltartottuk a kezünket. – Na jó úgy kérdezem, hogy ki tud.- kevesebben voltak az biztos.

- Inkább röplabdázzunk.- vettetem fel, és hülyén néztek rám.- Miért? Itt nem tudjuk felrúgni egymást és kevesebb az esély, hogy holnapra lesántuljatok. 10-en vagyunk és tudunk ötfős csapatokat. Csak át kell ütni a hálón és vissza. Még ha akarjátok a három érintés szabályát is elhagyhatjuk. Na?

- Rendben.- válaszolták egyszerre.

- Te leszel az egyik csapatkapitány és Seb a másik.- parancsolta Ferni. – Egyesével fogtok választani.

- Ha te mondod.- vakarta meg a fejét a német és mellém sétált.- Te kezded.

Végig néztem a társaságon. Majd kinyögtem.

- Mark.

- Kimi.

- Fernando.

- Robert.

- Nelson.

- Felipe.

- Fisico. –és persze mi. Elkezdtük a játékot. Rengeteget nevettünk amikor Giancarlo csak sokadjára tudta átütni a háló felett. Kimi és Seb egymást döntötték le a lábukról a nagy kapkodásban, de azért az én megmozdulásom vitte a prímet. Már a második szettet játszottuk, és mi vezettünk. Megkaptam a labdát a nyitáshoz és beálltam hátra. Lendül a kéz és repül a labda, majd csattan a labda Nelson fején. Szegényt teljes erőből fejbe kólintottam.

- Jól vagy? –siettem oda hozzá.

- Igen. Ezt megérdemlem a múlt kori után.- mindenki ki nevette. Nem sokkal később kénytelenek voltunk elvonulni, mert a holnapi nap fontos lesz.