46. fejezet
Újra kezdés

Reggel amikor kezdtem ébredezni motyogásra lettem figyelmes.  A szememett még csukva tartottam biztos ami biztos alapon.
- Este hívott.- közölte kurtán Isa.
- És mit akart?
- Hogy van Naty?
- El kell mondani neki. - Ez Robert. Ismertem fel a hangját.
- Nem kell. Naty úgy tudja, hogy ő nem volt ott. -ekkor valaki megérintette a kézfejemet.
- Muszály veszekedni?- érdeklődött Sebastian.
- Nem veszekszünk.- morogta Isa.
- Erre én is felébrednék, pedig tudjátok milyen vagyok.- szólalt meg egy harmadik férfi. Ez Kimi a motyogásásról felismertem. Kicsit távolabb állhat tőlem, ezek szerint Sebastian piszkál. De olyan jó.   Most már az ujjaimat piszkálja. Reflex szerűen elkaptam a kezét, mitől szegény halálra sápadt.
- Ezt...ezt ne csináld még egyszer.-dadogta én csak mosolyogtam rajta.- Amúgy szia.
- Sziasztok.- néztem körbe. Robert a fotelben ült Isa pedig mellette. Kimi pedig a falnak támaszkodott, Sebi meg ahogy említettem az ágyam mellett.
- Szia! Hogy vagy?- érdeklődött a finn miközben ő is leült az utolsó szabad székre.
- Egész jól.
- Emlékszel a támadásból valamire?- kérdezte Rob, de a jutalma az lett, hogy Isa a könyökével megrendezte a bordáit.
- Nem zavar, mert őszintén nem sok mindenre. A vodka megtette a hatásást.
- Akkor te is tudod melyik ital a legjobb.-vigyorgott Kimi.
-Hogy melyiktől lehet leginkább fejfájást kapni? Nos igen. De amúgy tényleg mi történt?- néztem kérdőn a barátaimra. Ki lesz a legbátrabb alapon pillogtak egymásra. Mi lehet ebbe ilyen szörnyű, nem tudom, de végül Isa nagy levegőtt vett és elkezdte.
- Miután Timo megkeresett Mi hárman- közben Sebire, Robra és sajtát magára.- És még Fernando is velünk volt elindultunk utánnad. Mikor kiértünk az utcára éppen akkor dulakodtatok. Mikor ellökött a fazon Ferni és Rob próbálták elkapni. Fernandonak végül sikerült.
- Esküszöm olyan volt, mint az amerikai fociban. Lendületből terítette le.- kotyogta közbe Sebastian.
- Mi pedig hívtuk a mentőket.- fejezte be Isa.
- Köszönöm, hogy nem hagytátok, hogy elmenjen.- fordultam Robert felé.
- Semmiség.
Elkezdtünk beszélgetni sok mindenről. Az idő pedig repült.  Megkaptam a reggelit ami a tegnapi vacsorához képest elég jó volt, de Seb még képes volt ezt is megenni előlem. Amúgy meg nem is voltam annyira éhes.  Kopogtak az ajtón.
- Szabad.- szólaltam meg. Kinyílt az ajtó és egy fehér plüss maci jelent meg, pár pillanattal később a gazdája is.  Timo jelent meg, de szorosan mögötte Gerhard Bergerrel.
- Ez a tiéd.- adta át az ajándékot.- Sajnálom.
- Timo ne kezd el. Én voltam a hülye.
- Láttom jobban vagy már. -véleményezte Gerhard az "állapotomat" és egy tábla Milka csokit rakott le az éjeli szekrényre.
- Igen. Nagyon is.
- Beszélhetnénk?- erre a többiek egyszerre mozdultak meg és akartak kimenni.- Nyugalom nincs ebbe semmi bizalmas. Csak annyi, ha leveszik a gipszet a lábadról a csapat azt szeretné, ha a bázisra elmennél és ott fejeznéd be a rehabilitációt, hogy könnyebb legyen később.
- Köszönöm szépen.
- Akkor én megyek is. Vigyázzatok magatokra fiatalok.- és elment. A fiúk még délig voltak velünk, de menniük kellett a dolgukra. Isa délután megírta azt a cikket amivel el van maradva és e-mailben elküldte a szerkesztőségnek. Én pedig tv-t néztem. Nem volt benne semmi érdekes amúgy. 
