51. fejezet

Élet nagy dolgai

Vasárnap reggel van. Elvileg a pilóták alszanak, de mi már nem. Heikki és én. Mivel elég sok időt töltöttünk külön, most próbáljuk bepótolni az egészet. Csak ne hogy rám unjon. Az ágy ücsörgünk és az összekulcsolt kezeinket bámultam, miközben a tv-ben a MotoGp ment Japánból.

- Akkor Valenciába elmegyünk és bemutatom neked Alvarot.- mondtam egyszer csak, amikor nagy csend volt köztünk.

- Említetted már. Amúgy elárulok valamit. A kedvenc sportolóm Valentino Rossi.

- Te disznó. Ahelyett, hogy elmondtad volna le őrültözted ezt a dolgot.-elnevette magát a mérgelődésem miatt és inkább szorosan átölelt.

- A négy kerék biztonságosabb.-mutatott a lábamra.- De amúgy tényleg őrültek vagytok.

- Mi ez a többes szám? Nem tartozok közéjük.

Először egy puszit nyomot a homlokomra majd vigyorogva megszólalt.

- A szíved legmélyén mindig motoros leszel.

Ezek a szavak valami fura érzést ébresztettek bennem. Nem tudom eldönteni, hogy pontosan mi. Szótlanul közelebb húzódtam hozzá és a fejemet a mellkasára hajtottam. Igaza van. Nagyon is. Az a világ örökre a részem lesz még attól, hogy én a Forma-1 része lettem.

- Lewis elmondta, hogy nemet mondtál az ajánlatára. De miért?

- Inkább nem mondom el. Megharagudnál rám. – próbáltam úgy fordulni, hogy ne lássa az arcomat. Elég gyerekes szokás, na de most ilyen a hangulatom. Valahogy megakadályozta, hogy ne tudjak elrejtőzni.

- Nem fogok megharagudni.

- Na jó. Első ok, hogy Ron Dennistől nem kell szívesség. Második: Ha még is egy csapatba kerülnénk akkor mi lenne ha azt mondanánk, hogy legyen vége a kapcsolatunknak. Nem igen tunánk elviselni azt a kínos helyzetet ami köztünk lenne akkor. Ugye minden rendben? – fejeztem a monológomat. Utálom azokat a mondatokat, ahol van egy csomó ha szócska, de most ez van. Így tudtam jól megfogalmazni. Most Heikki hallgatott így ilyedten pillantottam fel rá. Viszont kedvesen rám mosolygott.

- Mindent értek. És mi lesz, ha nem lesz állásod a RBR-nél?

- Talán elfogadom azt a tényt, hogy már hárman hívtak a Renaulthoz.- vontam vállat.

- Utálod a franciákat. –emlékeztetett egy igaz tényre.

- De imádom az F1-et. Most még egy kicsit magadra hagylak, hogy pihanj.- kimásztam mellőle és elkezdtem a cuccaimat összepakolni. Kabát, mobil, kulcs, Mp3-as stb.

- Naty?- szólalt meg Heikki hallkan. Kíváncsian fordultam felé.

- Igen?

- Szeretlek.- Erre odatérdeltem az ágy szélére. Reflex szerűen ő is közelebb hajolt hozzám. Végig simogattam az arcát és végül a nyaka köré fontam a karom. Először az arcomat hozzá érintettem az övéhez, majd megcsókoltam. Szenvedélyesen úgy ahogy még sose.

- Én is.

A nap telik és én unatkozok. Sebastian mérnökeivel beszélget és így egyedül maradta, a motorhomeban. Kezembe akadt egy fekete színű alkoholos filc. A lábamra pillantottam és eszembe jutott egy baromi jó ötlet. Filc és egy jó kis fehér gipsz. Na nem annyira fehér, inkább szürke azonban nagyon jól össze lehet firkálni. Ráadásul nekem van egy csomó barátom akik véghez vihetik ezt a műveletet. Így hát elindultam és az első személy akivel összefutottam Felipe volt. Biciklivel közeledett felém.

- Szia Kis lány. Mi jót csinálsz?

- Aláírást akarok gyűjteni. Te lehetnél az első.- nyújtottam a tollat, majd a lábamra pillantottam. Azonnal értette, hogy mire gondolok. Vigyorogva kivette a kezemből az íróeszközt és szignózta a gipszet és emellé rajzolt még egy smilet is.

- Nem vagyok valami nagy művész.

- Rafella itt van?- jutott eszembe a felesége, mivel vele is egész jóban vagyok.

- Persze.

