Száguldó élet

40. fejezet

Barátok mindig vannak

Nem tudom meddig lehettünk így ahogy most, de a hajam és a nadrágom teljesen elázott. Ezen kívül már vacogtam is. Vissza kellene mennem a csapatomhoz, de nem volt erőm meg mozdulni. Mire észbe kaptam Kimi a karjaiban tartott és elindult velem a motorhome hátsó bejárata felé.

- Tegyél le.- kértem halkan.

- Mindjárt.- nem volt erőm ellenkezni vele, így a fejemet a mellkasára hajtottam. Végül leültette egy ágyra. Közbe Felipe szintén belépett a helységbe, aki értetlenül nézett ránk. Csurom vizes vagyok, bőgök, Toro Rossos vagyok és Kimi pátyolgat.

- Mi folyik itt?- kérdezte döbbenten.

- Semmi érdekes. Adj egy törölközőt.- kérte Kimi sürgetően. Miután kézhez kapta a kért dolgot a hátamra terítette.- Most figyelj rám!- emelte meg az államat, hogy a szemébe nézzek.- Kicsit magadra hagylak, de azonnal visszajövök. Addig is ne csinálj hülyeséget. Érted?

- Igen.

Egyedül hagyott tényleg. Lerúgtam az ép lábamról a cipőt és felkúsztam a falig. Már nem sírtam ha nem elég őrült ötleteim voltak. Három dolgon vacilláltam. 1: Lecsukatom magam. Így jó távol kerülök innen. 2: Elüttetem magam. Legalább más fog fájni nem a szívem. 3: Felmondok. Rájöttem, hogy ez a legjobb.  Nem tudtam tovább filózni ezen, mert visszajött a finn. A mankóimmal és egy bögre gőzölgő valamivel. Felém nyújtotta a bögrét és az illatból rájöttem, hogy forró csoki.

- Ha megiszod átmelegít.- magyarázta, de ezt én is jól tudtam. Kihúzott elém egy széket és leült. Nem szólalt meg egy ideig. Ettől a kínos csendtől a fülem is égni kezdett.- Láttam a versenyt. – jelentette be kedvesen. Erre nem számítottam. Sebin kívül az első ember aki normális hangnemben dumál erről. –Ügyes voltál.

- Köszi, de ezzel nem megyek semmire.

- Tudom, hogy Heikki dühös. Nálam volt ebben a pár napban.  Nos mi a terved?

- Felmondok. -Nyögtem ki hírtelen. Döbbenetében majd nem lefordult a székről.

- Meg ne próbáld!- emelte meg a kezét fenyegetően. –Kinek lenne ez jó? Nem neked az tuti. Egyedül lennél és végül bediliznél. A Forma-1-en kívül alig van barátod. Gondoltál egyáltalán a következményekre?- fejemet ráztam a nem válasszal.- Seb szeret. Olyan vagy neki, mint egy plusz testvér. Ráadásul a szellőtől is óv, hogy megsérültél. Roberttől hallom Isaval is jóban vagy. Itt vagyok én is, meg persze Fernando is.

- De ő utál…- nem bírtam kimondani a nevet.

- Attól, hogy most éppen utál nem jelenti azt, hogy utál.- nem mondtam semmit se. Kimi még sose volt ennyire segítő kész. Hasonlít éppen Alvarora amikor lelket vert belém. Igaza van mindenben. Töprengésemből az zökkentett ki, hogy megsimogatta az arcomat. Felnéztem rá és láttam, hogy sunyi kis vigyorra húzódik a szája.- Jobb ha visszamész Sebastianhoz, mert különben hívja a rendőrséget.

- Igazad van. Tényleg megteszi a végén.- mosolyogtam egy kicsit. Megkaptam a mankómat és még egy puszit a homlokomra.

- Még beszélünk.

- Rendben.- bólintottam. Szépen átmentem a saját csapatomhoz. Csodák csodájára mindenki kedves és segítőkész volt. Nagy valószínűséggel tudják a versenyt és a veszekedést egyaránt. Akadt két fiatal srác Jack és Benjamin akik körülbelül annyi idősek, mint én és minden kívánságomat lesték. Szerelők, de most valahogy sose akadt dolguk. Elintézték a legtöbb dolgot amire megkértem őket, azonban egy idő után nagyon unalmas volt ez a szitu. Felállni próbáltam és Benji már rögtön ugrott segíteni.

- Megoldom egyedül is.- emeltem fel a kezem, hogy megállja parancsoljam. Szomorúan vette tudomásul, hogy nem tud segíteni. A pulthoz sétáltam és megállítottam Arabellát aki Lilly helyét vette át. –Sebit nem láttad?

- De amikor jöttem Nelsonnal és Fernandoval dumáltak a Renault épülete előtt.

- Köszi.- a fiúk felé fordultam akik rögtön felugrottak a kanapéról.- ülj!- szóltam el magam, mint a kutyás kiképzők. Végül is ezt a hatást értem el. Már majd nem elértem a fiúkat amikor Catherine kifordult elém két kamion közül. Nem sok hiányzott, hogy összeütközzünk, de mind a ketten talpon maradtunk. Szótlanul egymás szemébe meredtünk, majd megunta ezt a dolgot és kikerült.  Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy dühöngjek, de tovább sétáltam. S fiúknak nem is köszöntem rögtön Seb felé fordultam.

- Hívd vissza a kis kutyáidat, mert a falnak megyek tőlük.

- Jackre és Benjaminra gondolsz?- nézett rám nagy szemekkel.

- Igen. Amúgy sziasztok.- intettem a két Renaultos fiúnak.

- Megteszem. Nyugi.- simogatta meg az arcomat Seb. Jól esik a törődése az biztos.  Miután visszamentünk a szálódába nem mentem le vacsorázni. Helyette inkább az ágyon feküdtem és bámultam a tv-t. Sokadjára vettem észre, hogy kopogtak.

- Szabad!- kiabáltam mivel lusta voltam fel kelni. Halk lépteket hallottam, majd ajtócsukódást és alig fél perccel később megpillantottam Isat egy doboz jégkrémmel és két kanállal a kezében.  Mosolyogva csúsztam feljebb.

- Szia! Ülj le nyugodtan.- intettem és már ott is volt.

- Neked hoztam. Kis édesség sose árt.- kezembe nyomta az egyik kis kanalat majd elhelyezkedett törökülésbe. –Jól vagy?

- Fogjuk rá.- végig nézett a lábamon majd mosolyra húzta a száját.

- Úgy látszik meg kell vernem Alvarot. Végül is összetörted magad.

- Ne bántsd Csillagszeműt.- nyögtem ki.

- Hogy nevezted?- nézett rám cseppet értetlenül.

- Mindig ilyen szép szemei vannak. És nekem hasonlítanak a csillagokra.

Elkezdtünk beszélgetni. Szóba jött sok dolog, de végül kilyukadtunk annál a ténynél, hogy Cath visszatért.

- Nem gondolod, hogy nem véletlen?

- Mi?- kérdeztem miután bekaptam egy falat fagyit.

- Kiderül, hogy együtt vagytok. Ron Dennis egyszerűen bele megy, hoghy együtt legyetek, de következő futamon váratlan vendég akadt…

Most már nekem is leesett minden. Az öreg kopasz úri ember simán bekavart nekünk. Ehhez lesz még egy-két szavam….