59.fejezet

Álom

Csütötök este inkább még délután van és a fiúk éppen szabadok. Ezt kihasználva a tornateremben tartózkodnak és tollasoznak. Isa a szobájában kukksol és a megírandó cikkjének a bevezetésén dolgozik. Én pedig egy padon ülök a  laptopom társaságában. Egy emailt írok Anyunak. Régen beszéltünk és így ennek örülni fog. De megzavart valami pontosabban az MSN-e hangja. Alvaro jelentkezett be és írt rám azonnal.

Alvaro üzenete:

Szia Picúr! Hogy vagy?

Natalien üzenete:

Szia Bati! Nagyon jól:D

Alvaro üzenete:

Mielőtt elutaztam ide Sepangba beadtam a szüleidnek a két jegyet jövő hétvégére;)

Natalien üzenete:

Imádlak :D:D:D

Alvaro üzenete:

Elpirulok:P Mutatok valamit. :D

Kiugrott a videó beszélgetésre való felhívás. Elfogadtam, bár engem úgy se látnak mivel a webkamerám fent maradt a szobámban. Először Alvarot pillantottam meg, majd a 125-ös világbajnok Talmácsi Gábort és Sergio Gadeat.

Natalien üzenete:

Sziasztok Fiúk! Hogy kerültök oda?

Ekkor Talma kicsit arrébb lökdöste Batit és ő kezdett el gépelni. Vagy három percig egy folytában majd jött a válasz.

Alvaro üzenete:

Én vagyok Alvaro szobatársa, míg Sergio csak átlépett a szomszédból. :P  Úgy hallom hiányzik neked a motoros világ. Vagy mi hiányzunk neked?

Hangosan elnevettem magam. Pár ember riadtan fordult felém és az arcukról le lehetet olvasni azt, hogy kétségbe vonják az elme állapotom épségét. Valami frappáns válaszon törtem a fejem, de nem jutott eszembe semmi jó.

Natalien üzenete:

Ti hiányoztok Fiúk!!!:P:P:P Csak is Ti :P:P:P:P 

Sergio ült most a billentyűzet előtt és kezdte el bepötyögni az üzenetét. Egy perc múlva már olvashattam is.

Alvaro üzenete:

Nem is mi hiányzunk neked ha nem Alv.

Natalien üzenete:

Ő hiányzik a legjobban. ;) De ti is a barátaim vagytok. :D

Alvaro üzenete:

Járnál vele?

Alvaro leakarta ütni a spanyol társát, de nem sikerült neki, mivel a magyar férfi ott volt köztük.

Natalien üzenete:

Bocsi Sergio! Boldog kapcsolatban élek!:D

Sergio tényleg pofára esett, ha szabad így fogalmaznom. Döbbenten meredt a képernyőre míg a fiúk kiröhögték. Csatlakoztam hozzájuk, bár ezt nem tudták. Megcsörrent a mobilom is jelezve, hogy mehetünk vacsorázni mert már kijátszották magukat a gyerekek.

Natalien üzenete:

Bocsi Skacok, de mennem kell. A Száguldó Cirkusz kezd életre kellni. Vagy legalább is vacsorázni akarnak a versenyzők:P:P Legyetek jók. Kerüljétek az eséseket a hétvégén és Valenciában találkozzunk. ;)

Alvaro üzenete:

Rendben Naty! Akkor várunk és vigyázz magadra te is.

Kiléptem és mehettem az éteremben. Ilyen vacsorát még sose vittünk véghez. Három asztal volt összetolva és együtt ültünk 10-en. Kimi, Felipe, Rafa, Isa, Rob, Fernando, Sebastian, Mark, Heikki és én.  Beszélgettünk, történeteket meséltünk és rengetegett nevettünk. 10 óra után döntöttünk arra, hogy most már jobb lesz nyugovóra térni. Holnap csak szabadedzések lesznek. Heikki felkisírt a szobámhoz és jó fiú módjára megállt az ajtóban. Én pedig szembe fordultam vele és neki dőltem az előbb említett szerekzetnek.

