Száguldó élet

28. fejezet

A meglepetés és a beszélgetések

A Német Nagydíj hetében járunk. Már az országban tartózkodunk és Heikkivel  kirándulgatunk. Vagyis inkább céltalanul kocsikázgatunk. Szerda reggel van és most is éppen erre készülünk.

- Hova viszel?- kérdeztem már sokadjára. Nem válaszolt.- Létszi, létszi.- most azonban lehúzódott az útszélére. – Mire készülsz?

A kesztyűtartóban kutatott és előszedett, egy selyemsálat. Teljesen elbizonytalanodtam. Ő csak somolygott és hívogatóan elkezdte a kezemet húzni felé.

- Nem bántalak.

- Még szerencse.- fintorogtam.

- Enged, hogy bekössem a szemed.- nem mozdultam. – Kérlek.

Nagy nehezen engedelmeskedtem. Óvatosan bekötötte a szememet, de azért esélyem se volt leskelődni. 15 perc múlva földútra értünk. Nem szólaltam meg, azonban nagyon izgultam. Amikor megálltunk kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni.

- Ne leselkedj még.- szólt rám, mert nyúltam, hogy leveszem a kendőmet. Így nyugton maradtam. –Gyere.- fogta meg a kezemet és alig öt lépés után megálltunk. Igaz lendületben voltam és neki mentem. Szerencsém volt, mert elkapta a derekamat és két lábon maradtam. Leültet a földre és levette a kendőt. Mire ismét hozzá szoktam a fényhez megláttam magam előtt egy láncot. Selyem szalagon egy kis kereszt medál lógott.

- De szép.- csúszott ki a számon.

- A tiéd.- ült le mellém Heikki és mosolyogva megsimította az arcomat.

- Tényleg?- csodálkozva pillantottam rá. Bólintott majd felcsatolta a helyére a bizonyos ajándékot. Kibújtam a szandából és felültem a plédre. Meg fogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz. Puszit nyomtam a homlokára, az orrára és a szájára.

- Szeretlek.

- Én is.- megcsókolt. Egész délután itt voltunk. Beszélgettünk az életünkről. A rádióban valami lassú szám ment. Pont az alkalomhoz illő. Éppen megakartam puszilni amikor megcsörrent a mobilom. Fújtatva halásztam elő a farzsebemből. Vagyis csak próbáltam, mert megelőzött és már előttem is volt a szerkezet.

- Nyugodtan beszélj.- csókot nyomott a homlokomra.

- Rendben.- Sebastian az illető, aki zaklatni mer ilyenkor.- Naty?

- Szia! Megérkezett a leveled.

- Ne hogy elolvasd. - csattantam fel.

- Ismerem a levéltitok fogalmát.- nevette el magát. –Ha visszajöttök a városba akkor odaadom. Remélem minél hamarabb, ki fogod nyitni.

- Ne most vitassuk meg. Estére a szállodába érek. Addig is ülj meg a fenekeden. Vagy legalább is ne csinálj őrültséget.

- Rendben mami. Légy jó. – köszönt el. Letettem és feltápászkodtam a földről mivel Heikki a Mercedesnek támaszkodott. Odasétáltam elé és a zsebébe csúsztattam a kezemet, így elég közel kerültem hozzá.

- Minden rendben?- kérdeztem tőle miközben a szemébe néztem.

- Azt hiszem igen.- szünetet tartott- Költözz hozzám.

- Tessék?- ez a kérés váratlanul ért.

- Coppetbe. Nem kellene össze-vissza utaznunk, ha együtt szeretnénk lenni. Sokat spórolsz vele és- itt eléggé gyerekes arcot vágott- nem mellékesen velem lehetnél.

Nem tudtam, hogy mit mondjak erre. Nem tudok dönteni.

- Heikki…- kezdtem el.

- Igen?- kérdezet vissza. Mivel nem néztem a szemébe meg fogta az államat és maga felé fordított.

- Vasárnapig kérhetnék haladékot?

- Ha neked így jó.- vont vállat. – Azért még megölelhetlek?

-  Óhh, de dili vagy.- szorosan hozzá bújtam.

Este nyolckor értünk a szálódához. Szépen külön vonultunk be, és indultunk el a szobáinkba. Ledobáltam a cuccaimat és felhívtam Seb-et, hogy merre találom. Egyszerű választ kaptam: Torna terem. Elindultam, hát megkeresni. Érdekes kép tárult elém. Seb és Kimi fallabdáztak. A német barátomon fekete trikó volt és kockás rövid nadrág, míg a finn ennél lazábbra vette a figurát. Fél meztelen volt. Nem mondom elég jó felső teste van. Egy kicsit el is kalandozott rajta a szemem, de felráztam magam a kábulatból és végre megszólaltam.

