Száguldó élet

22. fejezet

A kívánság és a majd nem lebukás

Ferni-nek küldtem egy sms-t, hogy inkább a következő hétvégén megyek el pókerezni. Heikkivel ledőltem az ágyra. Beszélgettünk, de körülbelül tizenegy óra fele elaludt. Egy ideig még vele voltam, majd ügyesen kiosontam a szobájából.  Olyan voltam, mint valami besurranó tolvaj. Bocs pontosítok. Kisurranó. Amint elértem a szobámat halkan osontam be. Seb-et csak nem kellene fel keltenem. Gyorsan bele bújtam a pizsamámba és lefeküdtem én is. Mivel nem vagyok álmos így előszedtem az Mp3-at és bekapcsoltam. Valami lassú számot kell keresnem, hogy álomra szenderedjek.

- Késő van nem?- motyogta Seb és a telefonjára nézet.

- Ugye nem ébresztettelek fel?-

- Nem, dehogy. Miért vagy letörve, mint a bili füle? –könyökölt fel az ágyba.

- Heikki miatt. Ő is szomorú volt és átragadt rám a hangulata.

- Mi történt?

- Büntetést kapott.- felálltam és az asztalhoz sétáltam, mert ott volt az ásványvizem.

- Mennyit?

- 5 helyet, de rosszul esik neki ez az egész mivel most simán legyőzhetné Hamiltont.- ittam, majd odaültem az ágya szélére.- Neked pedig aludnod kellene.

- De nem tudok.

- Olvassak neked esti mesét?

- Nem csak gyere ide. –megfogat a kezemet és odafeküdtem mellé. –Az öcsém Fabian, mindig odajött hozzám, ha vihar volt éjszaka. Fél az egész jelenségtől.

- Én is.- somolyogtam a párnámba.

- Félsz a vihartól? Ezt nem is tudtam.

- Szerinted 25 évesen azzal fogok dicsekedni, hogy kimondottan utálom a vihart? –nem válaszolt. Egy ideig még beszélgettünk, majd elaludtunk. Reggel sikerült időben felkelnünk és kiérnünk a pályára. Elkísérgettem Seb-et az interjúkra és a megbeszélésekre. Már 10 óra is elmúlt. A motohome felé tartottam, amikor Felipe-vel találtam magam szembe. Kiléptem balra és ő is balra lépet. Vissza jobbra és ugyan ezt tette. Elnevettünk magunkat, majd meg fogta a vállamat és egy tánclépéshez hasonló mozdulattal megfordultunk.

- Így már jó.- engedett el.- Na mi újság?

- Semmi érdekes. Rohanás, kapkodás és egyéb hasonló.

- Hallottam, hogy megverted a fiúkat.- más felé néztem és így válaszoltam. Fülig értem a szám. Ennyire nagydolog, hogy egy csapat férfit logikával legyűrtem? Igen az.

- Igen, nekem is sikerülhet néha.- mosolyogtam rá kedvesen.

- És mit fogsz kérni tőlük?

- Van egy ötletem. Most megyek és te is menj, ne hogy megdorgáljanak.

- Igaz. Légy jó Naty.- sétált el. Én pedig visszatértem a Toro Rosso-hoz. Megebédeltünk és egy óra fele útnak indultunk a felvonuláshoz. Most beszélni fogok az összes fiúval, mert megszületett a kívánságom. De amíg megérkeznek, behúzódtam egy szélvédett helyre. Fázok. Hideg szél fúj és a napocska is el, elbújik. 10 perccel később megjelent mindenki akire számítottam. Kiegészülve Heikkivel. Ő ott állt mellettem és úgy helyezkedtünk, hogy ne lássák, hogy egymás kezét fogjuk. Felpillantottam rá miközben ő pont engem figyelt. Nem mondtam semmit se csak a fejemet a mellkasának támasztottam.

- Nos mi a helyzet?- kérdezte Fernando.

- Meg van a kívánságom. –húztam ki magam, de azért a kezeim még mindig a hátam mögött volt. Azért kellett megmozdulnom mivel Giancarlo elég értetlenül pillogott ránk.

- Ilyen nagy tömeg előtt?- pofátlankodott Robert, de a jutalma egy fintor lett.

- Azt szeretném, hogy vigyázzatok magatokra. - meg se bírtak szólalni. Mindannyian döbbenten néztek rám. Ez kicsit kiakasztott. - Ennyire nagy dolog, ez az egész?

- Nem, nem. Csak azt hittem komolyabb leszel. – motyogta Kimi.

- Natynál ez a természetes. Én megpróbálok majd ügyes lenni.- vélekedett Mark. A kijárat felé pillantott és a fejével biccentett, hogy indulniuk kell. Kelletlenül elindultak és Heikki elengedte a kezemet.

- Este találkozzunk a szobámba.- suttogta a fülembe és eltűnt. Reméltem is. Két óráig repült az idő. A fiúk felsorakoztak a rajtrácsra és a felvezető kör után elindultak. Kimi megtartotta az első helyét Feipével szemben, de Fernando már nem volt ilyen szerencsés. Robert és Trulli egyaránt megelőzték. Hamilton elég sok helyett tudott előrébb jönni, de Seb-et csak úgy tudta megelőzni, hogy levágta az egyik sikánt.

- Szabálytalan!- visszhangzott a boxunk.

Button kiesett. A 13. körben a versenybírák áthajtásos büntetésre ítélték a McLarenest. Három körrel később Fernando jött ki először tankolni. 12-dik helyen folytatta a versenyt. Kimi megfutotta a verseny leggyorsabb körét. Lassan mindenki kijött szervizelni. Kicsit csillapodtak a kedélyek egészen a 35. körig. Kimi ekkor körözte le a csapotom másik pilótáját és utána folyamatosan lassulni kezdett. Pár körrel később mutatták az autóját közelebbről. Kiszakadt a kipufogója. 39 körben Felipe megelőzte. 58 körben elkezdett szemerkélni az eső. Így mindenki lassítani kezdett. A két Ferrari az élen kényelmes időket autóztak. Mögöttük azonban elég komoly harc bontakozott ki. Trulli- Heikki- Robert közt. Végül azonban az első kettő elszakadt a lengyeltől és külön folytatták a harcot. Közben Kimi végleg elvesztette a lifegő alkatrészét. Két körrel a vége előtt Heikki bepróbálkozott az előzéssel. Megcsúszott, de korrigálta. Így maradt a negyedik helyen. Felipe első lett, Kimi második, Trulli harmadik, Heikki negyedik, Robert ötödik, Mark hatodik, Nelson hetedik(első pontjai az idényben), Fernando nyolcadik. Sevbastian igaz csak tizenkettedik,de élvezte a versenyt. Miután elvégeztük a dolgainkat visszamentünk a szálódába. Azt tudtam, hogy Heikki rég a szobájába van így odamentem. Nyitva találtam az ajtót és bementem

-  Szia Drágám.- köszönt nekem, amikor meglátott. Odasétált hozzám és megcsókolt. Pipiskedtem, hogy ne kelljen annyira lehajolnia.

-  Heikki itt vagy?- hallottunk egy hangot.