45. fejezet
Ébredés

Mi lehet ez? Amire utoljára emlékszek, hogy elsötétült a világ. De hogy miért arra már nem. Ki kell nyitnom a szemem. Meg kell tennem. Pislotam egyett, de csak fehérséget láttam. Újra lehúnytam a szemem. Megmozgattam az ujjaimat és a muttató ujjamat valami közre fogta. A hangra is koncentrálj! figyelmeztettem magam és minden világos lett. Egyenletes csipogás. Ezek szerint valami gép a kórházban.
- Na ne.- motyogtam bár abban se voltam biztos, hogy egyaltalán elhagyták ezek a szavak a számat, mert rettenetesen ki volt száradva a torkom. Nyúltam azért a valamiért, de egy gyengéd kéz meg akadályozta, azt, hogy sikerre vigyem az ügyet.
- Na de!- ismertem fel Isa hangját. újra kinyitottam a szemem és végre meg is láttam.
- Hol vagyok?- kérdeztem bár ezt nagyon jól tudtam.
- Kórházban. Hogy vagy?
- Szarul. -válaszoltam és egy másik személy meg fogta a szabad kezemet.- Seb?- fordultam felé.
- Igen.- motyogta még nálam is álmosabb hangon.
- Sajnálom...- kezdtem volna el, de Isa belém folytotta a szót.
- Ne most. Ide hívjuk a doktort. Utána majd még dumálunk.- bólintottam és vártam. Az orvos vagy fél órán keresztül nézegette az erdményeimet. Majd a szemebe világított ellenőrzés gyanánt. Ha nem lennék az ágyhoz kötve talán fenéken billenteném. Ezek után elmondta, hogy három bordám megrepedt és alapos agyrázkódásom van, így érthető, hogy fáj a fejem. Bár én ezt inkább a tegnap este elfogyasztott vodka számlájára írnám. Újra hármasba maradtunk.
- Sajnálom. Nagyon hülyén visekedtem. Kiakartam ütni magam...
- Ez sikerült.- kotyogta közbe Sebastian.
- Nos igen. Annyit ittam, mint egy gödény. Ráadásul rémlki olyan dolog is, hogy rámozdultam valakire. Ki volt az a személy?
- Timo.- segített ki Isa.
- Szegény.- ekkor azonban valami elém nyilalt.- Ugye ő nem tudja?
- Ki is?
- Heikki.- hadartam el izgatottam. Isa és Sebi egymásre pillantottak. Szemmel láthatóan haboznak.
- Nem tudja.- nyugtatott meg a lány. Sebastian eközben egy óriási ásítást próbált elfolytani.
- Menjetek el nyugodtan aludni.
- Nem vagyok álmos.-bizonygatta töretlenül, de szerintem még nálam is rosszabbul nézett ki.
- Rosszul nézel ki.
- Seb tényleg pocsék állapotban vagy.-lépett hozzá közelebb Isa.  Nagyott sóhajtott Sebastian.
- Tényleg hulla fáradt vagyok.- ismerte be.
- Na gyere koma menjünk vissza a szálódába, különben te is kifekszel itt nekem.-simogatta meg a hátát. Kaptam egy puszit Sebitől és összeszedte a cuccait.- Hozzak valami fontos dolgot neked Naty?
- Talán az Mp3-at és a mobilomat.
- Laptop?- kérdezett rá biztos ami biztos alapon.
- Még azt is. De pihenj te is.- akatam feljebb ülni az ágyban, de a csövek megakadályoztam ebben.
