Száguldó élet

18. fejezet

E-mail, kérdés felelet játék

Korábban érkezett a barátom így madarat lehet velem fogatni. Egy ideig még a nyakában csüngtem, de végül a konyha asztalon kötöttem ki. Túl nehéz voltam a számára.

- Itt is tudlak szeretni.- simogatta meg az arcomat.

- Tudom.- válaszoltam majd megöleltem. Nem tudok betelni vele, így inkább támadt egy ötletem.- Zuhanyozz le addig én megcsinálom a vacsit. Pontosabban két fajta maradék kaja van. Spagetti és gombás tészta. Melyikből ennél?

- Jó lesz az olasz.

- Rendben. Menj akkor.- indítottam útjára. Elindult, de az ajtótól visszafordult és megcsókolt.

- Nem tudtam megállni.- közölte a tényeket és már el is tűnt. Vigyorogva pakoltam elő a hő álló tálakat és pakoltam be őket a mikroba. Két poharat előszedtem a szekrényből és mellé egy üveg bort is. Megterítetem és alig 15 perc múlva Heikki visszatért frissen és kisimultan.

- Finom az illata.- karolta át a derekamat és megpuszilta a nyakamat majd leült az egyik székre. Követtem a példáját. A vacsoránk kellemes volt. Miután elmosogattam, áttelepedtünk a nappali padlójára. Fáradtak voltunk mindketten, de azért elkezdtük nézni a Tucatjával olcsóbb 2. Jókat nevettünk rajta, de egy idő után sötét folt következett. Elaludtam. Reggel cseppet elnyomott karral ébredtem fel a földön. Mellettem Heikki még egyenletesen szuszogott. Óvatosan kisétáltam a konyhába kávét főzni és megnézni az üzeneteimet. A gép és a kávé egyszerre dolgozott, így a frissítő nedűvel együtt ültem le a lap top elé.

- Lássuk írtak-e nekem.- motyogtam és beléptem az emailek közé. Rögtön felcsillant a szemem. 1 új üzenet és a feladó Alvaro Bautista. Elkezdtem olvasni a levelet.

„ Kedves Naty!

 Tudom, tudom nem írtam és nem is hívtalak. Elkezdődött az idényünk és mindenki megbolondult. Következő versenyünk Doningtonban lesz. Addig is elmesélem az eddigi történéseket.

 Katarban kezdődött el az idényünk. Éjszakai verseny. Csodás volt a helyszín, de végül csak hatodik lettem. Ugorjunk a következő helyszínre.

Jerez de la Fronteraban polet szereztem. Végig csatáztam a végső győzelemért Marco Simonchellivel és fél körrel leintés megragadt a motorom és magammal rántottam a vetélytársamat. Egyszerűen vége lett mindennek.

Portugália volt az én Mennyországom. Második rajthely és győzelem. 7 másodperccet vertem arra aki mögöttem végzett.

Sanghajt, Le Manst és Mugellot legszívesebben elfelejteném. Kétszer pereceltem, de hála nem sérültem meg. Egyszer pedig 14. lettem.

Legutoljára pedig Barcelonában voltunk. Polet szereztem és másodikként intettek le. 0. 039-el maradtam el az első helyezett mögött.

 Itthon minden rendben. Újra nagybácsi lettem, mert az idősebb nővéremnek megszületett a kisbabája. Nagyon aranyos.

 Én pedig megismerkedtem egy lánnyal. Nagyon szeretem. Ha haza jössz végre és tudunk találkozni bemutatom neked. Kedvelni fogod (remélem).

Valenciában a ti futamotokra Martinez úr miatt meg fogunk jelenni. Remélem találkozunk és tudunk beszélni. Kíváncsiak rád a fiúk.

Válaszolj minél hamarabb és írj meg mindent.

Szeretlek Picúr: Alvaro

UI: Csatoltam pár képet.”

Boldog voltam és ezerrel vigyorogtam ezerrel. Végre nem csak a tv-ben láttam és tudok róla új dolgokat is. Szerzett egy csajt magának és végre boldog. Hirtelen megérzetem Heikki kezét a vállamon. Nem hallottam, hogy mikor jött ide, de azért mosolyogva pillantottam fel rá. Még nagyon álmosnak tűnt.

- Szia.- köszöntem neki és felpattantam, hogy neki is elkészítsem a forró csokiját. Nem szereti a kávét. – Jól aludtál?

- Kicsit elnyomtam az oldalamat. Ki az az Alvaro?

