54. fejezet

Legrosszabb helyzett

Pár pillanatig azt se tudtam, hogy köpjek-e vagy nyeljek. Isa felszívódott és ez komoly dolog, ha már az apja rajtunk keresei. Ráadásul Tokio elég nagy város ahoz, hogy az ember bajba keveredjen.

- Hívta már?- kérdezte Sebastian miközben felállt és az ablakhoz sétált. Ilyen hülye kérdést feltenni.

- Persze, de ki volt kapcsolva. Robert se tud róla semmit se.

Ekkor eszembe jutott valami. Renault+Fernando+Raqu=Barátok. Tuti nem akart ott maradn ahol Robert is van a veszekedés után. 

- Talán Raquel-el találkozott.- vetettem fel ezt a dolgott és úgy tűnt egy ideig kielégítő válasz a bajszos úri embernek. Biccentett és elment. Nem sok kedvel, de úgy fél óra múlva mi is útnak eredtünk. Először persze reggeliztünk. Sebastian egy nagy adag mézes müzlit evett, míg én egy szelett pirítóst és egy nagy bögre kávét. Szótlanul ültünk, mivel mindannyian a gondolatainkba merültünk.

- Nem ennél valamivel tartalmasabb kaját?- szólalt meg végül a német.

- Te…tessék?

- Egy szelett valamivel nem lehetsz el délig.-mérgelődött hallkan.

- Nyugi minden rendben lesz. – ekkor valaki megpuszilta a nyakamt. Na jó rögtön tudtam, hogy ki az a valaki. Hát Heikki. Oldalra fordítottam a fejem és megcsókoltam.

- Ez finom.- jelent meg egy kaján vigyor az arcán.

- Tudom.- kapott még egy szimpla puszit is. Körbe nézett és észre vette, hogy nem klappol valami. A szomszédos asztaltól elhúzta az egyik széket. Igaz először majd nem a BMW-s szerelő alól rántotta ki az ülő alkalmatosságot azonban még időben reagált a hibájára.

- Mi ez a kripta hangulat?

- Isa eltűnt és Mario rajtunk kerste.- magyaráztam röviden tömören.

- Elmondtátok a dolgot neki? Amit tegnap láttunk?

Sebastianra néztem, mivel most elbizonytalanodtam. Talán nem tettük jól, hogy hallgattunk. Nem tudom.

- Nem mondtuk meg. Előbb derítsük ki, hogy mi történt pontosan.

Kénytelenül voltunk kaja után elindulni a pályára. Igaz csütörtök van, de rengeteg dolgot kell elintéznünk. Az idő folyamatosan esőre áll és a levegő hideg. Nagy kabátban flangálunk a boxban, hogy teljesítsük az interjús kötelezetségeinket. Na most többes számba beszéltem, de ez mind Sebire vonatkozik. Délután háromkor sétáltunk vissza a Toro Rossohoz amikor megpillantottam Isat. Nem érdekelt, hogy a német mennyire ellenkezik mellettem oda siettem a lányhoz. Először nem vett észre, de amikor szembe fordult velem azt hittem lehidalok. Teljesen sápadt volt és a szemei alatt sötét karikák étlenkedtek.

- Isa…-kezdtem volna el beszélni, de elfelejtettem, hogy mit is akartam.

- Bocs Naty, de most dolgom van. Este megkereslek és elmondok mindent.- egy puszit nyomott az arcomra és köddé vállt. Döbbentem fordultam be a McLaren kamionja közé. Reméltem, hogy Heikkit itt találom. Azonban most nem voltam szerencsés. Szomorúan ballagtam a gumik közt. A BMW-nél azonban meglepődtem. Christian Klien a volt RedBull-os versenyző elkapott.

- Mit akarsz?

- Isanak segíteni kell. Ma reggel az egyik kamion szerviz pultján találtam meg. Itt aludtam a pályán. –kezdte el magyarázni.

- Nyugi Chris. Azt mondta, hogy este átjön hozzám és elmond mindent. Utána tudunk csak csinálni valamit.- amint az utolsó mondatomat kimondtam eszembe jutott valami.- Beszélj Roberttel. Holnap reggel megkereslek.

Ezzel faképpen hagytam. Megszokta már. Este Heikkinél voltam. Igaz jelenése lesz egy PR rendezvényem, de addig is együtt vagyunk. Az ágyon feküdtünk szembe egymással. Beszélgettünk, de folyamatosan simogatta a karomat.

- Alvaro tegnap küldött egy emailt. A jegyek úton vannak és vár minket akkor Valenciaban. Választhatunk, hogy péntektől vagy szombattól akarunk a páylán lenni.- magyaráztam lelkesen.

- A pénteki nap nekem nem 100%, de örülnék ha te hamarabb elutaznál. Csatlakozok hozzád szombat reggel.

- Ezt megbeszéltük.- megakart csókolni azonban kopogtak. Most így járt mivel  99, 9%-ra vettem, hogy a várva várt vendégünk érkezett meg. Igazam volt. Isa állt a küszöbön talpig fekete cuccban. Ettől az arc bőre még fehérebb volt, mint szokott lenni. A karikák a szeme alatt még mindig ott étlenkedtek.

- Sziasztok.-lépetbe és leült az ágy egyik szélére. Mi ketten szintén helyett foglaltunk és figyeltünk a magyarázatra.- Bocsánat a kellemetlenségért amit az apám okozott Naty.

- Semmiség.- legyintettem.

- Tegnap összevesztünk Robertel, miután megkértem költözzön hozzám. Kijelentette, hogy nem akar. Félti a függetlenségét.- tartott szünetet a lány.

Azta. Nem számítottam erre. Robert Kubica aki a Genfben töltött napjaim alatt alig akart elszakadni Isatól félti a függetlenségét. Elgurult a gyógyszere vagy mi?

- Vége!-nyögte be folytatás gyanánt. Heikki kéz szorítása hirtelen erősebb lett. Francba. A sors fura fintora….