- Nem hagylak egyedül.-simogatta meg a fejem búbját és ellibbent. Egyedül maradtam és az agyam zakatolt. milyen hülyeséget csináltam és ezzel lejárattam magam  mindenki előtt. Azonban szerencsém, hogy ennyivel megúsztam.  Végül újra elkezdett hasongatni a fejem. A nővérke, mint ha gndolat olvasó lett volna jött a fájdalom csillapítóval és beadta. Akarva akaratlanul visszacsöppentem az öntudatlanságba. Mikor újra felébredtem Isa a fotelben aludt és a lába a másik fotelen volt. Nem tudtam, hogy mennyi az idő, de sejtettem, hogy sokat szundítottam. A szekrényen voltak a kért dolgaim, így óvatosan elhalásztam a mobilomat. 14:27 van.  Feljebb kúsztam és a gépemet az ölembe vettem. Nem voltam már fáradt csak az oldalam fájt.  Elolvasgattam és tájékozódtam a tegnapi motorverseny eredményéről. Kiderült, hogy Alvaroéknak nem rendezték meg a futamot, mert jött a hurikán. Fasza. 15:48 fele Isa elkezdett mocorogni. Csodálkozva vette észre, hogy én már fent vagyok.
- Hát te?- dörzsölte meg a szemét.
- Jó reggelt. Én jelentem ébren vagyok.-összecsuktam a gépet.- Meddig kell itt maradnom?
- Három nap.
- Olyan sokáig? Ez nem ér.- fintorogtam egy sort.
- Hát igen, de nem játék az egészséged. -közelebb csúszott az ágyhoz és elkezdtünk beszélgetni. Be nem állt a szájunk, Csak fecsegtünk locsogtunk. Este nyolc fele kapuk meg a vacsorát. A dokinak megesett Isan a szíve és ő is kapott ingyen kaját, bár amilyen rossz volt szerintem inkább kihagyta volna.  Tíz óra fele járt az idő és hiába szóltak már, hogy ideje lenne aludnom mi még beszéltünk.
- Mikor történt az első csókod?- tette fel a kérdést hirtelen. Nem számítottam erre és őszintén zavarba jöttem. Apró foltokban éget az arcom, de csak kinyögtem.
- 15 éves koromban Alvaroval. És te?- hamár én is zavarba jöttem legyen ő is.
- 16 évsen.- vigyorgott mert rájött, hogy mi lett volna a tervem.- Meddig jártatok Alvaroval és nem hiányzik?
- 8 hónap volt az egész. De végülis abban a korban is hosszú idő az a nyolc hónap. Néha hiányzott, de most legalább van egy olyan barátom akire mindig számíthatok.
- Ez érthető.
- Mesélj a gyerek korodról!- kértem kedvesen. Hátra dőlt a foteljében és nagy levegőt vett.
-  Az nem is  olyan érdekes.
- Dehogy nem. Az apád a forma-1 meglepetés csapatának a vezetője.
- Na jó. Kölnben születtem és itt is jártam suliba. Általánost és középiskolát egyaránt. Gimis voltam amikor Apussal elkezdtünk járni különböző szériák versenyeire. Akkor kezdett a BMW terjeszkedni. Még a főhadiszáláson is voltam. Megragadott az a világ.  Mivel tetszett ez az egész és nem akartam elszakadni ettől a világtól, ráadásul mindig is újságíró szerettem volna lenni, így  Kölnben elvégeztem   a média és kommunikáció szakott. Sportriporter lettem. 2006-ban kisebb harcot vívtam Apuval. Na jó ez túlzás, de én is idekerültem. Fogalmazzunk úgy, hogy összekötöttem a kellemest a hasznossal.
Újra kérdezni akartam, de a nővér visszatért és dühösen vette tudomássul, hogy nem alszok. Bevágtatott a szobába és elkezdte az adataimat nézegetni.
- Hölgyem ha nem képes aludni akkor kénytelen leszek gyógyszert beadni magának!-fenyegetett meg.
- Minek hisz annyit aludtam már egész nap?- kérdeztem vissza. Direkt, hogy a pokolba kívénjon a nő a pimaszsgom miatt. Isa köhögésnek próbálta álcázni a nevetését.
- Választhat. Önként alszik vagy gyógyszerrel?
- Na jó. Inkább önként.- vigyorogtam és próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne fájon az oldalam. Újra ketten voltunk a szobában.- Holnap még kérdezgetlek.
- Nem, nem. Holnap én jövök. Pihenj.
- Rendben.- hunytam le a szemem. Ami még rémlik, hogy Isanak megszólalt a telefonja azonban, hogy kihívta az már örök titoklesz számomra.