Száguldó élet

21. fejezet

Apró kis problémák

Szombat reggel döbögésre ébredtem. Az tuti, hogy nem ez a legkellemesebb dolog, amit elképzeltem a mai napra. A nagy párnát a fejemre húztam és morogtam.

- Hagyj minket még aludni. –kiabáltam végül, azonban az illető nem ért a szóból. Megint kopognak.

- Nyisd már ki! - hallottam Seb álmos hangját is. Nagy nehezen mozdultam meg. Lerúgtam magamról a takarót és elindultam az ajtóhoz. Nagy lendülettel nyitottam ki és már rögtön beszéltem.

- Remélem jó okod van rá, hogy…- elakadt a szavam. Gerhard Berger állt előttem teljes harci díszben. –Sajnálom azt amit mondtam. Valami baj van?

- Azt hiszem igen. Tudjátok mennyi az idő?

- Őszinte legyek?- bólintott.- Nem. – fejét csóválta majd ránézett az órájára.

- Jelentem 9 óra 45 perc. –húzta fel a szemöldökét. Most már leesett nekem is minden. Elaludtunk. Körülbelül más fél órával korábban kellett volna fel kelnünk. Cseppet hisztérikus hangon elkiáltottam magam.

- SEBASTIAN VETTEL AZONNAL ÉBREDJ!!!- a szavaimat azzal nyomatékosítottam, hogy bevágtam az ajtót ahonnan Gerhard már rég elsétált.  A fiú úgy kiugrott ki az ágyból, mint ha bolha csípte volna meg.

- Mi…mi van?- dadogta ezerrel.

- Elaludtunk. Mozogj már.

Azonnal el is indult. Én az ágyamhoz siettem és bele bújtam a farmerembe utána a felsőmbe. Felkaptam a mobilomat és konstatáltam, hogy néma üzemmódra állítottam. 4 hívásom volt Heikkitől, pár SMS és persze az ébresztő. Elkészültünk mindketten és reggeli nélkül azonnal a parkolóba rohantunk. Ahogy megpillantottam a kocsimat lehidaltam. Csupa kosz és sár.

- Na ne!- szólaltam meg.

- Mi bajod van?- csattant fel Seb miközben a táskáját a csomagtartóba dobta.

- Nézd a kocsim.

- Inkább induljunk. –mutatott a saját kocsijára. –Rendben.

Ilyen gyorsan még sose értünk ki a pályára. Leparkoltunk a szokásos helyünkön és azonnal futásnak eredtünk. 10.20 perc. Kicsit több, mint fél óra múlva elindul a harmadik edzés, és nem kellene lekésnünk. A BMW motorhomejánál jártunk, amikor nem figyeltem és előttem állt egy férfi. Sajnos már nem bírtam „fékezni”, ő pedig nem lépett el előlem. Sikeresen átestem rajta. Mind a ketten a földön feküdtünk. Seb kénytelen volt visszajönni hozzám és segíteni.

- Jól vagyok!- harciaskodtam vele miközben két lábra állított.

- Állj már le Naty!- kiabált le németül. Erre a mellettem elkezdett nevetni a másik férfi. Ekkor néztem meg jobban. Alacsony volt és az egyik fülében fülbe való volt. Rögtön rájöttem, hogy ki az.

- Chris.- öleltem meg. Nos igen Christian Klien az áldozatom. Míg Tonió a csapatnál volt rengeteget lógtunk együtt, de mivel mindannyian máshol dolgozzunk a kis csapatunk szét hullt. De lett helyette másik. Egy jobb. Seb károgására eszméltem. Elengedtem Christ.- Tudom, tudom. Menjünk.