- A legjobb barátom. Ő az aki kihúzott a trutyiból.- zártam rövidre a témát. Gyorsan megreggeliztünk és megbeszéltük a tervet. Elindulunk Innsbruckból kocsival Coppetbe. Összeszedi a cuccait és tovább megyünk Párizsba. Körülbelül más fél napot tudunk majd itt tölteni és utána helyezzük át a székhelyünket a Magny Coursba. Már két és fél órája úton voltunk közel az osztrák- svájci határhoz. Az én kocsimmal mentünk és én vezettem. Őszintén nem akartam, hogy ő vezessen. Ül még eleget a volán mögött a hétvégén.

- Jól vezetsz.- szólalt meg Heikki.

- Te is.- válaszoltam reflexszerűen.

- Haha. Komolyan mondtam.

- Köszönöm.

Hallgatott majd nagy lelkesen elkezdett beszélni.

- Játszunk. –meglepetten néztem rá.

- Mit?

- Én kérdezek te válaszolsz. Persze őszintén.  Benne vagy?

- Igen.- sejtettem, hogy mi áll a dolog hátterében. Spanyol az illető és távolban tartózkodik éppen. Egy ideig gondolkozott és feltette az első kérdését.

- Volt köztetek valami Bautistával?

- Féltékeny vagy?- csúszott ki a számon a válasz. Rápillantottam és láttam, hogy elvörösödött. Bólintott.

- Nem kell annak lenned. Barátnője van és szereti. Azonban a kérdésedre visszatérve igen volt köztünk valami. 15 éves koromban jártunk amíg külön csapatban voltunk. 8 hónap volt az egész kapcsolatunk. Azonban felnőtt fejjel gondolkoztunk, amikor az ő csapatába kerültem utolsó évemben. Azt vártak tőlünk, hogy harcoljunk egymás ellen és inkább barátok lettünk. Segítettünk egymást a pályán, és azon kívül egyaránt. – átnyúltam az ő oldalára és megfogtam a kezét. Ezek után még több kérdést feltett. Egészen addig míg meg nem érkeztünk Coppetbe. Elvonult a szobájába pakolni én pedig ittam egy pohár vizet. Unatkoztam egyedül és így követtem. Az ágy sarkában ott volt a bőröndje és abba pakolta éppen a McLarenes felsőit. Leültem a másik sarkára.

- Most már én jövök?- érdeklődtem.

- Azt hiszem igen. Eleget tudtam meg egy időre. A suliból való lógástól a bunyó a kavicságyban esetig.

- Az véletlen volt. – somolyogtam.- Hogy ismerted meg Catherinet? És miért döntöttél végül mellettem?- hátra dőltem és figyeltem. Nem nézett rám, de egy fél oldalas mosoly megjelent az arcán.

- Biztos akarod tudni?

- Szerinted miért kérdeztem?- méltatlankodtam.

- Rendben. 2002-ben eljött egy futamomra. Akkor brit F3-ban voltam. VIP vendég volt az apja révén. Az egyik támogatom volt. Beszélgettem vele és mivel akkor még egy városban laktunk elhívtam vacsorázni. Többször találkozgattunk, amikor rájöttünk, hogy mit is érzünk. Egymásba szerettünk.  Azóta együtt voltunk. De az a szenvedély, ami az elején volt kezdett elmúlni. Ekkor jelentél meg. Igaz, hogy már előtte is egy környezetben dolgoztunk, de sose láttalak. Azonban amikor felborítottalak, te egyben ledöntöttél a lábamról. Este pedig újra találkoztunk. Sétáltunk és boldognak éreztem magam. Amikor megcsókoltalak az pedig Isteni volt. De ahogy viselkedtél azt hittem rosszat tettem. Vasárnap még mindig nem voltam biztos abban, hogy te tényleg szeretnél velem lenni. Azonban este megjelentél a kórházban és akkor megváltozott minden. Te a pillanatoknak élsz és ezt szeretem.- fejezte be. Neki dőlt a szekrénynek. Fel kászálódtam az ágyról és odasétáltam hozzá.

- Nem ilyen válaszra számítottam.- vontam meg a vállamat. - De azért megteszi. –pipiskedtem és megcsókoltam. A karjait átfonta a hátam körül. Alig fél perccel később már az ágyon feküdtem hanyatt. Nem csókolt tovább, de azért nem engedett el.  Egyik kezével a táskájába kutatott, másik a derekamnál volt.

- Mi jut eszedbe Mickey egérről?

- Disneyland.- vágtam rá.

- És akkor mit szólnál hozzá, ha holnap meglátogatnánk Mickeyt és Donaldot egyaránt.- lebegtet meg előttem két jegyet.

- Benne vagyok.- és újabb csókkal jutalmaztam a meglepetését.- Azonban ahhoz el kellene indulnunk.

- Igazad van.- állt fel, majd segített nekem is.