21. fejezet

Nem v�rt esem�ny

M�jus 25-e van �s n�gy nap m�lva kezd�dik a hazai versenyh�tv�g�m. Nagyon v�rom, m�r mivel el�g pocs�k v�lem�nyeket olvastam a teljes�tm�nyemr�l. Igen egyet �rtek azzal, hogy  nem szerepeltem valami j�l, de az�rt nem kell azt mondani, hogy csak az�rt vagyok itt mert Loris a keresztap�m. Alvaro megk�rt, hogy ne fogalakozzak vele, mert ett�l csak felh�zom magam. Igaza van, de m�g is folyamatosan ezen kattog az agyam. Most azonban f�zni pr�b�lok, Alvaro pedig v�s�rolni van. Holnap Carmen n�lunk lesz �s kital�ltuk, hogy elvissz�k kir�ndulni.

- Amy!-kiab�lta a bar�tom ahogy bel�pet az ajt�n.

- Konyh�ban vagyok.- de m�r ott is volt mellettem. D�h�snek t�nt majd lev�gott el�m egy �js�got.- Baj van?

-  Azt hiszem kiakarnak csin�lni t�ged.- csapott az asztalra, majd r�m n�zett. Ezt m�r nekem is l�tnom kell. El�sz�r a tartalom jegyz�khez lapoztam ahol a nevem mellett megpillanthattam a 35-�s oldal sz�mot. Odalapozva teljesen led�bbentem. A szalagc�m ez volt: Amy Corsi  a p�ly�n k�v�li pr�b�lkoz�sa!

Elkezdtem olvasni a cikket. Sz�ba hoztak Mattiaval, Hector Barberaval, Tonival, Nickyvel �s m�g Vale b�csival is. Ez k�sz nevets�ges. Ezek elmebeteg �r�ltek. M�g szerencse, hogy Caseyvel nem hoznak h�rbe. V�rj bocsi ez is megt�rt�nt, de csak annyi van itt, hogy szoros bar�ts�g van k�zt�nk. Nos ez igaz �s ez vonatkozik a t�bbiekre is.

- Rohad�kok.- m�rgel�dtem hangosan. Alvaro sejtette, hogy ez lesz a reakci�m. Neki t�maszkodtam a pultnak a k�t kezemmel �s gondolkozni kezdtem. Ez a fick� t�nyleg  kiakar csin�lni mivel � akart keresztbe tenni nekem Estorilban. Bati odal�pet hozz�m �s �t�lelt.

- Minden rendben lesz.

- Rem�lem. –pr�b�lkoztam egy gyenge mosolyt �sszehozni, de szerintem kev�s sikerrel.

- Nem musz�j holnap kir�ndulni menni…

- De! Carmen m�r nagyon v�rja ezt a napot.- hadartam. Igen a kisl�nynak fontos lesz a holnapi nap. Legal�bb mi is kikapcsol�dunk. Reggel egy nagy t�sk�val indultunk el lovas p�ly�ra. Innen fogunk indulni, term�szetesen l�val. Alvaro el�g hamar legy�zte a f�lelm�t �s hat napja mi�ta itt van velem meg is tanult lovagolni.   Am�gy meg ha valamilyen probl�ma van itt vagyok �n �s seg�tek. Marco el� vezette nek�nk Tigrisszemet �s Avit�rt. Avit�r a legmegb�zhat�bb kanca az ist�ll�ban. A gyerekeket is vele szoktuk kivinni galoppozni.

- Ha kellek csak cs�rgess meg.- b�cs�zott el t�lem Marco, majd Carmennek is elmutogatta azt, hogy „Vigy�zzon mag�ra �s ne rosszalkodjon!”. Kisl�ny b�lintott majd elhelyezkedett a nyeregben, hogy mind a ketten k�nyelmesen elf�rj�nk. A p�ly�t�l nem messze van egy mez� egy kis patakkal �s odamegy�nk. Carmen-nek nagyon tetszet az, hogy vel�nk lehet. Folyamatosan mosolygott �s a k�rny�ket k�mlelte.

- Amy?- sz�lalt meg Alvaro mellett.

- Baj van?

- Nem. Csak azt akarom mondani aranyosak vagytok.- vigyorgott. Ilyenkor a sz�vem gyorsabban ver. Annyira szeretni val� �s annyira j�, hogy elfogad olyannak amilyen vagyok.  Kicsit macer�s, �r�lt �s makacs. Mondjuk r� is igaz az, hogy �r�lt. Persze j� �rtelemben.  F�l �r�val k�s�bb pedig m�r a mez� k�zep�n �lt�nk a pl�den. Carmen pedig vir�gokat szedett.

- Olyan, mint ha a tes�d lenne? Igaz?- d�lt el f�lig �s �n �gy oda tudtam mell� fek�dni.

