56. fejezet
2009.08.09. 19:29
56. fejezet
Ha a makacsság fájna…
Szombat délelőtt a haramdik szabadedzés előtt állunk 15 perccel. Christian felhívott, hogy azonnal menjek a motorhomejukhoz. Nem tudom mi a probléma, mert azonban nagyon komolynak tűnt. Itt ácsorgok már egy ideje és ráadásul az eső is elkezdett szakadni úgy Isten igazából. Francba imádom.
- Élvezed mi?- morogtam rá.
- Kicsit. Isa kiosztotta Robertet.
- Remek. Figyelj rá amennyire tudsz. Rendben?- kérdeztem miközben már azon agyaltam mihez kezdjek. Ha ő kesztyűs kézzek írányított vissza Heikkihez, ne várjon tőlem se jobbat. Mire visszatértem a Toro Rossohoz az edzés elkezdődött, de szerintem teljesen feleslegesen. Annyira esik, hogy alig láthatnak valamit állóhelyzetben, de mi van akkor ha még ráadásul több mint 200-zal száguldóznak. Helyett foglaltam közben a nagy dobozon és vártam. Alig három perc múlva meg is lengették az első piros zászlót és így vége az edzésnek. Sebastian elsők közt volt ahogy visszatértek a boksz utcába. Kiszállt a kocsiból és odasétált hozzám. Először a kesztyűjét adta ide, majd a a sisakját is.
- Tiszta Deja Vu.- szólalt meg először.
- Csak Hamilton ne alakítson, mert akkor tényleg az lesz.
- Nem csíped még mindig.- állapította meg. Vigyorogtam egyett amit igennek vehet.
Az időmérőt már száraz körülmények közt kezdték el. Sebastian ismét bent volt az első tízben és végül a kilencedik helyen zárt. Poleból végül is a brit Mclarenes míg mellőlle a Kimi indul majd. Heikki harmadik, Fernando negyedik. Felipe ötödik, Robert hatodik. Délután fél hatkor mentünk vissza a szálódába. Sebastian azonnal elirányozta magát zuhanyozni én pedig a halban vártam Heikkit. Azonban nem rá bukkantam, ha nem Isara.
- Ne szervezkedj!-parancsolt rám.
- Inkább beszéljük meg.- nem válaszolt, de láttam rajta hogy gondolkozik.- Kérlek.
- Rendben. Este gyere le a bárba és ott elbeszélgethetünk.
Mire észbe kaptam egyedül voltam ismét. Isa olyan, mint a hurrikán. Ha egyszer lecsap… Inkább nem vártam meg Heikkit, hanem követtem Sebet a szobába. Szerncsémre végzett és így készülődhettem én is. Egy bő farmar nadrágot és egy fekete hosszú ujjú felsőt vettem elő a bőröndömből.
- Hova mész?- kérdezte Sebastian tágra nyílt szemmel.
- Isaval beszélgetni. Bár egy sejtésem szerint inni fogunk.
- Inkább ma igyál, mint holnap este a hegy mászás előtt.- felelte elég diplomatikusan. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a kiválasztott cuccaimat. Amikor megláttam a felsőmet nevetnem kellett. Az elején 12 darab különdöző smile volt. Hajamat lófarokba összekötöttem és visszamentem az ágyamhoz.
- Ezt a felsőt tavaly vettük.-jelentette be a német.
- Igen. Neked még meg van?- kérdeztem tőle mivel ő is beszerzett magának egyett, természetesen cseppet fiúsabban. Közben elkezdtem a melegítőmet keresni.
- Nincs. Hanna használja pizsiként. Szerintem ez kell neked.- lökte oda az előbb említett dolgott. Fekete-piros kockás volt és zipzáros volt.
- Majd jövök valamikor.
Leérve a bárba rögtön megpillantottam Isat. Egy pohár martini társaságában. Pocsékul nézett fel rám miután leültem mellé.
- Szia.- köszöntem kedvesen.
- Kérsz valamit inni?
- Egy barack lét.
Monzai esett után egy ideig nincs kedvem alkoholt inni. Talán két-három hét múlva jöhet ismét, de nem most. Egy ideig az élet jelentéktelen dolgairól beszélgettünk, miközben a barátnőm egyre több italt döntött magába. Kezdte kiütni magát, de szerintem ehez még az is hozzá járult, hogy fáradt. Este tíz fele döntöttem arra, hogy elég lesz. Kivettem a kezéből a pohárat és lepakoltam azt a pultra.
- Gyere menjünk.- kértem és csodák csodájára engedelmeskedett. A lifthez érve szólatam meg először.- Robert az érzéseit mondta el neked. Szeret és akkor miért dobod el magadtól?
- Ez nem a te dolgod Naty.- legyintett és elindultunk fel felé.
- Részben az enyém is.- szembe fordult velem és dühöt láttam az arcán.
- Ti mások vagytok Heikkivel. Nagyon mások….-kezdte el kiabálva.
- Miért? Miért lennénk mások? Én hazudtam neki. Emlékszel? De még is kitudtunk békülni. Robert csak időt kért. Szeret téged csak kicsit megilyedt. – kiabáltam viszza. Ha ő így kezdi akkor én is. Azonban rájöttem nem éri meg összeveszni ezért mér csendesebben szólaltam meg.- Azonban a hagjából kivettem mind azt, hogy most már bánja már amit mondott. Adj neki még egy esélyt. Kérlek Isa! Kérlek.
- Az se biztos, hogy visszafogadna…- motyogta nagyon hallkan.
- Visszafogad. Erre a nyakamat tenném oda.- simogattam meg biztatóan a vállát.
- Köszönöm, hogy segítsez nekem Naty.
- Te is segítettél nekem.- vontam vállat.
- De kevésbé voltál ilyen…makacs.
- Nos, ha a makacsság fáj…-kezdtem el, de ő fejezte be a mondatomat.
- Én már ordítanák.
Még elkísértem és megvártam, hogy lepihenjen. Azt hittem már alszik és így óvatosan lépkedtem el az ajtóig. Nyúltam a kilincsért és ekkor megszólalt.
- Maradj még.
Először elsápadtam az ilyedségtől majd bólintottam. Visszatelepedtem a fotelba. Már lelöktem magamról a cipőt is és egy takarót terítettem magamra. Nem tudom, hogy meddig voltam fent, de úgy éreztem hamar elérkezet a sötétség.
|