Száguldó élet

20. fejezet

A fura verseny

A napok rohamosan telnek és már el is érkezett a péntek. Az első edzés előtt 2 és fél órával hamarabb érkeztünk. Elintéztük a szokásos interjúkat, mérnöki megbeszéléseket. Még volt egy kis időnk Sebbel, így kisétáltunk a kamionok mögé. Leültem a korlátra és elnéztem a messzeségbe. A barátom a zsebébe kutatott majd elő húzott belőle két csokit. Az egyiket átnyújtotta nekem.

- Köszi! – fogadtam el. –Szerinted milyen lesz a hétvége?

- Remélem kemény. Küzdeni szeretnék.- közölte majd bele harapott az édességébe.

- Te mindig ezt mondod. –húztam el a számat és én is elkezdtem majszolni. Pár percig hallgattunk és figyeltük a pálya hátsó részét, amit innen beláttunk.

- Le fogsz esni.- szólalt meg tőlünk pár méterre Robert Kubica. Egyszerre fordultunk felé. BMW-s overálját viselte már és a kezében a kulacsa volt.- Minden rendben?

- Persze.- vágta rá Sebastian és ő is helyett foglalt a párkányon.- Már idő van?- nézett az órájára.

- Nem csak még interjúm lesz az egyik újsággal.- legyintett a lengyel, miközben még mindig figyelt minket. Mint ha valami komoly dolgon törné a fejét. Végül még is folytatta. –Benne vagytok egy kis buliban?

Egymásra néztünk Seb-el és gondolkozás nélkül rávágtuk.

- Igen. –Robert elégedetten vigyorgott.

- Terepautózásra gondoltunk. Fernando beszél Kimivel, Markal és Giancarloval. A pálya mögött van egy út ami a városba vissz. Aki gyorsabban elér a szálloda parkolójába az nyer.- fejezte be a tájékoztatást.

- És mit?- kérdeztem komolyan.

- Abban még nem egyeztünk meg. Akkor este 20:30-kor a parkolóban.- sétált el. Ez feldobta a hangulatomat. Egy kis verseny csúcs. Az edzések 10-kor kezdődtek.  A fiúk a pályán szorgoskodtak én pedig Lillynek segítettem. Vendégeket szolgáltam ki, mert pincérnő hiány van. Nagyon lefoglaltak és csak akkor vettem észre, hogy vége mindennek amikor Sebastian megjelent ebédelni.

- Mi történt?- néztem rá elég riadtan. Ő pedig kinevetett.

- Kis buta vagy. Letelt az edzés.

- Ja!- így már tényleg világos minden. –Ki nyert?

- Felipe. Őt követi Lewis és Heikki. Én pedig nyolcadik lettem.- jelentette ki büszkén.

- Ügyes vagy.- nyomtam egy puszit a homlokára. – Ezért most én szolgállak ki! Mit kérsz,

- Spagettit és egy üveg ásványvizet. –és leült egy asztalhoz. 10 perc múlva csatlakoztam hozzá és együtt kajáltunk. Gondolkoztam az esti dolgon, és amikor végre kevesebben voltak körülöttünk odahajoltam hozzá.

- Este ki fog vezetni?

- Külön kocsival jöttünk. Nem emlékszel?- vigyorgott nagyon sunyin. Ez igaz. Reggel kisírta, hogy a saját kocsijával jöjjön.

- Akkor még te is az ellenfelem leszel. Egy férfival több, akit le kell gyűrnöm.

- Ő csak férfi palánta.- szólalt meg mögöttem Mark. – Sziasztok.

- Szia!- köszöntünk neki egyszerre.

- Ahogy hallom ti is be vagytok avatva.- ő is csatlakozott a társaságunkhoz. Elkezdtünk beszélgetni és nagyon elmélyültünk. Ha nem csörrent volna meg a mobilom, hogy merre vannak a fiúk sikeresen lekéssük a második gyakorlást.  Ezt már végig tudtam nézni és örültem a végeredménynek. Fernando nyert, Felipe második, Kimi harmadik. Seb ötödik.  Ahogy visszatért elment zuhanyozni én pedig elindultam megkeresni Heikkit. 10 perces bolyongás után találkoztunk össze a motorhome-juk körül. Miután megölelt tájékoztattam az esti programomról.

- …De ha vége felmegyek hozzád.- simogattam meg az arcát.

- Rendben.- egyezett bele és puszit nyomott a homlokomra.- Kérhetek valamit még?

- Persze.

- Nyerj!

- Meg lesz.- válaszoltam büszkén. Elválltak útjaink. A versenyig visszatértünk a szálódába, hogy rendbe szedjük magunkat.  20 órakor indultunk el Seb-el. Külön kocsival persze. Ahogy megérkeztünk mér mindenki ott volt. Robert és Seb egy BMW X3-al, Fernando, Giancarlo egy Renault Megannal, Kimi egy Fiattal, Mark és én egy-egy Peugeotval.