- Azt hiszem igen.  Hi�ba sz�letett meg Lorisnak �s Ingridnek a kisfia csak pici m�g �s nem tudok �gy foglalkozni vele, mint Carmennel. Az se zavar, hogy jelbesz�ddel kommunik�lunk.- elhallgattam �s ink�bb figyeltem a l�nyt. Egyik kez�ben ott volt a vir�gcsokor �s most valamit nagyon figyelt. Tal�n egy pillang�t vagy valamit. Alvaro ek�zben a hajamat piszk�lta.

- M�g mindig az �js�gcikken gondolkozol?- sz�lalt meg halkan.

- Nem.- v�gtam r� gondolkod�s n�lk�l.

- Hazudsz. - p�ck�lte meg az orromat.

- Egy kicsit ideges�t, hogy ilyet gondolnak r�lam. Nem vagyok egy ribanc, hogy csak az�rt vagyok itt mert mindenkivel �gyba b�jtam. – h�borodtam fel. Szerencs�tlenked�semre m�g Carmen is meghallotta �s �sszerezzent. Nem akartam. Att�l, hogy n�ma �s jelbesz�ddel kommunik�lt mindent �rt. �gy ezt is.

- Nyugalom Pic�r.- simogatta meg az arcomat.- Mugelloban mindent elint�z�nk.

- Nem akarlak bele keverni.

- Elvileg a bar�tod vagyok aki kitart melletted j�ban rosszban.- egy apr�cska cs�kot lehet az ajkaimra.

- A h�zass�g m�g messze van.- nevettem el magam �s hagytam, hogy szorosan mag�hoz �leljen.

J�tszottunk �s ezzel k�l�n boldogs�g volt Carmen sz�m�ra. D�lut�n n�gy �ra fele indultunk vissza. Enn�l jobb kikapcsol�d�st nem is tal�lhattunk volna. A nap v�g�re m�r majd nem el is felejtettem a gondjaimat. Az ist�ll� udvar�ban m�r v�rt minket Marco �s Carmen �desanyja Rosalie. Egyed�l neveli a beteg l�ny�t �gy m�g nagyobb �r�mmel seg�tek neki. F�l �ra csevely ut�n indultunk haza ketten Batival. � vezetet mik�zben �s �n az any�s �l�sen pihentem. Pontosabban �t figyeltem. Akkor vette csak �szre amikor leparkoltunk a felj�r�n.

- Mi az?- somolygott �s kivette a kulcsot a gy�jt�sb�l.

- Semmi.- feleltem sz�rakozottan.

- Nem hiszem el. – v�laszolta, de �n m�r r�g kisz�lltam a kocsib�l.

- Az a te dolgod.- kinyitottam a h�z ajtaj�t �s m�r bent is voltam. A kab�tomat ledobtam a fotelba �s ahogy megfordultam � m�r ott �llt.

- Nos?

- Nem mondom meg. – kuncogtam �s elakartam szabadulni t�le. De ha hiszik ha nem el�g gyors ahhoz, hogy elkapjon. �tkarolta a derekamat �s egy�tt topogtunk a kanap�ig. Majd r�est�k szerintem nem �gy tervezte, de hars�ny kacag�sba t�r�nk ki mind ketten.

- Most m�r el kell mondanod.- simogatta meg az arcomat.

- Csak figyeltelek �s szeretem hogy itt vagy velem. – vallottam be �szint�n.

- �n is szeretek veled lenni.- v�laszolta halkan. M�lyen azokba a csod�s k�k szemeibe n�ztem �s v�rtam. De nem tudom mire. Azonban k�zelebb hajolt hozz�m �s olyan forr� cs�kot kaptam t�le, mint m�g soha. M�g is valami megzavarta ezeket az �lvezetes perceket. Csengettek. Nagyot s�hajtottunk mind ketten �s v�rtuk, hogy reag�ljon a m�sik.

- Kinyitod?- k�rdezte t�lem.

- Te vagy fel�l.- feleltem komolyan.

- Vicces vagy.- nyomott egy cs�kot az ajkaimra, majd elment kinyitni az ajt�t. Addig is �n mozdulatlanul fek�dtem. Nem gondolkoztam azon, hogy ki vagy kik j�hettek. Pedig b�rki betoppanhat.

- Sziasztok- hallottam Alv hangj�t.

- Szia! Amy itt van?- ez Casey.

- Persze. Gyertek be.

- Alvaro j� l�tni �jra.- ez pedig Adriana.

Boldogan �ltem fel �s m�r meg is pillantottam �ket. Kedvesen r�m mosolyogtam �n pedig odarohantam hozz�juk �s meg�leltem �ket.

- Hogy ker�lt�k ide?- ez volt az els� k�rd�sem hozz�juk. Nem t�l �rtelmes, de l�nyegre t�r�.

