55. fejezet

A megmentő sereg akcióba lép

Miután Heikki elment a kötelezetségét végre hajtani ketten maradtunk Isaval a szobába. Beszélgettünk, beszélgettünk. Próbáltam életet verni belé, de nem nagyon sikerült. Teljesen elzárkózik attól a ténytől, hogy ez a helyzett megváltozzon. De tudom nagyon jól, hogy nem gondolja komolyan. Fülig szerelmes Robertbe és ez fordítva is igaz. Tíz óra előtt arra döntött, hogy inkább elvonul a saját szobájába.

- De kérlek ne csinálj hülyeséget.- szólatam meg az ajtóban.

- Nem fogok.-mosolyogott elég erőtlenül. Intett és elsétált. Csak úgy bámultam utánna amikor megjelent Heikki. Kicsit fáradtad volt, de mosolyogva megölelt. Így topogtunk be a szobába. Leült az ágyra, én pedig mögé térdeltem és elkezdtem maszírozni a vállát.

- Na milyen volt?- kérdeztem tőle hallkan.

- Fárasztó. Ez nagyon jó.- sóhajtott egyet. Mosolyra húztam a számat és folytattam amit az előbb elkezdtem.- Isa?

- Pocsékul van, mint én nem rég. Most rajtam a sor, hogy segítsek.

- Komolyan gondolod ezt az egészet?- fordította oldalra a fejét és így a szemembe tudott nézni.

- Ők segítettek nekünk akkor én is fogok nekik. Ez van. Tőlem nem fognak megmenekülni.-jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.

- Itt alszol?- szólalt meg újra kicsit kedvesebb hang nemben.

- Szabad?- nyomtam egy csókot a nyakához.

- Bolond vagy.- simogatta meg az arcomat majd megcsókolt. Következő pillanatban már hanyat feküdtem az ágyon és mind a két kezemet lefogta. Az édes csókjára szomjaztam, de hiába nyújtózkodtam nem értem le. Vigyorgott egyet, majd lehajolt és elkezdte a nyakamat kényeztettni. Ahol megérintett apró kis lángok gyúltak a bőrömön. Most az egyszer talán nem érdekelt az a hülye szabályom, hogy versenyhétvégén nem vonom el a figyelmét azzal, hogy együtt legyünk. Most még csak csütörtök éjszaka van és vasárnap később lesz még.

- Elég sok ruha van még rajtad.- motyogtam és leszedtem róla a McLaren-es egyen felsőjét, de kivette a kezemből a ruhadarabott és ledobta a földre.

- Rajtad is.- neki kicsit tovább tartott a dolog, mivel a pulóverem össze-vissza megkötős volt. Az aikido ruhához tudnám hasonlítani. Azonban hamarabb leszedte róla, mint ahogy gondoltam. Még volt rajtam egy fekete pamut felső és abból is kibújtam. A lábamat felhúztam és a dereka köré fontam, miközben a kezem a felső testén vándorolt össze-vissza.  Vad csók csatát vívtunk miközben a nadrágomat próbálta leszedni rólam. Megemeltem a csípőmet, hogy könnyebb legyen a dolga, egyuttal már ő is megszabadult ettől a ruhadarabjától. Testünk égett a vágytól és akartuk egymást. Minden hol érintettük, csókoltuk egymást. Hosszú és forró éjszaka volt. Mióta kibékültünk ez volt az első alaklom, hogy így voltunk együtt. Megérte várni ezt a kis időt…

Reggel hamar kezdtem el ébredezni, de még is üres volt az ágy mellettem. A szobát a kellő nap sugarai töltötték be. Hason fekszek és a fürdőszoba ajtaja nyílt ki.

- Jó reggelt.- lépett oda hozzám az a férfi akiért bármit megtennék. Megcsókolta a meztelen vállamat és odafeküdt mellém. Kicsit közelebb bújtam hozzá.

- Mennyi az idő?- kérdeztem kicsit hallkan.