Végül is nem késtünk le semmit se. Sőt!!! Az edzésen Sebastian baromi gyors volt és végül a harmadik helyen zárt. Előtte csak Mark és Nelson végzett. Kimi 5, Sebastien 8, Felipe 9,Fernando 12, Heikki 13.  Mi jól állunk, de ők sajna nem. De talán most az egyszer megérdemelnénk, hogy jó helyezést érjünk el. Ebédelni kísértem el a németbarátomat. Tésztát kaptunk és csendesen üldögéltünk. Egyszer Seb elkezdett nevetni.

- Jól vagy?- néztem rá döbbenten.

- Persze csak eszembe jutott a tegnap este. Komolyan gondoltad, hogy egy papuccsal verekszel?

- Ismersz? Nem?- vontam komoly arcot, de végül elnevettem magam. Rengeteget nevettünk és elérkezett a időmérő ideje. Minden versenyző elfoglalta a helyét az autóban, mire én a garázs mélyén egy műanyag székre telepedtem. Figyeltem, de néha elkalandoztam más fele. Heikkivel ma feltétlenül beszélnem kell, ráadásul Fernihez is elígérkeztem a póker partyra. Most légy okos. Kivel is akarom töltei az időt. Mindkettővel. Azonban választanom kell. Így a finn nyert. Viszont pókerezni is jó lenne megtanulni. Eszmefuttatásomat, kocsi hangok zavarták meg. Vége lett az első résznek. Ezek szerint az első 20 perc letelt. A monitorra néztem és szemügyre vettem a kiesőket. Nakajima, Button, Barrichello, Sutil és Fisichella. Így szépen sorrendben. Következett a második felvonás. Itt már jobban odafigyeltem. Az események pörögtek. Senki sem tartalékolt. Hamilton kapásból harcolt, mert neki ott van a 10 helyes büntetése Montrealból. Niconak is van hasonló. Itt is megszülettek az eredmények. Nelson, Heidfeld, Sebastian, Sebastien és Nico nem jutott tovább. Ja és Rosberg is kap 10 helyet szintén Kanadából. Egy ellenféllel kevesebb. Sebastian nem sokkal később megjelent mellettem.

- Valami gubanc volt Mark-al. –jelentette be.

- Milyen gubanc?- értetlenkedtem.

- Heikki feltartotta. Sajnálom Nat, de a RedBull a versenybírák elé viszi az ügyet.- érintette meg az arcomat.

- Ez a versenyzés. Semmi baj. Siess várnak a riporterek. –sürgettem meg egy kicsit.

- Rendben.- bólintott.

Elindultunk. Mire végeztünk vége lett az egész edzésnek. Kimi megnyert, Felipe második, Hamilton harmadik(később 13), Fernando negyedik, Trulli ötödik, Heikki hatodik, Robert hetedik, Mark nyolcadik, David Coulthard kilencedik és végül Timo Glock a tizedik.

Öt óra fele indultunk vissza a szálódába és még semmit se tudtunk a Heikki-Mark esetről. A szobánkba érve rögtön zuhanyozni mentem. Egyszerű farmert és fekete felsőt vettem fel utána. Hajamat összefogtam.

- Hova mész?-kérdezte Seb.

- Heikkihez.- válaszoltam miközben zsebre vágtam a mobilom.- Ígérem időben visszaérek…

- Legalább is ne aludjuk le a futamot.- vigyorgott sunyin.

- Haha. Ne rosszalkodj.- ezzel egyedül hagytam. Szépen lifteztem nyolc emeletet és megtaláltam végre a szobát is. Kopogtam és meggyötört arccal néztem farkas szemet.

- Mi a baj?

- Plusz 5 helyet kaptam. –motyogta miközben bementem. Sose volt ilyen. Megöleltem.

- Sajnálom Kicsim.- suttogtam. Gyengéden simogatta a hátamat.

- Szerencsétlen vagyok.

- De hogy vagy az.- vigasztaltam és puszit nyomtam a homlokára.

- Igazad van. Nem vagyok az, mert itt vagy velem.- közelebb húzott magához és megölelt újra. Igen itt vagyok neki én.