Száguldó élet

23. fejezet

A megmenekülés után

Igen hangokat hallottunk és az illető aki kiadja ezeket idetart. Már nem tudok megszökni, és erkélye sincs a szobának. Hülye franciák, pont nálatok nincs ilyen. Riadtan néztem Heikkire aki reflex szerűen hátrált velem. A testével védelmezet, de ha lebukunk ez nem segít.

- Menj az ágy alá!- lökött rajtam.

- Mi van?

- Menj már! –nagy nehezen bemásztam. A léptek után a lábat is megpillantottam az illetőnek. McLarenes cipője volt. Ki a fene lehet az?

- Heikki az előbb szóltam. Nem hallottad?

- Bocs Lewis, hogy nem válaszoltam. De el voltam foglalva.- magyarázkodott Heikki. Na igen el volt foglalva… velem. De pont most kell csapattárs látogatóba jönni-e?

- Azt szeretném tudni, hogy elkészültél-e már? Tudod két óra múlva indulunk.

- Igen tudom.- felelte a barátom. Most eszembe jutott, hogy a bőröndjét is láttam ahogy bejöttem. Három felső és négy zokni hevert az aljába. Szünet állt be a beszélgetésbe majd benyögte –Egész jól.

Erre majd nem elnevettem magam. Valami fura hangot kiadtam, de sikerült hamar elnémulnom.

- Rendben. Akkor találkozzunk majd.- indult el az ajtó felé. Heikki követte és bezárta az ajtót. Ahogy visszatért kikászálódtam az ágy alól. Csupa por volt a ruhám. Odalépet hozzám és segített felállni.

- Mit csináltál?

- Mikor?- pillantottam fel rá.

- Olyan volt, mintha fuldokolnál. – közelebb lépett és neki tolt a falnak. Szó szerint be voltam szorítva. Egyik keze a csípőmnél volt, a másik a nyakamat simogatta. Kezdtem elveszíteni az uralmamat a gondolataim felett.

- Majd nem eltaláltad.- motyogtam és megcsókoltam. Mint ha megrázott volna valami abba is hagytam. – Azt hiszem jobb, ha megyek, mert utazol nem sokára.- léptem oldalra, de sikertelen volt az a próbálkozásom. A két kezét a derekamra csúsztatta és visszaszorított a falhoz.

- Kit érdekel?- kérdezte, de már csókolt is. Ajkai édesek voltak és nem követelőztek. A kezei a felsőm alatt jártak. Utána a nyakamat csókolta végig. Nagyot sóhajtottam és levettem róla a felsőjét és ledobtam a földre. Közben ő is gombolni kezdte az ingemet. Egy gomb, két gomb és már végzett is. Ez is a földön landolt. A nadrágomat is leszedte rólam elég gyorsan. Így már csak egy száll fehérneműben álltam előtte. Tovább csókolt miközben simogatta a hátamat. Gyengéd volt és érzéki. A hideg szaladgált a hátamon minden érintése után. Most én is megszabadítottam a nadrágjától és rálöktem az ágyra. Lovagló ülésben én voltam felül. Elnevette magát és hagyta, hogy had csókoljam. Az egész felső testét simogattam és csókoltam. Élvezte, mert párszor nagyokat sóhajtott. Egy idő után a keze a melltartómnál járt. Le akarta venni azt is rólam, de én még nem engedtem. Nem akartam elsietni semmit se.

- Kis dög!- motyogta, de ő nyert. Abban a pillanatban én voltam alul. Átadtam magam az élvezeteknek. A testünk egyé vált. Szerelemesek vagyunk egymásba és tudjuk, hogy ezeket a pillanatokat senki se tudja megzavarni…

A két órából már körülbelül fél óra van hátra, de mi még mindig az ágyban fekszünk. Közel bújtam hozzá és nem nagyon akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. A meztelen vállamat simogatta, miközben a fejemet a mellkasára hajtottam.

- Akkor ti most Londonba mentek?- kérdeztem tőle.

- Sajnos. De eljöhetnél hamarabb Angliába.- vetette fel.

- Utálom azt az országot. Depressziós leszek tőle.- addig forgolódott, míg hanyatt nem fektetett és a szemembe nézett.

- Van egy lakásom és együtt lehetnénk. Velem nem leszel depis.- simogatta meg a vállamat, majd a keze lassan lecsúszott a mellemre, utána a hasamra. Nagyot sóhajtottam.

- Rendben, de jobb ha én most megyek. – másztam ki az ágyból és a takarót magamra csavartam.

- Ne menj!-fogta meg a kezemet és visszaakart húzni.

- Rögtön ismét itt lesz a csapat társad és akkor már nem lenne ilyen szerencsénk, hogy bemásszak az ágy alá.

- Az tuti.- elengedett. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és a többi cuccomat a kezembe kaptam. Odaléptem hozzá és megpusziltam. Azonban gyorsabb volt és maga mellé rántott. Megcsókolt és elengedett.

- Akkor még berszélünk.- puszit nyomott a homlokomra.

- Rendben. Szeretlek.- suttogtam a fülébe.

- Tudom.

Így kellett elválnom tőle. Nem érdekelt, hogy mezítláb és félig begombolt ingemben sietek a lifthez, csak az a fontos, hogy újra a négy fal közt legyek. Senki se látott meg és ez a szerencsém. Óvatosan léptem be a saját szobámba, de így se vettem észre, hogy Sebastian az ágyon ül és pont engem figyel. Nem bírtam mergszólalni.

- Kicsit…-végig nézet rajtam. – Szétszórt vagy. Pár gombot azért még begombolhattál volna. Vagy is nem vagyok kíváncsi a részletekre.

- Haha. Reméltem is. Enyém a fürdő.- Halásztam elő pár tiszta és kényelmes ruhát.

- Örömmel.- vont vállat és tovább nézte a tv-t.

Fél órán keresztül zuhanyoztam és nagyon jó esett az egész. Ahogy visszatértem Seb szerzett egy-egy pizzát. Leültem mellé az ágyra és elvettem egy szeletet.

- Legalább jó volt?- bukott ki belőle a kérdés.

- Isteni. Igaz előtte majd nem lebuktunk.

- Ki előtt?- nézett rám döbbenten.

- Hamilton.

- Juj. De megúsztátok nem?

- De. Bemásztam az ágy alá. –erre elkezdett nevetni. –Haha vicces.