Száguldó élet

27. fejezet

Flúgos futam és a vizsgálat

Játék este elég hosszúra sikeredet, de még így is Heikkinél aludtam. Igen kimondottan alvásról lehetett szó mivel neki még elég fontos dolga lesz vasárnap kettőkor.  Reggel hatkor ébredtem a karjaiban. Még egyenletesen szuszogott így nyugton maradtam. A keze a derekamon pihent. Óvatosan meg fogtam és közelebb húztam magamhoz. Gyerekes dolog, de szépen szemügyre vettem a tenyerét.  A vonalakat, az ujjaikat.

- Tenyér jós vagy?- kérdezte halkan.

- Nem dehogy.- megcsókoltam. - Csak szeretem nézegetni az emberek tenyerét. Azok a sok vonalak biztos jelentenek valamit.

- Az egyik azt, hogy az enyém vagy.

- Kis telhetetlen. Most megyek. Este találkozzunk.- másztam ki az ágyból és nagyon gyorsan átlibbentem a saját szobámba mielőtt valaki meglátná, hogy hol is aludtam és kivel. Az idő rohamosan telt és mire észbe kaptam már fél tizenkettőt mutat az órám. Sebatiannal a pihenőjében ücsörgünk. Ő az ágyon fekszik én pedig az ablakon bámulok kifelé és nézem ahogyan esik az eső. Kezdek ismét depis lenni az időjárástól, de erőt vettem magamon és megszólaltam.

- Akkor jövő hét csütörtökön velem jössz?

- Hova?- támaszkodott a karjára és pillogott rám a kék szemeivel.

- Az orvosi vizsgálatra. Rómában lesz, de nem szeretném, hogy Heikki megtudja, főleg ha nem is fognak engedni.- egy ideig törtük a fejünket, hogy mit is találjunk ki. Nem volt semmi értelmes ötletem, de egyszer felpattant az ágyról és elhadarta az ötletét.

- Mondjuk azt, hogy szponzori rendezvényünk lesz ott. Vagy is nekem, és én szépen meg kérlek gyere velem. Persze mivel szeretsz velem tartasz.

- Imádlak.- két puszit nyomtam az arcára.- Hétfőtől szerda reggelig Coppetben leszek, majd onnan átmegyek hozzád. Rendben?

- Ahogy neked jó.

- Tényleg olyan leszel, mint ha a tesóm lennél.- simogattam meg az arcát. Mosolygott, majd én kaptam tőle két puszit. A délután fél kettő is elérkezett. Az eső még mindig esik, de kimentem esernyőtartónak a pályára. Nem beszélgettünk. Ami viszont biztos nagyon izgultam. Jobban, mint ő. 13:50-kor elbúcsúztam tőle.

- Soká szeretnélek újra látni.- motyogtam.

- Tudom.

Visszamentem a boxunkba és egy fülhallgatóval együtt leültem a nagy dobozra.  A felvezető kör pillanatában az eső csillapodott. Mindenki intermediate abroncsokat tette fel. Már a gyomrom ici picire szűkült össze. Visszaértek és el foglalták a rajthelyüket. Lámpák kigyulladtak és egyszerre kialudtak. Neki iramodtak. Heikki megtartotta a pozícióját, de eléggé megcsúszott. Éppen tudta csak meg fogni az autóját. Mark és Felipe megpördültek. Az ausztrál versenyző nagy iramban kezdte meg a felzárkózást. Az első körben még történt egy nagy baj. David Coulthard megcsúszott és magával sodorta Sebastiant. Vége lett a versenyüknek.

