Száguldó élet

17. fejezet

Váratlan események

A napok rohamosan telnek. Már június 12-e van, csütörtök. Visszaszoktam az európai „időszámításra”. Nem sok mindent csináltam még mióta itthon vagyok. Unatkozok. Anya és Heikki minden nap felhívtak és sokat beszélgettünk. Anyu tájékoztatott arról, hogy mióta eljöttünk Madridból Sergio eltűnt. Nem érdekelt a bátyám. Heikki is közölt velem híreket a rosszabb fajtából. Csak vasárnap tud Innsbruckba jönni. Ma már elszántam arra, hogy elmegyek futni egy kicsit. Legalább nem a lakásba kotlok. Gyorsan átöltöztem. Fekete melegítő nadrág, piros top párosításban. Hajamat lófarokba fogtam és működésbe helyeztem az Mp3-omat. Irány a park. Több ember volt ott, mint szokott lenni, de nem zavart. Az EB miatt az egész város megbolondult. Alig 10 perce róttam a távolságot amikor egy labda suhant el a fejem mellett. Esküszöm ha valami kölyök akart eltenni láb alól én fogok kárt tenni benne, de csalódnom kellett. Iker szaladt felém.

- Na így már észre vettél.- vigyorgott. Na igen, ha zenét hallgatok enyhén süket leszek a külvilág felé. Visszaadtam neki a játékszerüket.

- Te voltál az?

- Igen.

- Szerencse, hogy nem mezőny játékos vagy. Különben tényleg fejbe rúgtál volna.- pimaszkodtam mire ő kinyújtotta a nyelvét.  

- Nem hívtál, hogy mikor akarsz eljönni a mérkőzésre.

- Tudom. Még akkor aludtam. – vicceltem el.

- Holnap után ráérsz?

- Szerintem igen. Miért?

- Akkor lesz a következő összecsapás. – felém nyújtotta a mobilját. –Írd be a számot és felhívlak, hogy tudjam mi a címed.

- Rendben.- vettem ki a kezéből a szerkezetet és szépen alaposan bepötyögtem a számom azután visszaadtam neki ami az övé. –Most megyek és rád is várnak.

- Te tudod. Légy jó Naty. Szia.- köszönt el és visszasétált a társaihoz.  Hazafelé vettem az irányt. Amikor elértem a lakást meglepetés fogadott az ajtóban. Szó szerint. Sebastian ücsörgött ott egy nagy táska mellett. Erről nem volt szó.

- Szia te drága. – köszöntem neki miközben ajtót nyitottam.

- Már egy ideje várlak. Ráadásul hívtalak is.- lépett be az előtérbe.

- Bocsi, de itthon hagytam a mobilomat. Miért jöttél?

- Fontos dologról akarok veled beszélni.

- Akkor menjünk a konyhába. –mutattam neki az irányt, de már járt nálam így nem tévedt el. Először én csináltam egy kancsó limonádét friss citromkarikákkal ő leült az egyik székre. Leraktam két poharat az asztalra majd teli öntöttem.

- Nos mi az a fontos probléma?

- David Coulthard az év végén vissza fog vonulni és engem akarnak szerződtetetni a helyére.

- Ez remek.- őszintén örültem ennek a hírnek. Puszit nyomtam az arcára majd lehuppantam a helyemre.

- Arra nem is gondolsz, hogy veled mi lesz?

- Hát…nem.- ráztam meg a fejem és csendbe maradtam. Ő se szólalt meg egy ideig. A pohár szélén húzgálta az ujját.

- Azt szeretném, hogy velem tarts.  Ne nagy vándorlás lenne csak a motorhome másik oldalában laknánk.

- Nem biztos, hogy összejönne a dolog. Nekem még jövőre is szerződésem van a Toro Rossoval, de szívesen mennék veled.

- Nyugalom. Elintézek akkor mindent.

- Most én kérdezek. Miért jöttél ilyen nagy táskával?

- Aludhatok nálad? Hanna elutazott és Anyuék sincsenek otthon.

- Ha megfelel a kanapé felőlem maradhatsz egy ideig. Pontosabban vasárnap délig. Este másik vendégem lesz.- álltam fel közben fülig ért a szám. Rögtön kapcsolt.

