Száguldó élet

15. fejezet

Vasárnap az érdekes nap

Reggel később ébredtem, mint tegnap és ennek örültem. Sebastian ágya felé fordultam, ami üres volt. Riadtan ültem fel. Azt hittem elaludtam.

- Nyugi Kis lány!- szólt rám a kanapé felől a szobatársam. – Nem történt semmi baj.

- Az jó.- visszadőltem fekvő helyzetbe és megnéztem az órámat. 8 óra 15 perc. Tényleg nem aludtam el. – Mit érzel pontosan a verseny előtt? –szólaltam meg hírtelen és a fejemet felé fordítottam. Döbbenten nézet rám, mert ilyet még sose kérdeztem tőle. Ezt mindig úgy kezeltük, mint ha magán titok lenne.

- Tényleg tudni akarod?

- Igen.

- Nos én imádok versenyezni. Nekem a győzelem a fontos és tudom, hogy minden rajtam múlik. Néha talán bártor vagyok, de egyben tudok félni is. Mondjak még mást is?

- Nem, elég volt ez. Megyek, felöltözök. –pattantam fel.

- Az étteremben megvárlak.

- Rendben.

A 15 perc alatt szokásos teendőket elvégeztem majd indultam le felé a lépcsőn. Csatlakozott hozzám Nelson.

- Jól vagy?- érdeklődtem kedvesen azok után ami tegnap történt.

- Persze. Bocsánatot szeretnék kérni. Múlt kor bunkó voltam.- mondta én pedig megtorpantam.

- Ezt most csak azért mondod, mert megtudtad, hogy összevesztünk? Ha igen akkor felejtsd el a megbocsájtást Nel.- indultam tovább. Kicsit gyorsítani kellett a léptein, hogy velem maradjon.

- Nem dehogy.- mentegetőzött, ami valamilyen szinten őszintének tűnt.

- Rendben. Elfogadom.

- Este eljössz a buliba….

- Most pedig fel akarsz szedni?- csattantam fel, de elnevettem magam.

- Nem. Ezt Fernandoval találtuk ki.

- Elhiszem. Elmegyek.- indultam tovább és kezdett egy ötlet formálódni előttem.

Futam:

Elérkezet a két óra és mindenki elkészült. Sebastian a boxból rajtolt Jenson Buttonnal egyetemben. A rajt egyhangúra sikeredet. Nem sok ember bírt pozíciót nyerni. Tovább hajtottak és nem sok minden történt egészen a 12. körig. Ekkor kigyulladt Adrian autója. A biztonsági autót a pályára kellett küldeni. A biztonsági autót küldték a pályára. Amikor szabad utat kaptak a tankolásra a csapatok egyszerre jött ki az első hat. Robert és Kimi megtudott állni a piros lámpa előtt, de hátulról érkező Hamilton nem. Kiütötte a finnt, így mind ketten kiestek. Szegény Kimi, nagyon sajnálom. A verseny folytatódott, de még történtek események. Fernando miközben üldözte a BMW-s Heidfeldet a kocsijában a váltó meghalt, így ő is kiállt. Ezek után majd csak előzések nélkül lett vége a versenynek. Robert nyert, Sebastian 8-dik lett. A mérlegelés után egy üveg ásványvízzel vártam a kamionoknál. Boldog volt az újabb pontszerzés miatt, de ez természetes. Odalépett hozzám, felkapott örömében.

- Köszönöm.- puszit nyomott az arcomra. A lábaim a levegőben lógtak.

- Te csináltad. Letennél?- érdeklődtem és lepillantottam a földre.

- Ja.- kapott észbe a fiú és szépen lehelyezett a talajra. Kezébe adtam a vizet, amit egy szó nélkül elfogadott. Elindultunk vissza a csapathoz és közben csacsogott ezerrel. Ilyenkor még dolgozik benne az adrenalin. 

- Menj el zuhanyozni.- küldtem el, én pedig leültem az egyik székre. Kértem egy üdítőt, mert mai nap eléggé elhanyagoltam magam. Keveset ettem és ittam. Még az hiányzik, hogy valami bajom legyen. Szórakozottan ücsörögtem egyedül, amikor valaki elém tolt egy tál szendvicset. Felnéztem és Lilly figyelt rám.

- Köszönöm.- haraptam bele az első kenyérszeletbe.

- Magad alatt vagy. Elmondod miért?

- Bocsáss meg, de nem. Nekem kell megoldanom. –vágtam oda neki és sértődötten elrohant. Ezt megint elszúrtam. Vele is kezdhetem majd a békülési folyamatot. De most nem érdekel. Heikki fontosabb. Alig negyed órával később Seb megjelent és mehettünk a riporterek elé. 18 óra fele értünk vissza a szállodába kicsit fáradtan, de lelkesen.

- Jössz a buliba?- kérdeztem a társamat miközben a táskámba kutattam.

- Most nem. Fél kilenckor indul a gépem haza.

- De kár!- húztam el a számat egy fura fintorra.

- Majd legközelebb. Te mikor indulsz majd?

- Hétfő három. Mindenki előttem fog elmenni. Nem is baj. Addig próbálkozhatok a béküléssel.