- Aludj jól!-kinyújtotta a kezét és megsimogatta az arcomat. De nem sietett el semmit se. Megfogtam a csuklóját és utána egy puszit nyomtam a tenyerébe. Közelebb lépett és a másik kezét a derekamra csúsztatta.

- Szeretlek. –suttogtam miközben a szemébe néztem. A következő pillanatban az ajkain csüngtem. A kezemet a nyaka köré fontam miközben ő óvatosan a falnak támasztotta a hátamat. Élvezeteinket egy hangos köhögés zavarta meg. A hang felé fordultunk és a hondás Rubens Barrichello állt velünk szembe.

- Bocsi fiatalok, de házszámot tévesztetetek. Ez az én szobám.

Körbe néztem és rájöttem, hogy igaza van. A szembe lévő szobába lakok én.

- Sajnálom Rubens.- Fogtam meg közbe Heikki kezét és áthúztam a folyosó túl oldalára.

- Semmi baj. Én is voltam fiatal…

- Még mindig az vagy.- vágott közbe a finn mosolyogva.

- Na ez igaz.- vigyorgott a brazil.- Most megyek. Élvezetes éjszakát kívánok.

Eltűnt a becsukodó ajtó mögött majd Ismét Heikkire pillantottam.  A hajamt babrálta és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Most már tényleg megyek.- köszönt el tőlem és elsétált. Így tértem nyugovóra. Éjszaka rengeteg marhaságot álmodtam. Folyamatosan egy hegy tetején álltam és azon gondolkoztam, hogy mit tegyek. Fehér ruha volt rajtam amit a szél folyamatosan tépet. Először megjelent Isa és beszélt. Azonban egy szót se értettem belőle. Majd gondolt egyet és elsétált.

- Várj!-kiabáltam utána, de rám se hederített. Másik oldalra fordultam ahol már Sebastian állt. Ugyan úgy dumált, de nem értettem. A kezemet próbáltam felé kinyújtani azonban sehogy se értem el. Egyre jobban távolibbnak tűnt.

- Sebi kérlek!- nyúltam felé újra. Megint nem tudtam véghez vinni. Már egy könny csepp is megjelent az arcomon. Sebastian beszéd végén fintorra húzta a száját és elsétált. Ebbe a kis szünetben lenéztem a lábam alá. Semmit se láttam, mivel nagy szürkeség terült el mindenhol. Nem igen tudtam eldönteni, hogy felhők-e azok. Alvaro a következő „látogatóm”. Pár mondatott már értettem a beszédéből. „Képess vagyok-e rá?”  „Miért csinálom ezt?” „Szeretlek!” Az utolsó dolgon teljesen ledöbbentem.

- Bati???-néztem fel rá újra, de ő eltűnt. Heikki jelent meg helyette. Egy mosolyt eresztett meg felém amitől már egy fokkal jobban éreztem magam. Kinyújtotta a kezét, mire én is. Azonban nem bírtuk megérinteni egymást. Mint ha máges két taszító pólusa került volna egymás közelébe.

- Nem egy.-nyögte be lemondóan a finn és elment. Ott maradtam egyedül és kételyek közt. Alvaro azt mondta, hogy szeretlek, míg Heikki lemondott rólam. A könnyiem záporoztak. Egy lépést tettem a szakadék felé. Meg kell tennem. Könnyebb lesz. Még közelebb léptem. A láb ujjaim már lelógtak.

- Meg kell tennem.- mondtam ihangosan és leugrottam. Abban a pillanatban azonnal fel is ébredtem. Le voltam izzadva és ziháltam, de nagyon. A mobilom után nyúltam és az időt megnéztem. Éppen nem aludtam el. Morogva rúgtam le magamról a takarót is írányoztam magam a fürdőbe. Bele néztem a tükőrbe ahonnan egy sápad arc nézett vissza rám. Én voltam az. Nem vágytam egy ilyen álomra. Ez egész nap a fejembe fog zsongani.