Száguldó élet

26. fejezet

Sebastian a „gondolatolvasó”

Telefon beszélgetésem után visszavonultam a saját szobámba. A gondolatok csak úgy záporoztak a fejembe. Hülye vagyok, de még is ki akarom próbálni. Utálni fognak, de nem érdekel. Addig rágódtam ezen míg álomba nem merültem. Reggel kopogásra ébredtem. Nem tudtam biztosra mondani, hogy az ajtótól jött a hang.  Kómásan álltam két lábra és megszédültem. Újra kopogtak. Végre megláttam Lillyt a teraszon. Magamra kaptam a köpenyem és kimentem hozzá. Fura volt.

- Jól vagy?- kérdeztem köszöntés képen.

- Igen…- elhallgatott. –Viszont, mondanom kell valamit.

- Nyögd már ki.

- Gyereket várok.- örömömben felkiáltottam. –Maradj már veszteg.

- Rendben. Franco tudja már?

- Nem, de ma minden képen elmondom neki.

Kénytelenek voltunk külön válni. Én mentem Sebet ébreszteni ő pedig a saját dolgára. A napom baromi gyorsan telt, mire észbe kaptam már vége volt a harmadik szabadedzésnek és a társammal ücsörögtem ebédnél. Negyedik lett. Tésztát kaptunk és egy-egy pohár kólát.

- Negyedik hely az nagyon szépen.- mondtam egy falat előtt.

- Az tuti. Remélem az időmérőre is így marad.- egy ideig hallgattunk. – Este mi lesz?

- Hogy érted?

- A fiúk röplabdázni vagy tollasozni szeretnének. Lejössz?

- Persze Seb.- erre egy nagy dübbenésre lettünk figyelmesek. A hang irányába fordultunk és megláttuk Lillyt, Franco a földön feküdt. Ezek szerint megtudta, hogy apa lesz. Lilly megoldotta a helyzetet felkapott egy pohár vizet a pultról és lelocsolta a drága jó férjét. Erre nevetni tudtunk csak.

- Tuti tudsz valamit.- nézett rám Sebastian nagyon diplomatikusan.

- Igen tudok valamit. Lilly állapotos. Ne szugerálj!

- Nem szugerállak!- emelte fel a két kezét védekezés gyanánt.

- Nyögd már ki, hogy mi a bajod.- kértem elég szépen. Egy ideig a szemembe nézet nagyot sóhajtott és elkezdte.

- Szerintem bajba keveredtél. Legalább is ahogy elmesélték a tegnap esti viselkedésedet egy telefon hívás után.

- Csiripelték a madarak?- vontam fel a szemöldököm.

- Igen csiripelték.

- Szőrős, spanyol és Renault-ot vezet az a bizonyos madár?- piszkáltam egy kicsit. Elkezdett nevetni. Lassan elájul, mert oxigén hiány lép fel nála. Lassan kezdett lenyugodni.

- Nem az a lényeg. Mondj el mindent.

Nincs más választásom. Kicsikarná belőlem a választ így is úgy is. Körbe néztem, hogy mennyien vannak hallótávolságon belül és sikeresen konstatáltam a dolgot, hogy nagyon kevesen.

- Alvaro hívott.

- Az nem olyan nagy probléma.

- De meg hallod, hogy mit tervezek lefordulsz a székről. – suttogtam és az asztal lapját bámultam.

- Motorozni akarsz?

Csodálkozva pillantottam fel rá. Talán gondolatolvasó a barátom? Na jó ez marhaság. De az arckifejezésem mindent elárulhatott.

- Hogy a francba jutott ez az eszedbe?- csattant fel és mindenki ránk figyelt. Fülig vörösödve vettem mind ezt tudomásul.

- Css! Újra meg akarom próbálni. Egyszer és persze ha a doktor is engedélyt ad rá.- nem válaszolt.- Segítesz nekem?- még mindig csak bámult. Ezért könyörgős hangnemet vettem elő.- Kérlek Seb! Állj ki mellettem! Esküszöm egyszer akarom csak. Egyetlen egyszer. Nekem itt van az életem.

- Rendben.

-  Köszönöm.- felálltam és megöleltem.

- Azért még haragszok rád.- motyogta, de én nyertem.

Az időmérő hamar elérkezett. Először szokványos dolgokra készültem de csalódnom kellett. Igaz ez a csalódás jó dolog volt. Az első részben már Nico is kiesett a két Forca- India, két Honda társaságában. Második részben elvérzett David Coulthard, Timo Glock, Sébastien Bourdais, Jarno Trulli és Kazuki Nakajima. Így szépen sorrendbe. De ez egyben azt jelenti, hogy akik számítanak nekem bent vannak az első tízben. Izgatottam vártam azt a tíz percet és a végén óriási öröm ért. Heikki polet szerzett. Mark második, Kimi harmadik. Fernando hat, Nelson hét, Sebastian nyolc, Felipe kilenc és Robert tízedik bár nem ment mért kört. Valami baj adódott a kocsijával. Gyorsan elintéztük az interjúkat és visszatértünk a szálódába. Zuhanyozni mentem először. Ezt nem kapkodtam el. Mikor végeztem könnyű kis melegítőbe bújtam és elindultam megkeresni a többieket. A liftnél a brazil renaultos pilótával találkoztam.

- Szia Nel. Merre vissz az utad?- kérdeztem tőle miközben neki dőltem a lift oldalának.

- A barátnőmhöz. És te merre tartasz?

- A fiúkhoz a torna terembe.

- Jó szórakozást hozzá.- mosolygott és lelépett tőlem. Így egyedül folytattam az utamat. A folyosó végén Heikki már várt. Nem szóltam semmit se csak lendületből a nyakába ugrottam. Megcsókoltam.

- Ügyes vagy. -suttogtam.

- Jutalmat kapok?

- Majd meglátjuk.- vigyorogtam és bementünk a terembe. A játék élvezetes volt és rengeteget nevettünk.