3. fejezet

Kavalkád

Másnap elkezdtük a munkát. Sorsolás alapján én mentem terepre, míg Bobby maradt a kellemesen hűs irodában. De amit most láthatok érdekes. A szerelők és egyéb szolgálatban álló emberek percre pontosan tudták a dolgukat Néha még útban is éreztem magam. De a tétlenség viszont idegesített.

- Meghalok.- szólaltam meg, mivel egy apró kis fülesen keresztül a társam mindent hal.

- Miért is?

- Megöl az unalom. Alakíthatok valamit? Ígérem hangos lesz és látványos.- hadartam el kuncogva.

- Inkább nem. Kapnék is a fejemre. Bernietől és Jacktől egyaránt.

- Félsz?

- Dehogy!!!Kérdezhetek valamit?

- Igen.

Egy ideig hallgatott. Ezek szerint rákészül a témára. Tudom már, hogy mit akar. Kár volt megszólalnom.

- Randiznál velem?

- Sajnálom, de nem.

Nem beszélgettünk többet. Bár a hanghatások miatt nehezen is tudtunk volna, mivel elkezdődött az első szabadedzés. Egy két motorhomeba be is engedtek így néha napján bele is nézhettem a gyakorlásba. Unalmasnak tűnik. Legalább is az amerikai sorozathoz képest. Vagy ez a lényege? Újra várt a forróság és a séta. Fél órával később a RedBull Racing- Scuderia Toro Rosso épületéhez tévedtem. Ez tűnik a legnagyobbnak és ezen kívül itt van a legnagyobb nyüzsi. Talán túl sokáig bambultam, mert mire észbe kaptam Sebastian állt előttem. Overált viselt és az egyik kezében ott volt a sisakja a HANS-nak nevezett valamivel. Kicsit ki volt pirulva, ezek szerint ilyen ha kiszáll az autójából.

- Szia.-köszönt mosolyogva. Felemeltem a kezemet, hogy pillanat. Kikapcsoltam a fülesemet, igaz tudtam, hogy ebből még baj lesz.

- Szia! Hogy vagy?- szólaltam meg.

- Egész jól. Dolgozol?

- Amint látod. –mutattam az oldalamon lévő fegyverre. Kicsit érdekes volt az arckifejezése, de más semmi.

- Mi ez itt?-nyúlt az arcom felé, mire én egy lépést hátráltam. - Nyugi. Nem bántalak. Csak ezt szeretném megnézni. – érintette meg a sebet az ajkaimon. Nem olyan nagy, de még is észre vehető.

- Ja ez?- nyúltam ugyan oda. Amikor véletlenül megérintettem a kezét úgy húzta el, mint ha áram rázta volna meg.

- Igen.

- Tegnap edzés során történt.- vontam egyszerűen vállat.- Most mennem kell…

- Különben Bernie kiakad.- fejezte be a mondatomat.

- Mint a taxi óra.

- Remélem találkozzunk még.

Mosolyogva sétáltam vissza az irodához. Valami kaját csak magamhoz kellene venni, plusz van olyan dolog amit minden ember szeret időként elintézni. Azonban már megbántam, hogy ezt cselekedtem. Az ajtóban dühös Bobbyval találtam magam szemben.

- Mi a fenét csináltál?- kapta el a karomat és leültet a legközelebbi  székre.

- hogy érted? Csináltam a dolgomat.

- Nem arra mondtam. Kikapcsoltad az átkozott fülest.- mutatta a sajátját.

- Magán beszélgetést vittem véghez.- kezdett a bizonyos pumpa felmenni.

- És ha történik valami?

- Mi a fene történne tripla biztonsági intézkedésnél? Mond meg!-álltam fel. Nem válaszolt, csak mélyen a szemembe nézett. Ilyen düh régen fortyogott bennem, de benne is.- Mond meg, hogy miattam akadtál ki ennyire! Azért, mert megint kikosaraztalak.

- Mi folyik itt?- lépett ki az értetlen Bernie az irodájából.

- Semmi uram. Visszamegyek a dolgomra és A fülesem VÉGIG BE LESZ KAPCSOLVA!- nyomtam meg az utolsó pár szót. Délután vissza se mentem hozzá. Duzzogjon csak egyedül. Este enyém volt a szabadság. Így elindultam várost nézni. Összegezve a helyzetet a víz partnál kötöttem ki és apró kavicsokat dobáltam a vízbe.

- Gátat építesz?- szólalt meg mögöttem egy ismerős.

- Isa?- mosolyogtam rá.- Nem csak le kell foglalnom magam valamivel. És te hogy kerülsz ide?

- Apámmal vacsoráztam, de közbe jött valami így egyedül maradtam. –ült le mellém és cseppet se zavarta, hogy homokos lesz a szép kék színű szoknyája.- Baj van?

- Ennyire látszik?-néztem rá újra. Mire ő bólintott.- Ez a munka a bajom.

- Bernie ennyire szörnyű?

Nevetnem kellet. Igen mindenki azt hiszi, hogy a Forma-1 mindenható ura a rossz fiú. De nem. Most még nem.

- Nem. Bobby a problémám…De nem akarlak a problémáimmal terhelni.- legyintettem és az ellenkező irányba néztem.

- Ha zavarna nem kérdeztem volna rá.- simogatta meg a vállamat biztatóan.

- Nos Bobbyval a seregben ismerkedtem meg. Barátok és társak lettünk. Én sose akartam tőle semmi komolyat, de ő igen. Sokszor próbálkozott már és én sokszor ejtettem pofára.

- Kemény legény…

- Ma is próbálkozott, de elutasítottam. Ezek után amikor visszamentem hozzá kiakadt, mert két három percig Sebastiannal dumáltam füles nélkül.

- Csíped Sebit.- vigyorgott elég sunyin. Ez igaz.

- Aranyos srác és barátként fogad. Nem fintorog, hogy egy fegyverrel az oldalamon dolgozok egész nap. És te se nézed rossz szemmel.

- Engem nem zavar. Neked ez a munkaeszközöd. Nekem pedig a toll.- vont vállat a csajszi.- Sok kedves ember van a Forma-1-ben. A volt barátom Robert Kubica rendes srác. Fernando Alonso nagy csibész, de érzékeny ember. Felipe Massa Kimi csapattársa, édes. De szó szerint. Kicsit pösze és ezért lehet szeretni. Ott van még Heikki is. Finn létére többet dumál, mint Kimi. – olyan lelkesen magyarázott, hogy akarva akaratlanul mosolyogtam rajta.

- Azt hiszem találtam egy barátot.

- És ki az?

- Te.- megöleltem.

Azt hiszem ez a beszélgetés sokat segített. Bíznom kell Bobbyban, mert ha veszélybe kerülnénk csak rászámíthatok. Talán egyszer megváltozik a hozzáállása vagy nekem. Ki tudja? Most azonban vár az éjszaka.