53. fejezet

Másokkal is megtörténhet

Fuji pálya majd nem a világ legbiztonságosabbja pályája közé tartozik, de, hogy szép emlékeim nincsenek róla az biztos. Itt történt az az esett a versenyen amikor Hamilton alakított és az én tapasztalatlan barátom kiütötte a RedBull-os csapattársát. Szerda délután érkeztem meg Japámba. Heikki két nappal ezelőtt elindult, míg enekem akadt egy-két dolgom még Svájcban. Kicsit késő az időzítés, de kiderült, hogy nem egyedül voltam ezzel. Miközben az ellenőrzésre és a csomagomra vártam megjelent mellettem Mark Webber. Kipihentnek tűnt míg én elég fáradt voltam.

- Szia Kislány. –ölelt meg kedvesen. A nagy ember karjaiban azt hittem összeroppant. – Hogy vagy?

- Nagyon jól. Nézd csak. Lekerült a gipsz is a lábamról.- mutattam büszkén a végtagomat.

- Gratulálok hozzá. Már csak egy szerződés hiányzik a 2009-es idényre.- erre inkább nem mondtam semmit se. Együtt végeztünk és így egy autóval mentünk a szálódához. A recepción tájékoztattak minket, hogy itt lakik a Ferrari, a BMW és a McLaren rajtunk kívül. Így más hol szálltak meg a Renaultosok, a Hondások, a Toyotások, a Williamsesek és a Forca Indiások. Szupi! Azonban, hogy ilyen közel tudjunk lakni a pályához és ne a fél városon kelljen átvágnunk tömörítésre volt szükség. Így Sebastiannal fogok osztozni vagy ő velem. Ez már részlet kérdés. A szobába ahogy elértem Sebastiant nem találtam, de hagyott egy aranyos levélkét a párnámon.

„Szia!

Lementünk Kimivel és Heikkivel az uszodába. Ha kíváncsi vagy ránk várunk.”

Kíváncsinak kíváncsi vagyok rájuk, de előbb jöhet egy forró zuhany. Fél órával később egy fekete melegítő nadrágban és egy piros felsőben elindultam hozzájuk. Hajamat összefogtam. Fiúk éppen vizi labdáztak.

- Azért nem lesztek Olimpiai bajnokok.- vélekedtem hangosan. Így vettek észre. Heikki célirányosan elindult felém. Ahogy odaért hozzám, legugoltam és egy csókot leheltem a vizes ajkaira.

- Szia. Azt meghagyjuk a magyaroknak. Azt hittem te is úszol egy kicsit.

- Le is írtam, hogy gyere fürdőruhába.- úszott közelebb Sebi is.

- Azt nem írtad le.- mire észbe kaptam mind a két fiú berántott a vízbe. Időm se volt ellenkezni. Mire felkeveredtem a víz felszínre mind a hárman körül álltak és kinevettek. Durcásan kiültem a medence szélére, de a lábamat hagytam a vízbe.

- Mocskok vagytok. Mindannyian.

- Na de Kicsimi ez játék.- vigyorgott Heikki ahogy odajött hozzám. Először a combomon pihentette a kezét majd felcsúsztatta a derekamra. – Gyere.

- De ruhában? –kérdeztem de már hagytam, hogy segítsen lemászni.

- Engem nem zavar és a fiúkat se. Van itt még másik úszoda és majd oda mennek a betolakodók. –húzott közelebb magához Heikki. A lábamat körül fontam a csípője körül majd a kezemet a nyaka körül. Egy puszit is nyomtam a homlokára.

- Kimi szerintem lépjünk le, mert ezek ketten itt lassan átlépnek minden határt.- magyarázta tök komolyan a német. Óvatosan a háta mögé úsztam és sikeresen lenyomtam a víz alá. Meglepődött tuti.

- Vigyázz a szádra Kicsi.- szemétkedtem, de megjártam. Persze én kerülte, legtöbbször a víz alá. Fél óra múlva amikor már kiittam a medencét, (Na jó ez túlzás) hangokat kezdtünk hallani. Egyre hangosabb lett, mivel valakik veszekednek. Összenéztünk a fiúkkal majd csak füleltünk.

- Hagyj Rob!!! Ha ennyire vagyok fontos a számodra akkor hagyj!!!

- Is…-kezdte volna el a férfi. Ekkor esett le minden. Isa és Robert veszekednek. Heikkire pillantottam aki a kezét a számra tapsztotta. Ebbe most igaza volt. Jobb ha csendbe maradok.

- Semmi Isa. Légy boldog egyedül. –ezek után láttunk Isát elrohanni az ajtó előtt, de időm se volt megszólalni. A veszekedés kihallgatása után elment a kedvünk minden felé marhaságtól, így inkább felmentünk a szobáinkba. Átöltöztem és megvártam míg a barátom is visszatér. Addig az Mp3-at hallgattam. Akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül amikor Sebi a vizes törölközéjét hozzám vágta.

- Szerinted mi történhetett?-kérdezte Sebastian miközben leült a szomszédos ágyra. A hátamra fordultam és a plafont kezdtem el bámulni.

- Nem tudom, de remélem helyre hozható ez a hiba. Ha az enyém az volt akkor ennél rosszabb nem lehet.

- Ki tudja.- szólalt meg diplomatikusan.

- Nem vagy ma valami bátorító.- a komoylság eltűnt az arcáról és inkább vigyorgott.

- Dehogy nem. Várod a vasárnapot?

- Igen. Hosszú napunk lesz akkor is, de holnap is. Jobb ha inkább alszunk.- dobtam vissza a tulajdonát.

- Igazad van.- közelebb hajolt hozzám és kaptam tőle egy jó éjt puszit.- Álmodj szépeket.

Ez olyan aranyos volt tőle. Reggel kopogásra ébredtem. Nem ez volt a legkellemesebb dolog. Azt se tudjam, hogy mit csináljak azonban mire észbe kaptam Sebastian kinyította az ajtót és utat engedett a korai látogatónknak. Nem hittem a szememnek. Isa apjával a BMW főnökével találtam magam szembe. Igen Mario Theissen-nel.

- Elnézést a zavarásért, de egy fontos dolog miatt zavarlak benneteket.- érdeklődni kezdtem, hogy mi ez a dolog így török ülésbe helyezkedtem el az ágyon.

- Mi lenne az?

- Nem tudjátok hol van a lányom?- Riadtan néztem Sebastianra akinek az arcáról nem lehetett semmit se leolvasni.

- Nem tudunk semmit se.