Száguldó élet

34. fejezet

Első győzelem

/18 éven aluliak számára nem ajánlott:P/

Úgy pattantunk fel az ágyról, mint ha megcsípett volna valami. Pedro szó nélkül figyelt minket. Szegény Heikki, pedig az övével bajlódott miközben sikerült megszólalnia.

- Megmagyarázom.- kezdte el. Ha nem én lennék a pácba mellette igen kiröhögném. Éppen előjáték közben nyitott ránk, mit kell ezen magyarázni?

- Nem kell.- Legyintett, majd felém fordult.- Tudják a csapataink?

- Nem.- válaszoltam neki spanyolul.

- De ha kiderül a III. világháború is kitörhet.

- Nem érdekel.- vállat vontam és közelebb léptem Heikkihez. Szorosan megfogtam a kezét.- Szeretem és ő is engem.

Szegény barátom ide-oda kapkodta a fejét, mivel nem sok mindent ért spanyolul.

- Értem.- folytatta Pedro angolul.- Most megyek és feltartóztatom addig a főnökséget, míg kiosonsz. De gyorsan. Annyi hülye indokom nincs, hogy az elkezdett dolgaitokat befejezzétek.

- Köszönjük.

***

Már vasárnap van és mindjárt rajtolnak a fiúk. Sebastian az egész hétvégén küszködött az autóval, de így is a 11. helyről fog rajtolni. Heikki pedig a másodikról. Remélem sikerül valami meglepetést szerezni. A rajtrácson állva a hőguta kerülgetett mivel az aszfalt 44C°.

- Kérlek igyál már többet.- nyomtam a kulacsot Seb kezébe.

- Igen Mami.- vigyorgott és elkezdett szürcsölni a hideg italt. Elérkezett az a pillanat is, hogy el kell hagynunk a pályát.

- Sok szerencsét.- fogtam meg a kezét.

- Meg lesz.- vigyorgott a sisakba.

Visszatértem a boxunkba. A felvezető kör végén mindenki sikeresen el foglalta a helyét és neki lódultak a 70 körös versenynek. Felipe a harmadik helyről megelőzte a két McLarent. Bazi szépen csinálták. Az első körben Nelson és Sebi is megcsúsztak, de egyben maradtak. A körök teltek és miközben a többiek a tankolást intézték Sebinek ki kellett állnia. Az autójában több alkatrész is túl melegedett.

- Lezuhanyzok.- jelentette be, miután elintézett pár interjút.

- Itt várlak.- valahogy nem volt kedvem elmozdulni a tv elől.

A 41-dik körben fontos dolog történt. Hamilton a 2-es számú kanyarban defektet kapott, miközben a második helyen haladt. Így az egész pályán végig kell poroszkálni, hogy  ne törje össze magát. Heikki feljebb lépett az eredmény ranglistán. A kerékcserék után Felipe vezetett, Heikki második és a toyotás Timo Glock a harmadik. Ez szép mivel a Német Nagydíjon óriásit bukott. Massa már visszavett a tempóból mivel elég nagy volt az előnye. Azonban három körrel a vége előtt történt valami. Ráfordult a célegyenesre és az autó lassult, majd gőz felhőt is kezdett ereszteni a Ferrari. Szépen lehúzódott az egyenes szélére. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Sajnálom a brazil, de Heikki nyerhet is. Életében először itt a Forma-1-ben. Ez a három kör, imádkozással telt el.  A csapatom cseppet furán nézett rám, de nem kérdeztek semmit se. Utolsó kör, utolsó kanyar. Leintették és nyert! Őrjöngeni tudtam volna, de helyette elkezdtem rohanni.

A parcfermé közelébe akartam férkőzni, hogy legalább láthassam. A Ferraris szerelők közé férkőztem be. Kedvesek voltak és helyett szorítottak nekem az első sorban. Kimi végig pacsizott a szerelőivel én egy buksi simogatást kaptam. Megérkezett Heikki is. Lekapta a sisakját és először pár McLarenes emberrel ölelkezett össze, majd odalépett elém. Nem tudtam mire készül. Vagy is sejtettem, de nem gondoltam komolyan, hogy megteszi. De megtette. Ott mindenki előtt megcsókolt.

- Ezért még mit kapunk?- suttogtam és a szemébe néztem.

- Nem érdekel.- Puszit nyomott a homlokomra és kénytelen volt egyedül hagyni. A kamerások engem is vettek, de nem foglalkoztam velük, inkább az eredményhirdetésre figyeltem. Azonban mikor vége lett visszasétáltam a Toro Rossohoz, ahol azonban értetlen emberekkel találtam magam szemben. Seb elém sietett és kimentett a megindult kérdés özönből. A motorhomeban ücsörögtünk ahol Gerhard Berger lépett hozzánk.