- Sok sikert hozzá.- Fordult hasra, hogy jobban láthassa, hogy mit csinálok. Közben kipakoltam a ruháimat. Egy vörös nyakba akasztós felsőt, egy rövid farmer szoknyát terítettem ki az ágyra. – Ezt akarod felvenni?

- Igen. Baj?

- Nem dehogy…- elhallgatott.

- Figyelj! Kitaláltam valamit.

- Az összes pasit begerjeszted?- nevette el magát.

- Haha! Vicces. Végig hallgatnál?-kérdeztem, de csak bólintott. – Féltékennyé teszem Kovalainent.

- Ez marhaság.

- De beválhat. Enyém a fürdő.- ezzel ellibbentem.

4 órával később:

Már egy ideje itt ücsörgünk Nelsonnal a pultnál és iszogatjuk a koktélunkat. Nincs semmi komoly témánk, de tudjuk, hogy Heikki minket figyel.  Egyszer felálltam.

- Jövök rögtön.

- Hova mész?- kérdezte lelkesen a brazil. Közbe megfogta a kezemet.

- A mosdóba.

- Akkor menj.- engedett utamra. Alig öt percig voltam távol, de akkor úgy tűnik zajlottak az események. Visszatérésem után Heikki eltűnt. Nelson egy csomag jeget szorított a szájához miközben Kimi pátyolgatta.

- Mi történt?- kérdeztem riadtan miközben megvizsgáltam a sérüléseket.

- Idejött Kovalainen. Kiosztott, hogy ne merjek hozzád nyúlni. Kicsit szemétkedtem még erre bemosott. Itt hagyott egy szó nélkül. –mesélte el a történéseket a brazil. Kimi felé fordultam, de meg se kellett szólalnom.

- 8. emelet 76-os szoba.

- Kösz. - motyogtam és elrohantam. A lift szabad volt és így senki se láthatta, hogy hova tartok. A nyolcadik emeletnél kiszálltam és futásnak eredtem. Nagy nehezen megtaláltam a szobát is. Óvatosan lenyomtam a kilincset. Nyitva volt. Csendbe beléptem és láttam, hogy az ágyon hanyat fekszik és Tv-zik. Fekete inget viselt ami félig mr ki volt gombolva. Hangosan becsaptam az ajtót ezzel jelezve, hogy itt vagyok. Úgy ugrott fel mint ha bolha csípte volna meg.

- Mit akarsz?- kérdezte undok hangnemben.

- Beszélni veled.

- Nem érdekelsz.- fordult el tőlem és az asztalhoz sétált a mobiljához. Dühös lettem és felcsattantam.

- Most pedig végig fogsz hallgatni, ha fene fenét eszik.- kiabáltam és felém fordult. Nem szólalt meg, így folytattam. – Igen hazudtam! De senki se kezdi azzal az ismerkedést, hogy „Egyszer már egy nős férfival kavartam!” El akartam mondani az egész történetemet idővel. Most viszont tudni fogsz mindent. 16 éves koromig motoroztam, de volt egy balesetem. Súlyos sérüléseket szenvedtem és fel kellett hagynom az egész addigi életemmel. Hosszú volt a gyógyulási időszak ráadásul lelkileg is megviselt. 19 évesen se voltam még rendben. Ekkor ismertem meg Martint. Majd nem elütött, és később ki akart engesztelni. Bele zúgtam és nem érdekelt semmi és senki. Más fél éven keresztül éltem a kis rózsaszín álomvilágomba. Azonban kiderült az igazság. Utáltam magam. Elmenekültem a városból és meg se álltam Ausztriáig. Martint szerettem és azóta te vagy az első akit merek újra szeretni. –elhallgattam. – most megyek. Így már tudsz legalább mindent.

Az ajtóhoz sétáltam és nyúltam a kilincsért. Azonban hírtelen az ajtó nem előttem, ha nem mögöttem volt és megkaptam az első csókomat tőle kedd óta.

- Megbocsátok. - suttogta és még közelebb húzódott hozzám. Az egyik keze a csípőmre vándorolt. Pipiskedni kezdtem és megcsókoltam én is. Közben a kezemet a nyaka köré fontam. Elvesztettük a fejünket már csak egymást akartuk.  Pár lépést próbáltam tenni anélkül, hogy az ajkaink elváltak volna. Ez sikerült, de az ing gombolás, már nem. Alig volt négy gomb, amivel meg kellett volna birkóznom, de nem sikerült. Kicsit ideges lettem, azonban Heikki megoldotta a helyzetet. Kibújt belőle és ledobta a földre.

- Így gondoltad?- kérdezte miközben már az én felsőmet is levette.

- Pontosan.- vigyorogtam, és újra megcsókoltam. Egy pillanattal később már a szoknyám is a földön hevert. Hála az ő nadrágjával könnyebben elboldogultam. Hallottam a vérem zubogását, levegőt nehezen kaptam. A kéz, ami simogatta a hátamat gyengéd volt. Minden apró érintés kis lángokat gyújtott a bőrömön. Heikki a karjaiba kapott és az ágyhoz vitt. Óvatosan lehelyezett és mellém feküdt.

- Csodás vagy.- motyogta zihálva. Ő is ugyan úgy érezhette magát, mint én. Közelebb húztam magamhoz. Újra érezni akartam az illatát, a bőre simaságát és azt, hogy szeret. Ez a mi éjszakánk lesz ez már biztos.