Száguldó élet

30. fejezet

Minden kiderül

Már 10 óra van és a fiúk egyre jobban készülnek a futamra. Igen ezek a jó pilóták, de az én pártfogoltam a síugrókkal szórakozik.

- Gyere Naty!- kérlelt Seb miközben kézen fogva húzgált ki a motorhome elé. Akarva akaratlanul követtem. Pár ember már ott ácsorgott én pedig felültem a korlátra.

- Thomas mi folyik itt?- tettem fel egy kérdést miközben csatlakozott hozzám.

- Mindjárt meglátod.- nyugtatott és igaza lett. Elő került egy négy kerekű kis kocsi. Először nem értettem mire kell, de amikor Greg felállt rá és felvette azt a pózt, ahogyan a sáncon szoktak közlekedni kezdett világosodni a szitu. Wolfgang enyhén meglökte a fiút aki így ezzel elkezdett gurulni. Na eddig minden érthető, de Andreas minek áll az útjába? De ekkor Gregor rugaszkodott, Andreas két kézzel elkapta és kinyomta a feje felé.

- Azt a mindenit.- csúszott ki a számon. Morgi röhögött. Ezek után még rendeztek egy kisebb show műsort, Helyből ugrották át a magasba emelt rudat és egyéb hasonló szépségeket csináltak. Közben Sebastiannak meg kell jelennie a pilóta parádén.

- Most nektek mondom.- mutattam négy férfira.- Üljetek le a csinos ki feneketekre és maradjatok nyugton. Nekem kellene figyelnem rátok.  De van más dolgom is.

- Rendben Mami- vágta oda Morgi. Válaszom csak egy nyelv kinyújtás volt. Pár perccel később már úton is voltunk. Azonban a McLaren kamionjánál összetalálkoztunk egy csomó újságíróval. Nem tudtam mi lehet a felfordulás oka, de amikor egy két méteres alakot pillantottam meg Heikkivel és Hamiltonnal. Seb megtorpant és követtem a példáját. Felismertem a férfit. Vitaly Klicsko a nehéz súlyú box világbajnok.

- Sebastian, Natalien!- kiabálta Heikki. Megtorpantunk és mosolyogva vettük tudomásul, hogy a finn már mellettünk áll. – Bemutatlak benneteket Vitalynak. Gyertek.

Óvatosan karon ragadott, persze ennek az volt a lényege, hogy megérintse a kezemet. Odasétáltunk az ukrán óriáshoz és meg volt a nagy bemutatkozás. Félelmetesnek tűnik a férfi, de egyáltalán nem az. Úgy tudtunk helyezkedni, hogy Heikkivel kikerültünk a fényképészek hatósugarából.

- A válaszom igen a korábbi kérdésedre.- suttogtam. Amikor rápillantottam mosolygott. Egy lépéssel közelítet, de a két karomat a mellkasnak támasztottam, hogy távol tudjam tartani magamtól.  

- Majd máskor.- mosolygtam rá.

- Szeretlek. – mondta válasz gyanánt.

- Tudom, de most jelenésetek van. – mutattam a helyes irányt.

- Este úgy is leszünk még kettesben…

- Pontosan. Na nyomás.- nevettem el magam és ott hagytam. Egyenesen arra a helyre sétáltunk ahol várakozniuk kell.  A felvonulásra várakozó pilóták közt megpillantottam Fernandot és Nelsont. Még nem találkoztam velük a hétvégén azonban van egy meglepetésem a számukra.

- Sziasztok fiúk.- erre mind a ketten felém fordultak.- Hoztam nektek valamit. Mivel mind a ketten öregebbek lesztek egy évvel.- ezzel átnyújtottam nekik egy- egy kis csomagot.

- Köszi Naty.- nézett rám döbbenten Nelson és elkezdte kibontani a csomagot. Végül két plüss mackó került elő. Az egyiken egy 23-as számú mez, míg a másikon 27-es volt. Az életkorukat jelölte. Köszönet gyanánt puszikat kaptam. Ahogy ők felszálltak a kamionra visszamentem a síugró fiúkhoz. Wolfgang telefonált, Andreas éppen csajozni próbált így Gregorral és Thomassal leültem beszélgetni. Szóba került a pályafutásuk és mit élveznek az ugrásuk során.

- A tv-ből is csodás látványt nyújt a versenyetek. Az a legszebb, amikor több, mint 200 métert is repültök.- néztem rájuk kedvesen.