- Ki áll vesztésre?- mind a két fiú abba hagyta a játékot és elindultak felém vigyorogva. Nem sejtettem, hogy mire készülnek, de kár, hogy hamarabb nem eszméltem. Kimi az izzadt testével megölelt. – Szemét mocsok. –korholtam le miközben kiszabadítottam magam a szorításából. Ők csak nevettek.- Zuhanyozz le és utána megengedem, hogy megölelj.

- És Heikki is engedné?- egy kaján vigyort eresztett meg.

- Ebbe ne menjünk bele.

Leültem a padra és figyeltem a szórakozásukat. Egyszer azonban Seb odalépet a táskájához és kihúzott belőle egy borítékot.

- Ez az.- vigyorgott és már ott se volt. Igen egy fehér boríték volt amin az én nevem állt. Ki kellene bontanom, de nem merem. Megnéztem az elejét, a hátulját, de nem. A vastagságát is figyeltem, azonban az se árult el semmit. Szépen félbe hajtottam a levelet és a zsebembe raktam. Este tízig tartózkodtunk itt, és utána mentünk aludni. Csütörtök hamar el telt, azonban fárasztó volt nagyon. Mivel Seb hazai pályán fog versenyezni, így kétszer annyian kíváncsiak rá. Este amikor visszaértünk a szálás helyünkre fáradtan dőltem hanyatt az ágyon.

- Esküszöm nem bírom ki.

- Mit?- érdeklődött Seb, miközben a felsőjét levette. Zuhanyozni indul. Neki is jó teste van, de ő tényleg tabu.

- Te és négy vendéggel kell foglalkoznom. Heikki elő állt egy fura ötlettel.- elővettem a zárt borítékot.- És még ez is.

- Még nem bontottad fel? –nézet rám döbbenten.

- Nem, de ez nem olyan fontos. Azt szeretné, hogy költözzek hozzá.

- Ez remek.- nem válaszoltam. - Csak nem félsz?

- Egy kicsit. – fintorogva néztem rá.- Ez hülyeség ugye?

- Cseppet se.  Most megyek.- mutatott a fürdő felé.

- Rendben.

Vacsorázni se mentem le. Inkább lezuhanyoztam én is és ágyba bújtam. Egész éjszakát végig aludtam és reggel arra ébredtem, hogy valami morog. Ahogy kinyitottam a szemem döbbentem láttam, hogy egy kis cica van  az ágyamon. Seb pedig mellette térdel.

- Nézd a parkolóban találtam.- vigyorgott és közben a cicus buksiját simogatta.

- De aranyos.- csúsztam feljebb az ágyba, mire a kis állat az ölembe mászott és elkezdte a kezemet nyalogatni. - Éhes a drága.

- Szerzek neki tejet. –ezzel elrohant. Alig öt perc múlva egy síró kis fiúval tért vissza.- Ő az illető?- kérdezte miközben a cicusra mutatott.

- Igen. Köszönöm, hogy megtaláltad.- szipogta a fiú. Odaléptem hozzá és visszaadtam.

- Mi a neve?- érdeklődve pillantottam rá.

- Még nincs neve.

- Adhatok egy tanácsot?

- Persze.- legugoltam és a fülbe súgtam az ötletemet. Hírtelen vigyorogni kezdett.

- Köszi. Akkor a neve Sebi lesz. –ezzel el is rohant. Seb bosszúsan nézett rám.

- Mocsok vagy tudod?

- Tudom.

Pénteken szokás szerint két edzést rendeztek. Mind két gyakorlást Hamilton nyerte. Ennek nem örültem. Heikki az elsőn második, a következőn negyedik. Kimi: 5, 3. Sebastian: 7, 11. Elintéztük az interjúkat és a szálódában telepedtünk le. Vagyis én elkezdtem készülődni, mert a síugró fiúk nem sokára megérkeznek. Lementem a halba és megpillantottam a négy srácot. Gregor a maga laza stílusában jelent meg. Andreas és Wolfgang elegánsak voltak. Morgit azonban nem láttam. Erre hírtelen valaki felkapott hátulról. Véletlenül síkitottam egyet, és mindenki rám figyelt.

- Szia Csajszi.- ölelt meg végül a támadóm.- Jó újra látni.