64.fejezet
2009.09.09. 18:15
64. fejezet
A végső csata
Vasárnap reggel van és itt vagyunk Sao Pauloban. A mezőny többsége még alszik, de én nem tartozok közéjük. Egy takaróba burkolózva ülök a teraszon és agyalok. Nem kaptam semmi visszaigazolást a munka miatt. Közben mindenki azon izgul, hogy mi lesz a versenyen. Felipe indul az első helyről, míg Hamilton csak a negyedik. Valahogy az tűnik a brit viselkedéséől, mint a vigyázzna. Ez megtörténhet, mivel ha az ötöödik helyet megszerzi akkor már ő a világbajnok. Egy viszont biztos. A többiek nem láthatják, hogy nyomaszt a bizonytalanság.
10 óra 24 perc, Toro Rosso motorhome:
Sebastian a RedBull szépségverseny döntőseivel találkozik, így én egyedül maradtam a pihenő szobájában. Óriási kupit csináltunk három nap alatt, tehát jöhet a pakolás. Már egy ideje piszmoghattam csöndeben amikor megszólalt Isa.
- Bejöhetek?
- Persze.- biccentettem és elhuppantam a hozzám közelebb álló üres székre. Isa is helyett fogalat.- Komolynak látszol.
- Munka miatt vagyok itt.
- Sebastian nincs itt.- tájékoztattam arról a tényről ami nyílván való.
- Téged kereslek.
- Tényleg?- kérdeztem tőle megdöbbenve. Erre nagyon kíváncsi leszek, hogy munka ügyben tőlem mit is szeretne.
- A kiadó megbízott egy cikk miatt. A pilóta barátnőkről kell írom. Nicole, Rafa és te lennél az áldozatom. Az első két személy már meg volt és így te jössz. Most arról foglak kérdezni, hogy milyen a kapcsolatotok.
- Tudod jól, hogy voltak balhéink. –vontam vállatt.
- De most a szépet és a jóra kíváncsiak az olvasók. Nos hogy vagytok?
- Egész jól. Megszoktuk a kötődést és már minden rendben megy. Ismerjük egymás családját és barátait. Nagyon jó ez így.-mosolyogtam kedvesen.
- Bele jössz. A következő kérdésem. Mikor ismertétek meg egymást? Tudom a sorrend nem tökéletes.
- Nos a 2008-as Spanyol Nagydíj csütörtökjén. Két éve vagyok a Forma-1-ben, de valahogy mindig elkerültük egymást.- gondoltam vissza arra a pillanatra amikor megismertem. Még így is fájdalmas.
- Ne nosztalgiázz inkább koncentrálj! Köz tudott, hogy külön csapatnál dolgoztok, de végül is az istálók hogyan viszonyultak ehez a kapcsolathoz?
- Egész jól. A McLaren és a Toro Rosso is korrekt.
- Jövőre is itt leszel ugye?
- Remélem igen.- fejeztük be az interjút.
Isa egyedül hagyott és így kicsit gondolkodhattam. Az életem pár hónap alatt gyökeresen megváltozott. Megtalált a szerelm és barátaim is lettek. Most azonban a világbajnoki cím sorsát fogják eldönteni a fiúk.
13:15 boksz utca:
Esernyővel a kezembe várok arra, hogy végre elkezdődjön a rajt procedúra. A pálya már felszáradt így minden rendben mehet. Sebastian éppen a kocsiba ült be és a szerelők szorosan beszíjázták ahogy kell. A nézőket is figyeltem amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Érdeklődve fordultam meg és Christian Horner-er találtam magam szemben.
- Szia!-köszönt kedvesen nekem.
- szia! Segíthetek neked valamiben?-néztem rá kedvesen.
- Csak azt szeretném bejelenteni, hogy a csapatunk tagja lehetsz.
- Tényleg?-kérdeztem vissza hitetlenül.
- Igen. A csapat vezetése úgy látja jónak, hogy Sebastian mellett legyen egy olyan személy akiben megbízik.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
- Nyugi, mert még zavarba hozol.- legyintett mosolyogva.
- Lehet még egy kérdésem?
- Persze.
- Ugye nem gond, hogy Kovalainen a barátom?- most rajtam volt a sor, hogy zavarba jöjjek. Jobb ha nyíltan rákérdezek a dologra.
- Semmi baj.- köszönt el kedvesen.
Ennél nem is alakulhatna jobban. Olyan érzés ez az egész, mint ha 10 centivel lebegnék a föld felet. Legszívesebben ordítanék. De nem tehetem meg, mert beindították az első autót. A hideg szaladt végig a hátamon, de kijelenthetem, nem a hideg szél miatt. A rajt ceremónia a szokásos időben kezdődött el. A szerelők az autó körül sürögtek és így Sebivel a palánkhoz sétáltunk.
- Ideadnád a kulacsomat?- kérte szépen miközben lepakolta a sisakját és a Hans-t a földre.
- Tessék.-adtam át neki a kért dolgot.- Mondani szeretnék valamit…
- Valami baj van? Komolynak tűnsz! Na ne! Gyereket vársz!- hadarta el.
- Miért jössz mindig azzal, hogy terhes vagyok? Tudom, hogy mi az a felelős védekezés. Tudod már nem vagyok tini, drága Sebi.
- Azért. Már kezdtem megilyedni.- sóhajtott egy nagyott.
- Pedig nem is tiéd lenne a gyerek.- nevettem ki. Szerencsére senki se figyelt ránk.