- Én is azt szeretem.- vigyorgott Greg. – Még az se zavar, hogy nem vagyok teljesen egészséges.

- Mert mi a bajod?- ültem fel török ülésben a kanapén.

- Születésem óta hallás károsult vagyok a bal fülemre.- nem mondtam semmit se. Szegény ilyen problémákkal küzd, de még se zavarja. A idő tovább telt és elérkezett a verseny. Sebastian a kilencedik helyről rajtól. Egy RedBullos szendvicsbe került mivel előtte Mark Webber, mögötte David Coulthard helyezkedik el. A rajtrácson mellette voltam, majd visszamentem a motorhomeba.  Leültem a kanapéra és a LCD tvt kezdtem el figyelni. Persze Heikkiért is izgultam aki a harmadik helyről indult. Mindenki simán jött el, de a legjobban Robert járt jól mivel négy helyet javított. A körök teltek és Hamilton egyre nagyobb előnyt autózott ki. Végül is ő állt ki legelőször a boxba. A többiek egy idő után követték a példáját. A 36-dik körben egy hatalmas baleset történt. Timo Glock a célegyes ráfordító kanyar után falnak ütközött. Nagyon csúnyán. Jött a biztonsági autó. Ezek után nem történt említésre méltó dolog. Hamilton nyert, Nelson második, Massa harmadik. Heikki ötödik, Seb pedig nyolcadik lett.

 Este kilenc után visszamentünk a pályára ahol tartottuk a bulit. Egyszerű fekete farmert és felsőt viseltem. A fiúk szintén nem vitték túlzásba. Már két órája ücsörögtünk az asztalnál és azt figyeltem ahogy Hamilton és Nicoel milyen csodás táncot lejtettek a PCD: Buttons című számára.

- Miért nem táncolsz?- kérdezte Andreas.

- Nem tudok.- fogtam meg Heikki kezét. A sötétben a kutya se figyel ránk.

- Egyszer láttam táncolni.- kezdte mesélni Seb- Sao Pauloban egy latin számra nagyon jól nyomta. Azt hiszem a Dirty Dancing 2-ből volt a zene.

- Van egy ötletem.- kiáltott fel Greg és elrohant. Én értetlenül néztem rájuk, de Morgi megfogta a kezemet és Heikki felé fordult.

- Elkérhetem a barátnődet egy táncra?- kérdezte kedvesen.

- Persze, mivel még én se láttam táncolni. Azt csinálsz vele amit akarsz.

Na ezt elintézték és még meg se kérdezték, hogy akarom-e. mire észbe kaptam a tánc parketten álltunk és Thomas egyik keze a derekamat fogtam.

- Ha a lábadra lépek magadra vess.- morogtam.

- Ne dumálj! Táncolj.- a zene is megszólalt végre. Represent Cuba volt. Lassan kezdtem el mozogni. Thomas közelebb fordult hozzám és elkezdtünk táncolni. Amennyire elleneztem a dolgot annyira élveztem. Pár tánclépést a filmből vettem, a többit rögtönöztem. Olyanok voltunk, mint valami profi táncos pár. Amikor vége lett a dalnak lihegve mentünk vissza az asztalhoz. Mindenki tátott szájal bámult.

- Nos tudok egy kicsit táncolni, de nem szeretem ha néznek. –vontam vállat.- Jövök rögtön.

Ezzel elvonultam a mosdóba. Szépen becsuktam az ajtót és ellenőriztem, hogy egyedül vagyok-e. Egyedül voltam és így elő vettem a borítékot a táskámból. Kibontottam és egy nagy levegő után elkezdtem olvasni.

„ Kedves Natalien!

A vizsgálat eredményeit elemezve én engedélyt adok a versenyzésre. Egy kikötésem van! Minden edzés után meg kell jelennie a Mobile Klinikán és elvégezzük azokat a vizsgálatokat amivel követni tudjuk, hogy változik-e az állapota.

Aspar úrral is beszéltem így tudja, hogy mi a ki kötésem. Nem szeretnék vitatkozni. Ahogy megtudtam nem is kell majd, mert Alvaro Bautista nem fogja engedni, hogy kibújjon a felelőség alól.

A verseny hétvége előtt kérem jelentkezzen.

Üdvözlettel:

Dr. Claudio Costa

Ezek szerint enged versenyezni. Nagyon nehezen bírtam fel fogni. De végül sikerült. Versenyezhetek! Már csak Sebastiant kell tájékoztattnom.