- Francba.- mérgelődöttem, de nem egyedül voltam ezzel a környezetemben. A verseny azonban folytatódott. Az élen továbbra is harcoltak egymással a McLarenesek és végül Heikki elengedte Hamiltont. Később meg is pörgött és veszített a megszerzett pozíciójából. 20. körben az eső újra rákezdett esni. Hamilton és Kimi egyszerre jöttek ki a boxba. A brit új gumikat kapott, míg a finn csak üzemanyagot. Az eső cseppet se akart elállni és ez Hamiltonnak kedvezet. Kimi pár körrel később már 5 másodperccel lassabb köröket kezdett el autózni. Eközben Felipe inkább balettozik, mint autóversenyzik. A BMW-sek is egész jól mennek. A Hondások viszont a semmiből tűntek elő. Ross Brawn húzásának hála Barrichello egészen a második helyre zárkózott fel. De ki kellett állni kerékcserére. A verseny végeredménye lett: Hamilton, Heidfed, Barrichello, Raikkönen, Kovalainen, Alonso, Trulli, Nakajima, Rosberg, Webber, Bourdais, Glock és Massa. Ők voltak a célba érők. Feladták a versenyt kicsúszás miatt: Sutil, Fisichella, Piquet és Kubica. A többiek ütköztek.

A motorhomeban vártam, míg Seb átöltözik civil ruhában. Leültem egy bár székre és közelebb húztam a csapat újságját. Kíváncsi voltam ki került terítékre, de megjelent mellettem a VIP vendég ellátást végző Samantha James.

- Szia Natalien.- üdvözölt mosolyogva én pedig érdeklődve pillogtam rá. –Kérni szeretnék valamit.

Az állam valahol a pincébe kötött ki. Igaz ennek az épületnek nincs meg ez a helysége. Ő kér tőlem segítséget, amikor inkább fordítva kellene. Egy főnök mi a fenét akar tőlem? Felálltam, hogy meg legyen a szemkontaktus.

- Mi a baj?

- A Német Nagydíjra meghívott vendégeink téged kértek kísérőnek. De mivel neked Sebastianra is figyelned kell…

- Kik azok a személyek?- vágtam közbe.

- Thomas Morgenstern, Andreas Koffler, Gregor Schlierenzauer és Wolfgang Loitzl. Csak őket hívtuk meg. És a válaszuk az volt, hogy eljönnek, de kérnek téged is. Ismered őket?

- Igen. Elintézem. Vagyis minden rendben lesz.- összezavarodtam a végére.

- Köszönöm Natalien. Nagyon rendes lány vagy. –mosolygott és elsétált. Visszaültem a székre. Most gondolkoztam el mindenen. 4+1 férfira fogok „vigyázni” és van még egy aki nem a csapatnál tartózkodik, de jó lenne vele is lenni. Egy nagyot sóhajtottam és kínomban a fejemet a pultba vertem. Fájt az biztos.

- Megbolondultál?- kérdezte Seb miközben mellettem állt.

- Azt hiszem igen. Menjünk, még mielőtt újra elkezd esni.

***

Két nap telt el az Angol Nagydíj óta. Este van és elkezdtem csomagolni, hogy másnap reggel kevesebb gondom legyen. Heikki a kanapé karfáján ücsörgött és engem figyelt. Nem mérges igaz boldognak se lehet nevezni.

- Péntekre visszajövök.- ismételtem meg századjára. Szerintem kezdek kicsit gyanússá válni. Remélem nem azt hiszi, hogy szeretőm van. Még bele gondolni is szörnyű.

- Rendben.- hagyta rám a dolgot. Az utolsó felsőt is bedobtam a táskámba meg a többi cuccot aminek a felét feleslegesen fogom cipelni. Leültem mellé és a fejemet a combjaira hajtottam. Megsimogattam az arcát.- Mi a baj Kicsim?

- Kérdezni szeretnék valamit.- nagyon komolynak hangozott a dolog. Két dolog futott végig az agyamon. 1. megkéri a kezem. 2. gyereket akar. Még egyik dologra se vagyok felkészülve. Szerintem ő se. Nem válaszoltam így folytatta. – Beszeretnélek mutatni a szüleimnek. De nem akarom még elsiettetni.

Nagy kő esett le a szívemről. Végül is én is megismerném a családját, de nem tudom, hogy fognak hozzám viszonyulni.

- Benne vagyok.

- Mondjuk a nyári szünetben…

- Az lenne a legjobb.- feltérdeltem és megcsókoltam. – Szeretlek te dinka.