- Kibékültetek?- kérdezte mire én bólogattam. A nap további részében beszélgettünk és rengeteget hülyültünk. Elmentünk bevásárolni és eldöntöttük, hogy különleges gombás tésztás fogunk gyártani vacsorára.  Rögtön ahogy haza értünk elkezdtük a készülődést. Rengeteg vöröshagymát és foghagymát pakoltam ki elé és kezébe nyomtam egy kést.

- Mindet meg kell puculnom? –kérdezte riadtan. Én pedig bólogattam. Igaz fintorogva, de elkezdte a munkáját. Addig megmostam a gombát és elkezdtem felaprózni. Nem sokkal később végeztem is vele és folytattam a hagymával. Seb pedig a húst csíkozta fel. Ahogy ezt befejeztük jöhetett a párolás. Először persze a hagymával kezdtünk, majd jöhet a húsi és a gomba. A tésztának raktam fel a  vizet amikor megcsörrent a mobilom a pulton.

- Nézd már meg, hogy ki az.- kértem meg a férfit miközben éppen elmostam a koszos edényeket.

- Ismeretlen szám.- megtöröltem a kezem és felvettem a készüléket.

- González.- szóltam bele gyorsan.

- Szia Natalien. Iker Casillas vagyok.

- Szia! Miben segíthetek?

- Csak kíváncsi vagyok mire döntöttél. Holnap után eljössz a meccsre?

- Nem lenne gond ha vinnék valakit magammal?

- Nem, dehogy. Akkor két jegyet küldök neked, csak SMS-ben írd majd le a címed. Most nem tudom leírni.

- Rendben. Köszönöm.

- Semmiség. Légy jó és remélem találkozzunk.-  ezzel vonalat bontott. Végre a víz felforrt és bele tudtam rakni a spagetti tésztát. Ezek után fordultam Seb felé.

- Szombaton van kedved eljönni velem egy foci meccsre?

- Persze. Kik játszanak?

- Spanyolország- Svédország.

- Az Európa bajnokságra viszel ki?- csodálkozott.

- Igen.

Más fél óra múlva már a tv előtt ücsörögtünk és ettük a vacsorát, ami egyébként elég jól sikerült újra megszólalt a telefonom.

- Szia Heikki.- köszöntem lelkesen neki. Körülbelül fél órát dumáltunk. Elmeséltem neki, hogy Sebastian velem lesz pár napig, a spanyol válogatottal való találkozásomat és a szombati mérkőzést is.

- Vigyázz magadra rendben?

- Rendben. Szeretlek.

- Én is Naty. Holnap hívlak majd. Szia- ezzel letette. Jó volt vele beszélgetni.

Szombat:

Már a stadionban ülünk és a szánkat tátjuk a csodálkozástól. Ez a hely fantasztikus és a szurkolók már hullámoznak a szektorokba.

- Tessék itt az üdítőd.- nyújtotta felém az üveget Sebastian, majd leült a helyére.

- Jól áll neked a spanyol mez.

- Ne is mond! Német vagyok és egy spanyol meccsen ülök, egy spanyol lány társaságában, és spanyol mezben, spanyol zászlóval.- fejezte be a magyarázkodást. Először hallgattam majd elkezdtem nevetni.

- Ennyiszer még nem hallottam egy mondatban azt a szót, hogy spanyol.

- Haha. Inkább koncentrálj a pályára.

A mérkőzés élvezetesre sikeredet. A fiúk nyertek  2:0-ra.  Az egyik gólt David Villa, míg a másikat Fernando Torres rúgta. Elindultunk haza.

- Gyere meghívlak egy tiramisura.- indult el a cukrászda felé.

- Azt bármikor. –követtem volna, de sikeresen letörtem a cipőm sarkát.

- Ohh, de béna vagy.- lépett vissza és elvett a hátára.- Ne szokj hozzá.

- Szeretlek, mint ha az igazi tesóm lennél.- indult el.

- Inkább én, mint Sergio.

- Ne is említsd.- és puszit nyomtam az arcára.

A tegnap esténk nagyon jó volt. Most vasárnap délután van és már egyedül vagyok. Seb ebéd előtt elindult haza. Pakolászok, mert elég nagy kupit csináltunk ketten. Heikki 21 óra fele várható azonban kegy kulcs kattant a zárba. Futva értem az ajtóhoz és szembe találtam magam vele. Még csak 16 óra van.

- ÉLJEN!!!- ujjongtam és a nyakába ugrottam.