- Hét óra múlt öt perccel.- megint elkezdte simogatni a hátamat. Nagyott nyeltem és próbáltam koncentrálni.

- Indulnom kell…- elcsuklott a hangom.

- Azért öltözz fel.-vigyorgott és most a gerincemet érintette meg végig. Kénytelen voltam elkapni a kezét, hogy ne tovább. Így folytatja egész nap a szobában ragadunk.

- Majd máskor folytatjuk.-ültem fel és magamra tekertem a takarót.- Csak tudnám, hogy hol vannak a ruháim.

- Imádlak amikor kócos vagy és szele burdi.-nyomott egy puszit a homlokomra majd a kanapéhoz lépett ahonnan az összes cuccomat adta át.

- Köszi.- vettem el tőle és megcsókoltam. A csók hosszú és édes volt. Megint majd nem elfelejtettem, hogy mi a dolgom.- Ron…Dennis kite…tekerné a nyakamat, ha miattam késnél el.-dadogtam végül. Nagy nehezen tényleg sikerült összeszednem magam.- 10 perc és készen leszek.

Rekord sebességgel zuhanyoztam le és varázsoltam magamnak emberi külsőt. Már csak Sebit kell elő kerítenem és kezdhetjük a mai napot. Nagy meglepetésemre Sebastian a folyosó végén várt ránk kezében az egyik szponzori felsőmmel és kabátommal. A liftben felkaptam magamra ezeket a dolgokat.

- Most mit vigyorogsz ennyire?- pillantottam rá. Sebastian most jött rá, hogy eddig mit csinált. Minket figyelt és közben vigyorgott. Úgy csinálja, mint ha ő nem csinálná ezt a dolgot. Huppsz…Ezt jól megfogalmaztam, de a lényeg benne van.  Reggeli után indultunk el a pályára. Most én vezettem a bérelt autónkat. Elmeséltem gyorsan azt amit tegnap Isa-tól megtudtam, plusz a tervemet is. Ő is azt tanácsolta, hogy ne csináljam.

- Bagoly mondja verébnek. Ki szervezkedett a legjobban, hogy Heikkivel újra együtt legyünk?- szegeztem neki a kérdést, mire ő alkalmi sükket lett. Az ablakon bámult ki és vígan fütyörészet.

- Szóltál?

- Nem.- morogtam és inkább az útra figyeltem.  

Az idő telt és hiába kerestem Christiant nem találtam. Nélküle pedig alig juthatok be oda ahova akarok. Azonban az első edzés után végre megtaláltam. Szó nélkül megfogta a kezemet és bevezetett a BMW „otthonába”. Megmutatta, hogy hol találom Robertet és egydül hagyott. Kopogtam és végül meghallottam azt a hangot ami jelzi, hogy bemehetek.

- Szia.- köszöntem neki kedvesen.

- Hello. Gond van?- ült le az egyik székre.

- Fogjuk rá. Miért mondtad Isanak, hogy nem költözöl hozzá?- nem válaszolt csak engem bámult. Ez a szótlanság kezd az agyamra menni.- Robert válaszolnál?

Nagy levegőt vett és megszólalt végre.

- Nem akartam, hogy megsétődjön. Szeretem és vele akarok lenni, de a kérése hirtelen jött. Időt akartam kérni. Pár nap gondolkozási időt azonban félre értette a dolgott.  Azt hiszi, hogy van valakim és ettől kiakadt…

- Ezek szerint bele mennél a dologba?

- Persze. Csak IDŐ kell.

- Én értem. Akkor beszélj Isaval négyszem közt. Meg fogja érteni.

- Biztos vagy benne?- pillogott rám szomorúan.

- Igen.- bólogottam. Az órámra pillantottam és rájöttem indulnom kellene. Sok dolgom van még ma és legalább egy dolgott elintéztem. Most rajtuk a sor, hogy helyre hozzák a kapcsolatukat, ha nem megy akkor holnap újra közbe lépek.