Együtt sétáltunk tovább a Ferrarihoz. Akarva akaratlanul szóba hoztam a pár óra múlva kezdődő versenyt amit a poleból fog megkezdeni. Egy pont a hátránya a világbajnokságban így szurkolók neki, hogy sikerüljön egy nagyon jó eredményt összehozni. Az olasz csapatnál találkoztam Rafaellaval, Kimivel és megismertem Felipe „kis” öccsét Eduardot is. Az a hasonlóság ami köztük van megdöbbentő. Később megtaláltam Isat, Ferni, Nelsont és Lucast. Igaz külön külön. Isa nem akár milyen rajzott hozott össze és úgy kellett leállítani, hogy hagyjon egy kis helyett még a többieknek is.  Sebi is örömmel rajzolgatott a lábamra attól függetlenül, hogy nem tud olyan jól. Végül persze Heikki is megcsinálta ugyan ezt. Már a rajtrácson ácsorogtunk és alaposan szemügyre vettem a lábamat. Minden volt rajta. Smile, virág, szív, kis autó és egy ember zászlóval a kezében. Ezt Seb hozta össze, de nem mondta el, hogy miért ezt csinálta. A haramdik sorból elrajtolni. Mellette Heikki áll. Amikor kellett visszamentem a boxunkba. Kapatam egy fülhalgatót és egy kis helyet a sarokban. A rajt esemény nélkülinek nevezhető abból a szempontból, hogy senki se ütközött senkivel. Körök teltek és a 13- kör körül egy-két ember kezdett beszállingózni tankólni. Ezek az emberek tették jól mivel a 14-dik körben szegény Nelson a falnak csapta az autóját. Ezzel egyedül Ferni járt jól. Miután kinyították a boksz utcát mindenki sűrgött forgott. Kavalkád tető foka. Aki azonban a verseny vesztesének nevezhetünk ki az szegény Felipe Massa. A kicsi brazillal a saját csapata szúrt ki, de nagyon. A tankolás során hamarabb mutatott zöldet a nyalókát helyetesítő lámpa, mint ahogy kellett volna. Így a tankol berendezéssel együtt indult el. Ami viszont még nagyobb szívás volt, hogy a Ferrari a boxnak a másik végén volt és szegénynek meg kellett várni, hogy a szerelői sprintelve odaérjenek. Addig állt és járatta a motort. Ez azonban legrosszabb dolog, mivel túl melegszik minden. Vége mindennek. Pontosabban csak a mai versenyüknek.  

A 61 kör elteltével Fernandot intette le elsőként a kockás zászló. Nagyon boldog a spanyol, mivel ez azt jelzi, hogy visszatért a csúcsra.  Második Nico Rosberg míg harmadik Lewis Hamilton lett. Sebastian ötödikként futott be, míg Heikki tizedik lett. Kimi négy körrel a vége előtt falnak csapta az autóját. Úgy látszik nem stimmel nála valami. Vagy is ezt már elég rég óta bizonyítja. Semmi se jön össze neki.

Sebastian rekord sebességgel végzett az intejúkkal és így mehettem átöltözni. Egy kicsit eltartott, mivel össze kellett szednem az összes cuccomat amit a hétvégén bepakoltam Sebi pihenőjébe.

- Légy jó.- ölelt meg a német, mert épp elköszöntem tőle.- Az orvost pedig nem verd meg.

- Nem fogom nyugi. Fujiban találkozzunk.

- És megmásszuk a hegyet. – ettől a mondattól lehidaltam. Mit is akar ez velem? Hegyet mászni?

- Elment az eszed?

- Nem. Menj, mert Heikki vár.

Egyedül mentem át a McLarenhez ahol Heikki már várt. Úgy tűnt, hogy ő is rajtra kész. Köszönés helyett megcsókoltam.

- Indulhatunk? Minden meg van?- kérdeztem tőle.

- Azt hiszem.- tapogatta végig az összes zsebét.- Nem a mobilomat bent felejtettem. Rögtön itt vagyok.

Egyedül hagyott. Körül néztem és mosolyogvan vettem tudomásul, hogy mindenki fáradt. Igen amikor már nem pörög az ember szépen kimutatja azt, hogy nem szuperhős.

- Szia.- szólalt meg mögöttem egy nő. Kíváncsian fordultam felé és döbbenten vettem tudomásul, hogy Catherine áll velem szembe.

- Szia.

- Heikkit várod? Szóljak neki?- mutatott az ajtó felé.

- Rögtön jön csak a telóját felejtette bent.- feletem sietve. Kezdtem magam kicsit kínosan érezni, de ő is.

- Ugye jól emlékszek, hogy Nataliennek hívnak?- bólintottam csak. Nagy levegőt vett és elkezdett beszélni.- Engem már nem zavar, hogy együtt vagytok. Heikki fülig beléd zúgott és ez látszik rajta. Boldog. Nem azért jöttem vissza, hogy tönkre tegyek bármit is. Szeretem ezt a környezetet és ismerem a csapatot…

- Nyugalom!- mosolyogtam rá kedvesen.- Nem miattad volt az a kis szünet, hanem miattam. Én titkoltam el pár dolgot, de szerencsém volt és megbocsájtott.

- Tudom. Szeresd úgy ahogy még senkit se. Megérdemli.

- Megteszem és köszönöm.

Ezek szerint minden jóra fordulhat. Életemben újra megjelenhet a szerelem és a barátság. Talán egyszer Cath is az lesz.