- Arról vitatkozhatnánk, hogy ki a dinka kettőnk közül.- vigyorgott, de nem kötözködtem vele. Addig legyen jó neki míg itt vagyok neki.

***

Csütörtök délelőtt van és már Rómában vagyunk Seb-el. Kicsit hamarabb érkeztünk és ő éhes volt így elmentünk enni valamit. Pontosabban én nem ettem semmit se, mert a gyomrom borsószem nagyságúra szűkült össze. Emiatt csak egy üveg ásványvizet szürcsöltem.

- Minden rendben lesz. Kiderül, hogy minden oké veled kapcsolatban.- próbált erőt verni belém. Semmi sikerrel. 10 órakor bementünk a magán rendelőbe. Minden tiszta volt és fehér. A falakon motorversenyzők képei voltak szépen sorba. Valentino Rossi, Loris Capirossi és a többiekről egyaránt. A pulthoz sétáltam ahol egy nővérke ücsörgött.

- Natalien González vagyok.- mutatkoztam be.

- Jó napot. Az én nevem Nicole Black. Jöjjön velem Dr. Costához.

- Rendben.- Seb felé fordultam. – Várj meg itt.

- Biztos?- nézett rám riadtan.

- Igen, biztos.- bólintottam és követtem a hölgyet. Egy tágasabb irodába vezettet ahol a falon ismét képek voltak. A polcokon díjak és keretbe foglalt fényképek ahol a Doktor úr híres pácienseivel volt, persze rengetek orvosi könyv.

- Üljön le. Rögtön megérkezik a doktor.

Helyet foglaltam és öt perc múlva tényleg megérkezett a személy.

- Jó napot Dr. Claudio Costa vagyok.- nyújtott kezet.

- Natalien González.- mutatkoztam be ismét. Helyet foglaltunk és elő került egy mappa. A nevemet pillantottam meg rajta. Ahogy kinyílt a régi leleteimet is megláttam benne amit én küldtem el Alvaronak és ő továbbította az úrnak. Azonban kiegészültek a balesetem képeivel.

- Nos Bautista úr elmesélt mindent, de hozzá fűzte, hogy nem örül az ön ötletének.- kezdte el, de köze szóltam.

- Hát igen. Senki se örül a dolognak.

- Tegeződjünk rendben?

- Rendben.

- Sejtem, hogy miért nem örülnek a dolognak, de szerintem nem kizárt az esélye annak, hogy megfelelj a próbán. A csigolyák nem csúszhattak tovább se repedhettek. Akkor már csak az állóképességeden múlik minden. Azonban csinálunk egy CT vizsgálatot, utána vérnyomásmérés. Futás 15 percen keresztül a futópadon különböző tempóban. Szívritmus vizsgálat közben, majd újra vérnyomás. Az eredményeket sajnos nem tudom azonnal közölni, mert szeretném kielemezni. Kezdhetjük?

- Igen.- válaszoltam magabiztosan. A CT vizsgálaton és a vérnyomáson hamar túlestem. Következett a futás. Szerencsém volt, hogy a parkba eljártam edzeni, mert tuti, hogy nem bírtam volna ki. A végén már olyan volt, mint ha az innsbruck-i hegytetőre akarnék felfutni. Levegő után kapkodva ültem le a székre, de már nyújtottam a kezem a vérnyomásmérésre. Nem akartam feladni. Mikor mindennel végeztünk Costa doktor kikísért Sebastianhoz. Egy időbe telt míg felismerte, de utána társalogni kezdettek. A csevelyt az én gyomorkorgásom zavarta meg. Mosolyogva búcsúztunk el és Costa doktor megígérte, hogy keddig elküldi az eredményt postán, Sebastian címére. Fél óra múlva újra abban a vendéglőben ücsörögtünk ahol délelőtt is voltunk, most annyi kivétellel, hogy most én kajáltam.

- Szerinted sikerült?- kérdezte halkan a barátom.

- Remélem igen. Apait anyait bele adtam.

- Ezt gondoltam. Te sose adnád fel. Szerintem ez az egyik ok, hogy Heikki veled van.- simogatta meg az arcomat Seb és utána puszit nyomott a homlokomra.