- Mindenki tudja mi a feladat. –kezdte el Fernando.- Ezen az úton- mutatott maga mögé- Kell eljutni a városba. Aki előbb éri el a Shell kutat az nyer. Világos?

-Igen!- bólintott mindenki és bepattantunk a járműveinkbe. A „rajt” után persze én volt az utolsó. Előttem Giancarlo haladt. Próbáltam gyorsabban menni, mint ő, de ennek az lett az eredménye, hogy majdnem lefejeltem a kormányt. 10 kilométer után végre két embert mögöttem tudtam. Fisico és Mark voltak azok. Végre látszódott a város. A lámpa fényei enyhén világítottak. Elértem egy úthoz, ami egyenesen a benzinkúthoz vezet. Lefékeztem és értetlenül figyeltem a többieket, akik továbbra is csak száguldoznak. Szépen jobbra fordultam és öt perc múlva leparkoltam a benzinkút előtt. Kiszálltam a kocsiból és felültem a motorháztetőre. A fiúk nem sokkal később érkeztek meg. Kimi volt az első, Seb második, Robert a harmadik. Vagyis a helyezésükhöz adjanak egyet, mert én már megérkeztem. Odagyűltek körém.

- Na fiúk? Mi a helyzet?- kérdeztem miközben lóbáltam a lábam.

- Nyertél. Nem hiszem el, de nyertél.- motyogta Kimi. Mindenki nevetett.

- És mi a nyereményem?

- Teljesítjük egy kívánságodat. –húzta ki magát büszkén Fernando.

- Ez csúcs.

- És mi lesz a kívánságod?- ült mellém Giancarlo.

- Nem tudom. Meddig kívánhatok majd?

- Vasárnap estig- jelentette ki Seb. – De remélem nem engem, szemelsz ki áldozatul.

- Hát…- azt játszottam, hogy gondolkozok.- Még megtörténhet. Szerintem menjünk vissza a szállóba, mert elég feltűnő, hogy majdnem a fél mezőny eltűnt. –álltam két lábra. Giancarlo követte a példámat. Kimi pedig őszinte meglepetésünkre szívből jövően nevetett.

- Jól vagy haver?- kérdezte riadtan Sebastian tőle.

- Persze csak eszembe jutott a kifogásaink. A legjobb az lenne, ha azt mondanánk, hogy Naty kényszeríttet.- törölte ki a szeméből az örömkönnyeket. Kicsit dühös lettem. Lekaptam a papucsomat és hozzá vágtam. Nem fájt neki, de ahhoz jó volt, hogy elhallgasson. Most már a többiek nevettek rajta. Végül mi se bírtuk ki. Szépen visszatértünk a társainkhoz. Hála senki se vette észre, hogy eltűntünk. A liftre vártunk, amikor Fernando felém fordult.

- Tudsz pókerezni?

- Én? Nem.- ráztam meg szomorúan a fejem. –Miért kérded?

- Szombat este póker party lesz. Jön Jarno, Flavio és képzeld még Bernie is. Ha nem tudsz attól eljöhetnél. Megnézed és ha kedved van megtanítalak. Benne vagy? –kérdezte miközben beléptünk a szűk szállító egységbe.

- Végül is szívesen megtanulnám. –feleltem boldogan. Giancarlo hallhatta, hogy miről beszélhetünk, mert elkezdett kuncogni.

- A mestertől tanulhatsz. Még, ha játszani nem is tudsz majd blöffölni tuti.

- Igen. Fernando a legjobb… Csalásban. - fűzte hozzá Robert. Ferni arcán fura kifejezés jelent meg. Legszívesebben egy kis kanállal verné meg. Kiléptem a papucsomból és felé nyújtottam.

- Tessék ezzel ütheted.- vigyorogtam és elvette tőlem. Robert menekülni próbált, de rájött, hogy be van zárva.

- Rendben. Visszavonom.- adta meg magát.

- Én is így gondoltam. –húzta ki magát büszkén a spanyol és felém fordult.- köszönöm Naty. Hasznos dolog a papucsod.

- Tudom.- közben elértük a 12 emeletet. Nekünk itt kell kiszállnunk. Seb kinyújtotta a kezét.  Ez azt jelenti, hogy induljunk. Köszöntem a többieknek és elindultunk. Azonnal a szobánkhoz jutottunk.

- Ügyes voltál. –dicsért meg miközben lehuppant az ágyára.

- Köszönöm!- válaszoltam és a mobilomat nyomkodtam. Heikkinek írtam üzenetet. Most nem megyek át, majd reggel indulás előtt beszélünk. Na persze azért hozzá fűztem még, hogy nyertem. Gyorsan átöltöztem a pizsamába és nyugovóra tértünk. Hosszú nap volt, de elmondhatom, hogy Forma-1-es versenyzőket vertem meg.

-