Este megint beszélgettünk, azonba most Isa aludt el hamarabb. Másnap ebéd után akartak haza engedni, így Isa rendes volt és elhozta az összes cuccomat a szálódából. Laza melegítő cuccott viseltem. Nagy szerencsénk volt, mert hamar megkaptam a zárójelentéseket.
-Elvinnél a reptérre?-kérdeztem tőle miközben megirányoztuk a kocsiját.
- Miért pont a reptérre?- nézett rám elég értetlenül.
- Haza szeretnék menni. Tudod Innsbruckban lakok.-magyaráztam mosolyogva, bár nem voltam boldog.
- Van egy rossz hírem.
- Mi a baj?
- Nem engedlek haza. Amíg nem megyünk a következő futam helyszínére velünk fogsz lakni.
- Robert nem haragszik emiatt?- kérdeztem félig-meddig suttogva.
- Majd megbékél. Gyere induljunk.
Este későn értünk Genfben. Isa bemutatta a lakását, de őszíntén én most csak arra vágytam, hogy eljussak az ágyig. Annyit tudtam, hogy Robert holnap reggel érkezik így ne lepődjek meg azon, ha a konyhába vagy a nappaliban összetalálkozzok vele. Engem nem zavar, de arra nem veszek mérget, hogy ő mit fog hozzám szólni.Majd kiderül. Amúgy úgy aludtam, mint akit leütöttek, bár ezzel nem kellene viccelni. Zenél valami a szobámba és sokadjára rá jöttem, hogy a mobilom az. Álmosan tapogattam a szekrényen heverő szerkezett után.
- González?
- A füledett hol tartod?- szólalt meg Alvaro.
- A helyén.- motyogtam és a hátamra forfultam.- Azonban, hogy tájékoztassalak én még aludtam.
- Pedig már 10 óra van. Mit csináltál éjszaka? Várj még se vagyok rá kíváncsi.- nevette el magát.
- Nem írtam meg neked? Külön vagyunk. Szakított velem.- válaszoltam neki miközben a hajamat kicsit elrendeztem.
- Sajnálom.
- Nem te voltál a hibás. Amúgy vasárnap megtámadtak és kórházba kerültem.- közöltem olyan mi sem történt hangnemben. Csönd volt a vonal másik végén.- Jól vagy?
- Én igen.-vágta rá- És te?
- Nyugi én is. Most a barátnőmnél vagyok Genfben. Tudod Isanál akivel Valenciában találkoztál.
- Mikor jársz majd Madridban?- olyan aranyos még így telefonon keresztül is.
- Nem tudom. Már nem sok futam van hátra. Mire vége lesz akkor a te idényednek is vége.
- Ezt tudom. Most megyek. Ugye vigyázzol magadra?
- Megpróbálok.Légy jó.
- Szia Naty.- bontott vonalat. Nagy nehezen erőt vettem magamon és kimásztam az ágyból. Igaz pizsamában, de elindultam kávét keresni. A pizsamám egy nálam ötször nagyobb felsőből állt és egy boxerből. Sehol seki. Isa azt mondta, hogy nyugodtan szolgáljam ki magam, így a konyhaszekrényben elkezdtem keresni a kávét. Azonban nem találtam.
- Huppsz.- fordult be a konyhába Rob, de azonnal ki is ment.
- Mi a baj?- léptem utána, mert értettem ezt a reakciót.
- Nem akarok lesekedni.
Most esett le a szitu.
- Csak a lábamat látod. Ez olyan, mint ha szoknyába lennék.
Gondolkodóba esett ezután újra végig nézett rajtam.
- Tényleg. Amúgy szia.
- Szia. Isa?
- Bement a szerkesztőségre. Amúgy mit kerestél?- ültem le a kanapéra.
- A kávét. De vak vágyányra futottam.
- A mikro mellett van a fekete kis dobozban.
- Köszi.-pattantam fel.
Egész jól elvoltunk, bár kicsit feszültek voltunk. Eddig nem sok időt töltöttünk együtt és most hirtelen össze vagyunk zárva egy házba. Nem mert beszélgetést kezdeményezni, mert nem tudtam érdekli az amit fecsegnék.