Száguldó élet

33. fejezet

A pizsama parti és a váratlan vendég

Már csütörtök délután van. Heikki sajtótájékoztatón ücsörög, Sebastian a német csatornák munkatársaival beszélget. Én pedig beálltam a vendéglátósokhoz segíteni. A feladatom pohár törölgetés volt. Egyszerű, de még is nagy szerű.

- Naty? Kérhetnék két ásványvizet jéggel?- könyökölt a pultra Mark.

- Persze. Semmi akadálya sincs.- szépen kipakoltam egy tálcára a poharakat.- Pillanat és rögtön viszem.

- Köszönöm.- ezzel leült egy kis asztalhoz David Coulthard társaságában. Hirtelen a zsebembe is elkezdett remegni a telefon. Majdnem eldobtam a tálcát. Előhalásztam a kis szerkezetet és megnéztem az sms-t.

„ Szia Naty! Fél ötkor várlak a hídon. Hiányzol Heikki.”

Milyen hídra is gondolhat? Nem jut eszembe, hogy itt a ringen van híd. Kézbe vettem a tálcát és jó pincér lány módjára kivittem a frissítőket.

- Köszönjük.- mondták a fiúk egyszerre miközben lepakoltam eléjük.  Most igaz hülyének fognak nézni, de nincs veszteni valóm.

- Fiúk azt szeretném kérdezni, hogy milyen híd van a pályán? – igazam lett. Mind a ketten eléggé furán néztek rám.

- A célegyenes fölött ami átível a pálya felett.- magyarázta a skót.

- Köszönöm. Most megyek, mert Sebastiant teljesen elhagytam.

- Köss pórázt a nyakára.- vigyorgott Mark.

- Vicces.- legyintettem és útnak indultam. Sétáltam a motorhome-ok közt, de Sebit sehol se láttam. Azonban Heikkit igen. Interjút adott, így engem nem láthatott. Én viszont annál inkább. Szó szerint megbámultam. Felfaltam a szememmel. Na jó azt még se, de sikeresen neki mentem Raffaela-nak.

- Nagyon sajnálom.

- Semmi baj. Teljesen el vagy varázsolva. –állapította meg helyesen.

- Igen a forma-1 teszi.

- Dehogy. Te…te szerelmes vagy. Ki az a szerencsés?- kérdezte elég izgatottan. Na ne. Újabb személynek mondjam el, hogy járunk? Most nem.

- Nem mondom meg.- tovább indultam, de már be is ért.

- Létszi, létszi, létszi. Csak azt mond meg milyen nemzetiségű.- kérlelt nagyon aranyosan.

- Na jó. Finnországból származik az illető.- ezzel nem árultam el sokat mivel nem csak Kimi és Heikki származik a jeges országból.

- Neve kezdő betűje?

- Na ne. Többet nem mondok. Most megyek.- ezzel elindultam.

- Úgy is kiderítem, hogy ki az!- kiabálta utánam.

- Akkor hiszem ha látom.- legyintettem és tovább sétáltam. Sebit a Honda Boxnál találtam meg miközben Bruno Sennával beszélgetet. Láttam már sokszor a férfit a hétvégék folyamán, de sose beszéltem még vele. Szegénynek meg kell küzdenie a nevével szint úgy, mint Nelsonnak vagy Rosbergnek. Odaléptem melléjük.

- Sziasztok.- mind a ketten végig néztek rajtam. Sebi szerintem csak reflexből.

- Szia Naty. Bemutatlak Bruno Sennának. Bruno ő Natalien González a személyi titkárom. – csapta meg gyorsan a bemutatást.  Bruno kedvesen kezet nyújtott.

- Szia. Örülök, hogy megismerhetlek.

- Köszönöm. Én is.- kicsit zavarba jöttem. Így Sebastian felé fordultam.- El kell intéznem egy találkát utána ha mindent elintéztél visszamehetünk a városba.

- Ha neked így jó?- kérdezte Seb.

- Persze. Most megyek is. – intettem nekik és ellibbentem. Senki se volt a híd környékén ami a pálya felett át ívelt. Szépen felsétáltam rá. Zárt volt így nem igen láthatták, hogy Heikki már ott várt rám. Amikor megpillantottam futásnak eredtem és lendületből a nyakába ugrottam. Forró csókot kaptam tőle.

- Hiányoztál.- suttogta.

- Te is nekem.- csókoltam meg újból. Újra stabil lábakon álltam és nem a nyakában lógtam.- Hosszú volt ez a pár nap nélküled.

- Akkor még is szeretsz ha hiányoztam neked.- állapította meg.

- Olyan hülye vagy.- jelentettem be és megcsókoltam. Neki döntött a korlátnak, a homlokát az enyémen támasztotta meg.

