Száguldó élet

16. fejezet

Ébredés és az újra kezdés

Reggel halk madárcsicsergésre ébredtem. Nem voltam biztos, hogy bármi is megtörtént abból amire emlékszek. Az egész csak álomnak tűnt és most van még csak vasárnap reggel. Sebastian alszik a szomszéd ágyon és még előttünk van egy verseny.  Óvatosan nyitottam ki a szemem és megkönnyebbültem. Nem álmodtam. Tényleg igaz minden. Heikki itt fekszik velem szembe az ágyon. Már fent van és a karkötőmet piszkálja. Mosolyogva vette tudomásul, hogy már én se alszok.

- Jó reggelt! Ugye nem én ébresztettelek fel?- kérdezte majd egy puszit nyomott a homlokomra.  

- Nem te voltál. – válaszoltam majd figyeltem az arcát. Eltűnt a tegnapi düh és undor, helyét átvette a kedvesség és gyengédség.  Kinyújtottam a kezemet. Megsimogattam az arcát. –Hiányoztál. –megfogta a csuklómat gyengéden. A tenyeremet megpuszilta.

- Te is nekem. – kezdte el, miközben a kezemet az egyik kezével tartotta, míg a másikkal óvatosan megérintette először. – Tegnap azt hittem elrobbanok amikor megláttalak Piquet- vel. Amilyen jól el voltatok. Nevetgéltetek. – újra végig simította a karomat. Nem szólalt meg többet. Most kicsit szomorúnak tűnt.  Nekem pedig eszembe jutottak Seb szavai a”taktikámmal” kapcsolatban. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Elég érzékien ahhoz, hogy kizökkentsem a töprengéséből.

- Most már veled vagyok. Nem kell mérgesnek lenned. – a homlokomat az övének támasztottam és mélyen a szemébe néztem.

- Nem is engedlek el többet. Erre mérget vehetsz.- karjaiba zárt és megcsókolt. A vérem ismét forrni kezdetett és csak őt akartam. Az ajkaink vad csatát vívtak. Azonban egy nagyon rossz hangot véltem fel fedezni. Kopogtak már másodjára.

- Ki… kellene… nyitnod!- bírtam kinyögni többszöri próbálkozás után. Levegő hiány miatt a beszéd nehezemre esett, azonban már újra Heikki ajkain csüngtem. Pár pillanattal később bírta kinyögni a választ.

- Majd elmegy.- hagyta rá miközben az egyik kezével a hasamat cirógatta. Azonban az aki idejött nem volt hajlandó tágítani. Újra és újra dörömbölt az ajtón. Heikki dühös lett. –Nem érdekel, hogy ki csoda az illető, de elküldöm a fenébe. –morogta miközben bele bújt az egyik nadrágjába. Indult volna, hogy végre hajtsa az ígéretét, de elkaptam a kezét és visszahúztam az ágyra. Engedelmeskedett.

- Ne légy morcos.- suttogtam majd éppen csak megcsókoltam.- Folytatást kapsz ha visszajössz.

- Akkor nem érem be ennyivel.- jósolta egy kaján vigyorral az arcán.

- Gondoltam. –löktem rajta, hogy induljon. Elsétált az ajtóig addig én bele bújtam a McLaren -es  felsőjébe. Kedélyes beszélgetést hallottam így közelebb osontam. Kimi volt az illető aki megzavart minket. Kicsit bátrabban léptem Heikkihez. Odabújtam hozzá és a derekát átkaroltam. Ő ugyan így tett és még kaptam egy homlok puszit is.

- Szia Kimi. –mosolyogtam rá kedvesen.

- Szia Natalien! Ezt neked hoztam.- nyújtotta át a táskámat. –Tegnap a bárban felejtetted.

- Köszi. Mikor indulsz haza?

- Pár óra múlva. Azt hiszem háromkor.- bámulta végig a lábamat.

- Akkor egy géppel megyünk.- néztem vidáman a két férfira, de Heikki nem mosolygott.-Valami baj van?

- Nekem most Angliába kell majd repülnöm. PR rendezvények, gyárlátogatás, teszt. Sajnálom Naty.

- Semmi baj.

- Én most megyek. De akkor majd találkozzunk. Legyetek jók és ésszel.- fenyegetett minket, de elnevettük magunkat. Újra kettesben lettünk, de kicsit bánatosan. Karba kapott és visszavitt az ágyhoz. Most még csak feküdtünk egymás mellett. Az a szokásos ő hanyatt én pedig a mellkasának támasztottam a fejem. A kezeinket összekulcsoltuk és nem engedtük el egymást.

- Körül belül mikor láthatlak újra?- kérdeztem miközben ne néztem rá.

- Szombat legkésőbb vasárnap.

- Az nagyon sok. Nem tudsz hamarabb eljönni?- érdeklődtem pedig tudtam lehetetlen. Amit a csapatok elterveznek az úgy is lesz.

- Megpróbálok. Ígérem.- söpörte le a hajamat a homlokomról.

- Rendben.

- Ha én pedig vissza térek mesélsz a motorozásról.- vigyorgott amikor elnéztem rá.

- Az unalmas sztori.

- Nem érdekel. –felpattant az ágyról, majd engem is felkapott a vállára mint egy zsákot.

- Tegyél le!- püföltem a hátát, de csak kinevetett. – Hova viszel?