- Natalien velem kell jönnöd.- zárta rövidre a kijelentést és egy szó nélkül követtem. Egyenesen az ezüst nyílakhoz sétáltunk ahol már vártak ránk. Egy nő volt az illető és felvezetett minket az emeletre. Amikor az ajtóhoz értünk tudtam, hogy ki előtt lesz jelenésem. Ron Dennis. Ahogy beléptünk Mr. Dennist az asztal mögött pillantottam meg. Heikkit pedig a fal mellett. Odasétáltam hozzá és meg fogtam a kezét.

- Nos?- szólalt meg Dennis. Erre mit s mondhatnánk?

- Mire kíváncsiak?- kérdezet vissza Heikki.

- Mindenre!

- Rendben. A Spanyol Gpn ismertem meg Natyt. Azóta együtt vagyunk. Nem értem mire megy ki ez a balhé? –csattant fel a kedvesem.

- Kérlek.- suttogtam és megszorítottam a kezét.

- Nem érdekel. Ezen túl nem bujkálunk.- jelentette be büszkén.- Érdekel még valami?

Az öregek csak a fejüket rázták. Ezzel mi elvágtattunk. A motorhome előtt várt minket Kimi.

- Este buli!!!

- Persze.- vigyorogtunk mind ketten.

***

Egész bulin csak egymással foglalkoztunk, de ez nem zavart senkit se. Mivel már mindenki tudja, hogy egy párt alkottunk nem kell bujkálni és szimpla barátként viselkedni. Amúgy nem csak mi lazultunk el a buli folyamán, ha nem Kimi is. Amennyi vodkát megitatott velünk tuti alkohol mérgezést kaphattunk volna. De nem helyette kicsit részegen indultunk el a szobához. A liftet választottuk mivel nem vagyunk a helyzet magaslatán. Ácsorogtunk egymás mellett amikor Heikki elém lépett és az arcomat maga felé fordította.

- Szeretlek.- mondta miközben mélyen a szemembe nézett. Kinyújtottam a két kezemet. Megmarkoltam a fehér felsőjét és falnak nyomtam. Úgy csókoltam, mint ha az életem függne tőle. Nem nagyon bírtunk elszakadni egymástól. Végre a lift is megállt és elindultunk megkeresni a szobát ahol végre együtt lehetnénk. Kisebb botlások árán elértük a 234-es szobát és ahogy bezárult mögöttünk az ajtó újra egymásnak estünk. Levettem a pólóját és az ajkaink újra összeforrtak. Vadul csókoltuk egymást, miközben a kezem a felső testét taperolta. Ott érintettem ahol csak bírtam. Mire észbe kaptam már a ruha lekerült rólam.  Valahol a bokámnál éreztem amikor a földre esett a gönc, de nem érdekelt. A hátamat simogatta, miközben én a nadrágjától próbáltam megszabadítani. De az átkozott övvel bajlódtam egy kicsit. Minek is kell ilyet hordani. Én kimondottan utálom. Azonban kisegített. Így már alig volt rajtunk ruha. Tovább lépkedtünk az ágyhoz, amikor felbotlottunk egymás lábába. Pontosabban ráestünk az ágyra. Lovagló ülésben én voltam felül és elkezdtem a kényeztetést. Röpke puszit nyomtam a szájára és elindultam le felé. Végig csókoltam a nyakát, mellkasát, hasát. Tovább akartam haladni, de megakadályozta. Könnyedén maga alá gyűrt. Először is megszabadított a melltartómtól. Gyengéden megcsókolt, miközben a keze a testemen vándorolt. Végig húzta az ujját a gerincem mentén, mire én hangosan felnyögtem. Tovább haladt. Mellem, hasam szintén hasonló élményekbe részesült. Külön kiemelt egy régi heget a hasamon. Ezt végig csókolta, miközben a keze a combomhoz vándorolt. Apró kis lángokat hagyva amerre járt. A testem izzott a vágytól és vártam mikor következik a folytatás. Újra az ajkamat csókolta amikor éreztem, hogy belém hatol. Lassan kezdett el mozogni. Szorosan körül fontam a lábamat a csípője körül. Egyszerre mozogtunk, egyszerre lélegeztünk. A gyönyör hullámokban járta át a testemet és egy nagyot sóhajtottam. Heikki teste megfeszült és elérte ő is a „csúcsot”. Pár pillanatig csak a hangos pihegésünk töltötte be a szoba csendjét. Mellém feküdt és megcsókoltam.

- Köszönöm.- suttogtam miközben megsimogattam az arcát.

- Én köszönöm, hogy velem vagy.- az izzadt homlokomat. Hagyta, hogy az oldalamra forduljak és közel bújt hozzám. Az egyik kezemet a nagy párna alá csúsztattam, míg a másikat a derekamnál nyugvó kezére helyeztem. Élményekkel teli napunk volt.