- Aludj ma nálam. Reggel visszaviszlek a csapatodhoz vagy egyenesen kihozlak ide a pályára.

- Inkább maradjunk az első szituációnál.- nagyot sóhajtott.- Csak egy kis időt kérek még.

- De a barátaink tudják már. Más meg nem érdekel.

- A csapatfőnököd?- simogattam meg az arcát.

- Mi van vele?- értetlenkedett.

- Ha nem vetted volna észre fejlődik a Toro Rosso. Félek, ha kiderül annak a számlájára írják, hogy a te közre működésed miatt. Nincs kedvem újabb kémbotrányhoz. Főleg ha én lennék a főszereplője.

- Most te vagy hülye! Nem sietettek semmit se. Legalább már velem laksz és ez a lényeg. Fél kilenckor várlak a szálloda előtt.

- Rendben. Szeretlek.- puszit nyomtam az arcára és kénytelenek voltunk elválni egymástól.

Mire visszaértem a Toro Rossohoz Seb az összes cuccal várt. Sunyin mosolygott és elindultunk a parkoló felé. Egy ideig csendben ücsörögtünk. Már az autópályán haladtunk amikor megszólaltam.

- Ugye nem baj ha ma nem alszok a szálódába?- erre elkezdett nevetni. Szívből jövő kacagás volt az tuti.- Most mi a baj?

- Olyan volt ez a kérdés, mint ha az apád lennék. De tudod mit? Elengedlek kislányom.

- Az a szerencséd, hogy vezetek különben megvernélek. – nevettem én is.

A délutánunk további része unalmasan telt. A szokásos dolgokat elintéztem, majd egy táskába beledobáltam a váltás ruhámat és a pizsamámat. A megbeszélt időpontban már Heikki szobájának az ajtaján kopogtattam. Mosolyogva engedett be.

- Szia!- ölelt meg egy forró csók után.

- Hiányoztam?- kérdeztem miközben lepakoltam a táskámat az egyik kanapéra.

- Igen.- közelebb lépet hozzám és megölelt újra. – Szereted a vanília fagyit?

- Az összes fagyit szeretem.

- Ha átöltözöl akkor kapsz vanília fagyit csoki öntettel.

- Minek öltözzek át?- értetlenkedtem.

- Ebbe akarsz aludni?

- Dehogy. – kikaptam a pizsamámat a táskából és 10 percre bevonultam a fürdőbe. Mi is a pizsamám? Egy túl méretezet felső és egy kopott rövid nadrág. Heikki szerint még ebbe is csinos vagyok. Mire visszaértem elővarázsolt két tálkát ami teli volt fagyival és rajta csoki öntettel. Bemásztunk az ágyba és úgy eszegettünk.

- Várj.- szólt rám Heikki. Mire feleszméltem összekente az arcomat a csokival.

- Mocsok vagy.- jelentettem be.

- Te meg édes.

- Igen a csokitól.- morogtam miközben felültem az ágyba és próbáltam megszabadítani magamat a csokitól. Azonban észre vettem, hogy a flakon közelebb van hozzám. Érte nyúltam, de megelőzött. Az összes édes szirup a felsőmön landolt. Végül csak nevettük a helyzeten.

- Hamár tönkre vágtad a pizsimet adj egy másik pólót. 

Szó nélkül engedelmeskedett. Amikor már tisztán másztam oda mellé megcsókoltam.

- Aludnunk kellene. Holnap koncentrálnod kell az edzésekre.

- Igazad van Naty.- megsimogatta az arcomat majd megvárta, hogy az oldalamra feküdjek és szorosan hozzám bújt. Ilyet jól egész régen aludtam. Reggel arra ébredtem, hogy csukódik a szoba ajtaja. Riadtan ültem fel az ágyba és húztam magamra a takarót. Mikor körbe néztem nagy kő esett le a szívemről. Heikki jött be két bögre kávéval.

- Jó reggelt.- sétált az ágyhoz és megkaptam a habos kávémat.- Jól aludtál?

- Igen. Bár megijesztettél.- húztam a számat egy látványos fintorra.

- Miért is?

- Azt hittem illetéktelen személy akar bejönni.

- Nyugi csak én vagyok.- kivette a kezemből a kávémat és letette az éjjeli szekrényre. Gyengéden megcsókolt. Kezdtünk teljesen egymásba merülni. Az ajkaink vad csatát vívtak miközben a kezeink vándorútra indultak. Kicsit heves voltam, mivel a felsőjét rég levettem róla és a következő mozdulattal az övével bajlódtam. Azonban valakinek az árnyékát pillantottam meg. Lebuktunk. Újra.