- Hamarabb elindultunk �s �gy gondoltuk, hogy megl�togattunk. – felelte Casey.

- Ez remek �tlet volt. K�rtek valamit inni?

- Egy �sv�nyvizet.- felelte a sr�c.

- Adri?

-  Ha van akkor gy�m�lcslevet. De veled megyek.

Sz�tlanul s�t�ltunk ki a konyh�ba ahol amikor becsuk�dott az ajt� v�gre p�r sz�t besz�lhett�nk nyugodtan. A h�t�h�z l�ptem �s kivettem a k�rt dolgokat.

- Mi�ta van itt?

- 5 napja. K�pzeld ma elment�nk kir�ndulni. Vitt�k Carment is a programb�l. Olyan aranyos volt.- lelkendeztem �s ekkor t�madt egy �tletem.- Menj�nk ki a p�ly�hoz. Ismerj�tek meg, hogy v�g�l is miben seg�tettetek.

- Benne vagyok.

Szerencs�re a fi�k is t�mogatt�k ezt a t�nyt �s �gy alig f�l �ra m�lva egy�tt indultunk el a monzai �get�h�z. A kocsiban rengeteget dum�ltunk f�leg, hogy Casey tetette a h�ly�t �s k�rdezgette Alvarot, hogy mi�ta is vagyunk egy�tt. Persze tud mindent Adriana r�v�n.

- Meg�rkezt�nk- sz�laltam meg amikor leparkoltam.

- Erre k�v�ncsi leszek.- D�rzs�lte �ssze a tenyer�t az ausztr�l. Kisz�llva az aut�b�l valami fura volt, de a bar�tn�m felnyitotta a szemem, hogy mi is a baj.

- F�st szag van.

- Fen�be!- rohantam be a kapun �s mindent premier pl�nban l�thattam. �g a lovak ist�ll�ja. A t�bbiek is meg�rkeztek �s teljesen led�bbentek.- Adriana h�vd a t�zolt�kat. �n bemegyek.

- Nem mehetsz be!- kapta el a csukl�mat Alvaro.

- A sz�na miatt iszonyatosan gyorsan �g minden. �gy ink�bb megmentek annyi lovat amennyit b�rok. Engedj!-t�ptem ki a kezemet a szor�t�s�b�l.

- Bemegyek �n is.-l�pet el� Casey. Adriana les�padt, de k�zben m�g mindig a t�zolt� k�zponttal kommunik�lt. B�lintottam �s mire �szbe kaptam Bati is elindult vel�nk. Bent iszonyatos meleg volt �s f�st. Leveg�t nem b�rtam venni, mert az �getet. Gyorsnak kell lenn�nk. Kihoztam k�t lovat �s ir�ny vissza. M�r az orromig se l�ttam. Iszonyatos. Hatalmas reccsen�st hallottam magam felet majd valaki a nevemet ord�totta �s leter�tett a f�ldre.

- K�sz�n�m Casey.- h�l�lkodtam, mert kider�lt, hogy az egyik gerenda szakadt le.

- Nem halhatsz meg itt nekem.

- Mennyi van m�g idebent?

- Azt hiszem n�gy.- felelte �s k�rbe n�zett. B�r semmit se l�thatott.

- Gyorsan.

H�rom lovat tudtunk kihozni, de m�r vissza nem engedtek mindek. Meg�rkeztek a t�zolt�k. A pillant�som �ssze vissza j�rt, de Alvarot se hol se l�ttam.

- Hol van Alvaro?- ord�tottam.

- Nem tudom.- felelt�k halkan Stoner-�k.

Minden vil�gos lett. Alvaro bent van. Visszaakartam menni �jra, de egy er�s t�zolt� elkapott �s hi�ba rugdos�dtam �s pr�b�ltam elszabadulni nem siker�lt.

- Bent van a bar�tom.

- Sajn�lom H�lgyem.

Ekkor azonban megjelent Alvaro �s m�g egy loval. D�bbenet�ben m�g a t�zolt� is elengedett �s odarohantam hozz�. Szeg�ny csak k�h�g�tt a f�stt�l �s a f�ldre roskadt. De legal�bb �pp minden porcik�ja. V�gig tapogattam az arc�t majd szorosan meg�leltem.

- A kedvenc… lovadat csak nem …hagyhatom bent.- k�h�gte.

- Azt hittem…- fakadtam s�rva.

- Mit hitt�l?- siker�lt legy�zni-e a f�st �ltal kiv�ltott k�h�g� rohamokat.

- Azt, hogy elvesz�telek.

- Nem fogsz. – emelte fel a fejemet �s megcs�kolt.

Nem b�rtam volna ki, hogy elvesz�tsem. Tal�n…tal�n szeretem, de ezt m�g nem tudom hangosan kimondani. Id� kell.