- Zuhanyozni Hölgyem.- felelte és elindult velem a fürdő felé. A búcsúzásig kihasználtuk az összes percet amit együtt tölthetünk. Még az ebédet is a szobába rendeltük. Azonban hamar elérkezett így is az indulás pillanata. A zsúfolt reptér várójában álltunk. A csomagjai nála voltak, az enyémre Kimi vigyázott.

- Minden nap felhívlak. –ígérte meg két óra alatt legalább századjára.

- Rendben.- pipiskedtem és megcsókoltam.- Szeretlek.

- Én is. Vigyázz magadra.

- Majd megpróbálom. Menj különben lekésed a gépet.- löktem rajta egyett és elindult a bejárat felé. Mosolyogva integetet vissza. Az én szívem pedig majd megszakadt. A repülő utam Kimivel kicsit murisra sikeredett. Távoli helyeke szólt a jegyünk, de mindig ott volt mellettem és dumáltunk. Végül szegény kiszolgálók megunták és megkérték a szomszédomat, hogy cseréljenek Kimivel helyett. Egészen Genfig tartott a közös utunk, majd onnan egyedül értem el Innsbruckot. Otthon nagy felhajtás fogadott. Persze nem nekem szólt. Megduplázott intézkedések árán jutottam át a Vámon. Nem értettem, hogy miért így odasétáltam a biztonsági emberhez.

- Uram tudna segíteni?- kérdeztem kedvesen.

- Persze Kisasszony.

- Miért van itt ez a sok ember?- néztem körbe.

- Nyolcadikán kezdődött az Európa bajnokság és 10-én itt is lesz egy meccs. Spanyol- orosz rangadó. Higgye el megéri megnézni.

- Elhiszem. Viszont látásra.- sétáltam el tőle. Na akkor a kis csendes városom megbolondul erre az időre. Meg is tapasztaltam az első problémát. Nem kaptam taxit. Ezek után gyalog indultam el a városba. Mielőtt azonban a lakásomhoz értem volna arra döntöttem, hogy betérek az egyik szupermarketbe. Annyi volt amit furának tartottam, hogy elég sok öltönyös, fülhallgatós, mogorva fickó sétálgatott az épületben, de fáradt voltam logikázni.  Elindultam a gyümölcsök felé amikor két száguldó bolondra bukkantam. A toszi kocsikkal versenyeztek, hogy ki a gyorsabb. Nem figyeltem rájuk, mind addig míg nekem nem jöttek. Az én kocsim három négy méterre elgurult, a narancsokat amiket a kezembe tartottam elejtettem. Azonban a magasabbik férfi gyorsaságának hála csak egy ért földet.

- Parancsoljon.- nyújtotta felém.

- Köszönöm. –néztem rá mosolyogva és közben jobban megnéztem a ruháját. Melegítőben volt és azon egy címer volt. Azt hittem újra elejtem csóró gyümölcsöket mikor minden tudatosult bennem. Spanyol válogatott tagjai. Ez már biztos. Most már a srác arcára fókuszáltam.

- Azta.- csúszott ki a számon. Igen felismertem az illetőt.

- Minden rendben?- kérdezte aggódva.

- Igen. – ő volt az Iker Casillas a Real Madrid kapusa. Utálom a focit, de még is az az egyetlen csapat akiknek szurkolok bármilyen bajnokságról is legyen szó. Én is okozzak egy kis meglepetést spanyolul folytattam. – Spanyol személybe botlottatok.

Iker vigyorogni kezdett, majd kezet nyújtott.

- Ismersz, de azért bemutatkozok. Iker Casillas.

- Natalien González.- csatlakozott hozzánk a játszótárs is.

- Én pedig David Villa vagyok.

Híres emberek vesznek körül és zavarba jöttem. Fülig vörösödtem. Közben azért pakolásztam is a kosárba. Szépen lassan elindultunk. A két férfi velem tartott közben dumáltunk.

- Azt már tudjuk, hogy spanyol vagy de melyik városból származol?- kérdezte először David.

- Mi a foglakozásod?- tett rá egy lapáttal Iker.

- Van barátod?- folytatták egyszerre. Nevetni kezdtem majd válaszolgatni, kezdtem.

- Tudtommal foglaltak vagytok mindketten. – igen itt rátapintottam a lényegre, de azért folytattam.- Madridi vagyok. –Ikerre pillantottam aki szemmel láthatóan büszke volt magára. – És én a Forma-1-ben dolgozok. Toro Rosso csapatnál Sebastian Vettel-el.

- Ismered Fernando Alonsót?- kérdezte kicsit halkabban a madridi.

- Igen. Sokat köszönhetek neki.

- Nekem is a barátom.

- Jó fejek vagytok.- bókoltam a magam módján.

- Köszi.

Együtt fejeztük be a vásárlást majd ahogy elhagytuk a kasszát Iker kezembe nyomott egy névjegy kártyát. Értetlenül néztem rá.

- Gyere el majd az egyik meccsünkre, míg itt vagy. Tudunk jegyet szerezni. Hívj fel, hogy melyik időpont jó neked.

- Majd még meggondolom. Sok sikert kívánok azért.- fogtam meg a kezét és szépen lassan elsétáltam. Nem szeretem a focit, de lehet, elfogadom az ajánlatott. Álmos vagyok. Csak egyszer érjek haza.