- Akkor miről lenne szó?
- Mondjuk RedBull Racing 2009?
- Ez azt jelenti?- kérdezte döbbenten. Bólogattam csak.- Tudtam!
- De csss! A többiek nem tudják és este akarom elmondani nekik.- fogatm be a száját.
- Ezek szerint szívatod őket?
- Pöppet.
Sebi nem sokkal később elfogalata a helyét az autóban. A szerelők is végeztek amikor elkezdtett szakadni az eső. Nem sokkal később a hajam elázott mivel a nagy lökdösődésben elfelejtettem kinyítni a kezemben lévő ernyőt. Mindenki ordíbált egymásnak és hozták az eső gumikat. Próbáltam fülelni, hát ha megtudok valamit, de sikertelen volt a próbálkozásom.
- Naty!-kiabált nekem kicsit távolabbról Gerhard.
- Igen?
- Menj oda Sebastianhoz és tartsd neki az ernyőt!
- Értem!
Odatérdeltem a kocsi mellé és így Sebit megvédtem a további csapadéktól. A szemén láttam, hogy tetszik neki ez a váratlan esemény. A kezemet a vállánál nyugtattam amikor egyszer csak megfogta.
- Jobb lesz ez itt.- mondta sisakon keresztül.
A rajtot 10 perccel későbbre csúsztatták és a SC mögött fognak megtenni pár kört és repülő rajttal indulnak. Ennél jobb nem is lehetne főleg úgy, hogy a pálya első kanyarja leejtős. A repülő rajt végül elég jól sikerült majd nem mindenkinek. Egyedül két ember hibázott. A hazai versenyén induló Nelson és a karrierjét befejező David. Mind ketten ballaghattak vissza a csapatukhoz. Elhelyezkedtem az egyik szerelő ládán. A körök teltek és a jelen állás szerint a McLarenes a világbajnok.
- Kinek szurkolsz?- ült le mellém Luca Antonio.
- Sok mindenkinek. Kivéve…
- Sejtem, hogy ki az a kivétel. Itt maradhatok veled?
- Persze.- húzódtam kicsit arébb és így helyett foglalhatott szorosan mellettem. Alig volt már 20 kör hátra amikor megjelent egy nagyon fontos információ a képernyőkön. Közeledik az eső ésezt a szemünkkel is nagyon jól láthattuk amikor kinéztünk az égre. A nagy fel felé tornyusoló felhők szépen kúsztak a pálya felé. A körök teltek és a egyre jobban izgultunk. 10 körrel a vége előtt elkezdődtek a kerék cserék biztos ami biztos alapon. Először a BmW-sekk jöttek ki. Majd szépen sorban a többiek. Három kör volt már hátra. Sebastian a hatodik helyen haldt, míg előtte Hamilton. Egyre gyorsabb a britnél. Ott van már teljesen a sarkában. A pálya utolsó szakaszában már ott volt teljesen a sarkában amikor Robert került az útjukba. Pontosabban állva hagyta őket, és így visszavette a körét. Az utolsó előtti kanyarban Sebastian megelőzte Hamiltont.
- ÉLJEN!-ordítottam a boxban. Luca somolygott rajtam, de most nem érdekelt semmi. Két kör van hátra.- Tartsd mögötted! Tartsd mögötted!
Az ujjaimat összekulcsoltam és vártam. Már két kör van hátra. Sebi tökéletesen tartja a pozítcióját és a britnek semmi esélye sincs.
- Figyelj, mert Glock még száraz gumin van.- szólalt meg Benji a legközelebbi széken.
- Francba.- morogtam és a tv-re koncentráltam.
Utolsó kör….Utolsó kör. Az eső már szakad így a fiúk lassítanak. Egyszer a McLareneseket mutatják, majd a Ferrarisokat. Mind a két csapat izgul, de baromira. Sebastian most éri fel az utolsó körre. Még mindig jól állunk. Felipe a bajnok így. Sebastian folyamatosan szakad el. Közben a kis brazil ráfordul a célegyenesre. Őt intik le először. A tömeg újjong, de fél perct várni kell még.
- Sikerüljön! Sikerüljön!
Mindenki vár a csapatnál. Hulla csend van. A fiúk felértek az utolsó kanyarhoz. Többen is tolonganak amikor belém nyilal egy tény. Sebastian Timo mellett ment el.
- Neeee! Ez nem lehet!- fakadtam ki. A hangom inkább hisztérikusnak hatott. Ezek után Hamilton végig száguldott a célegyenesen Sebi mögött. A néző sereg örjöng, csak nem tudom eldönteni, hogy miért. A tv-ben a Ferrarisokat mutatják akik szintén örülnek, majd Nicoelt aki ugrál. Újra Felipe családját mutatják akik most szembesülnek azzal a ténnyel, hogy mi történt. Az ami most történt szörnyű. Az arcok meglepetséget és fájdalmat tükrüztek.
- Sírsz?-nézett rám döbbenten Luca.
- Közöd?
Felipét mutatták aki zokog a sisakban. Érti ezt mindenki. Nem érdekelt senki se inkább a parc ferméhez rohantam. Fernando és Kimi voltak a dobogósok akik együtt érzően várták a társukat. A Ferraris el foglalta a helyét és amint kiszállt felállt az autó orrrára. A szurkolóinak tiszteleg ezzel.
Becsülendő ez a viselkedés ez. Nem fog senkire se haragudni a brazil. Ő a szívünkban lesz örökre bajnok.
|