Száguldó élet

19. fejezet

Disneyland

Coppetből ahogy elindultunk átengedtem a volánt Heikkinek. Igaz vagy fél órán keresztül győzködött és végül nyert. Hála elég normálisan vezetett, így kicsit hátra dőlhettem. Párizsba éjszaka 11-kor érkeztünk meg. Találtunk egy kis fogadót ahol kivettünk egy szobát éjszakára. Gyors zuhanyzás után az ágyba bújtunk. Oldalamra fordultam és vártam, hogy közelebb húzódjon hozzám. De semmi. Kicsit morcosan fordultam felé. Hanyatt feküdt és a plafont bámulta.

- Mi a baj?- kérdeztem tőle.

- Gondolkozok. Azt mondják, hogy Párizsban rengeteg romantikus hely van. Erre én egy Vidámparkba viszlek.- befogtam a száját. Nem akartam, hogy bánkódjon emiatt.

- Nekem ez megfelel. Amúgy is imádom a rajzfilmeket. Ha tovább agyalsz, ezen esküszöm fenéken billentelek. Pedig nagyon tetszik a hátsód, és nem szeretném bántani.- vigyorogtam.

- Rendben. Befejeztem.- simította meg a kezemet. – Mi szeretnél lenni? Kis kanál vagy nagy kanál?

- Kicsi.- jelentettem ki és el is helyezkedtem. Rögtön átkarolta a derekamat.

- Amúgy nekem is tetszik a tiéd.- ezen csak nevetni tudtam.

Reggel én ébredtem később. Morcosan tapogattam az ágy túl oldalát és nem találtam sehol. Gyorsan felültem és körbe pillantottam. Végre megláttam az ablaknál állva. Még csak egy farmer nadrág volt rajta.

- Mit figyelsz?- kérdeztem és így észre vette, hogy felébredtem. Odasétált az ágyhoz és puszit nyomott a homlokomra.

- Az időjárást és a várost egyaránt.

- Szép időnk lesz ugye?- kérdeztem miközben visszadőltem az ágyra.

- Az lesz. Nyugalom. – simította meg az arcomat, majd a táskájához sétált és előszedte belőle a fekete rövid ujjú felsőjét. Gyorsan bele bújt.- hozok neked egy kávét. Csak addig készülj el.

- Rendben.

Ahogy ő elment én a fürdőbe irányoztam magam. Fekete farmert és piros topot vettem fel. Hajamat lófarokba kötöttem. A szét pakolt cuccaimat a táskámba dobáltam amikor visszatért. Előbb a vállamra kanyarítottam a táska pántját majd elvette tőle a poharat.

- Köszi.- hálálkodtam. Puszit nyomott a homlokomra és megszabadított a pakkomtól.- Nem volt…-kezdtem volna el erősködni, de ahogy nézett elment a kedvem a kis szócsatától. Bepakoltunk a kocsiba és átengedtem neki a volánt. Örüljön még egy kicsit. Egyenesen Disneyland felé vettük az irányt a reggeliről teljesen elfelejtkezve. Majd bepótoljuk. Alig egy órával később már a vidámpark területén tartózkodtunk egy-egy program füzettel a kezünkbe.

- Menjünk a hullámvasútra. Benne vagy?- kérdezte fülig vigyorral. Kicsit féltem, de bele mentem. 10 perc múlva miután visszatértünk a földre a pokolba kívántam magam. A gyomrom fel-le hullámzott, hányingerem volt és szédültem. Nagy nehezen elindultam a legközelebb lévő padhoz. Heikki mosolyogva ballagott utánam. Leültem és behunytam a szemem.

- Nem gondoltam, hogy rosszul leszel.- kacagta el magát, de miután ránéztem elég csúnyán elhallgatott. Rájöttem, hogy mi is a problémám. Éh gyomorra megittam a nagy pohár feketémet és később se ettem. Ez az oka mindennek.

- Ugye nem fogsz rám haragudni?- kérdeztem suttogva. Nem szólalt meg, csak rázta a fejét, hogy nem.- Nem reggeliztem és tegnap vacsorázni, se vacsoráztam.- nyitotta volna a száját a letolásra, de megelőztem. – Azt mondtad, hogy nem leszel mérges.

- Igazad van.- csóválta a fejét.- Azonban azonnal szerzünk valami kaját mielőtt össze esnél itt nekem.

- Annyira nem vagyok rosszul. –mosolyogtam rá és felálltam a padról.  Már sokkal jobb volt, csak a gyomrom bukfencezett egy kicsit. Elsétáltunk egy büféhez és kaptam egy csokis péksüteményt. Miután ezt megettem felvetődőt bennem egy dolog.

- Azt mondtad, hogy Mickeyt is meglátogatjuk. –nyafogtam egy kicsit.

- Nem nagyon érdemelnéd meg, de ha a gyerek ezt szeretné.

- Juhé!!! - ujjongtam egy sort.

Fél órás keresgélés után megtaláltuk az egeret a kacsa társaságában. Több, mint két méteres figurák voltak. Ugráltak, integettek.

- Menj!-lökött rajtam Heikki. Így odasétáltam hozzájuk. Körbe ölelgettek, a fejemet megsimogatták a nagy kezükkel. Végül alig akartak elengedni. A kedvenc mesefiguráimtól való sikeres menekülésem után elmentünk fagyizni. Heikki három gombóccal kért és tejszínhabot a tetejére. Én csak kettőt. Nagy füves tér volt és annak közepén állt egy fa. Az alá telepedtünk le. Most nálam volt a fényképező és hülyébbnél hülyébb képeket készítettem.

- Had nézzem.- kapkodott a gép után a Heikki. A fagyis kezét kicsit meglöktem, de így is sikerült összekenni-e az orrát. Nevetni tudtam csak rajta. Délután még találkoztam Micimackóval, a hét törpével és Jack Sparrow Kapitánnyal. Miután elsétáltunk tőle Heikki megszólalt.

- Kimi példaképe.

- Miért?- néztem rá értetlenül.

- Az ivás terén. Csodálkozik, hogy mennyi rumot megbír inni.- felelte komolyan.

A komolyság elszállt és nevetni tudtam csak. A délután hamar elérkezett, így elindultunk a kocsihoz. Vissza kellett mennem a büféhez venni pár ásványvizet. Mire visszaértem Heikki eltűnt. Elpakoltam az üvegeket mire elő került.

- Hol voltál?- kérdeztem csodálkozva. Erre válaszul elém tartott egy körülbelül 25 centis Micimackó plüss figurát.

- Ez a tiéd. Emlékül.- magyarázta a helyzetet mire én megöleltem.

- Szeretlek.- puszit nyomtam még az arcára. Kénytelenek voltunk elindulni. Este kilenckor érkeztünk meg Magny Coursba. Külön váltunk és megkerestük a csapatainkat. Első személy akivel összefutottam az Seb volt.

- Végre megérkeztél.- örült nekem és megölelt. Alaposan szemügyre vett utána, hogy minden rendben-e. – Mi az? Gyerek lettél? –mutatott a figurára amit a kezemben tartottam.

- Nem, dehogy. A barátomtól kaptam.- legyintettem.

- Gyere megmutatom a szobánkat. Újra lakótársak lettünk.

- Nem baj.- vontam vállat és elindultam vele.

Elkezdődik az új hétvége. Új próba az élettől amit sikeresen próbálunk majd átvészelni. Ja és Alvaronak is kell majd írnom. Igen a barátok fontosak.