22. fejezet

C�l: Kem�nynek maradni

H�rom �ra telt el a t�zesett �ta �s mi n�gyen a k�rh�zban vagyunk. Rutin kivizsg�l�s mivel el�g sok id�t t�lt�tt�nk a forr�s�gban. Az orvos t�j�koztatott arr�l, hogy a kezemen beszereztem p�r �g�si s�r�l�st. �szint�n �szre se vettem. K�t fi� oxig�n maszkkal az arcuk el�tt �ltek �s figyeltek. Adriana a f�rj�t p�tyolgatta. Nem b�rok le�lni, ink�bb fel-al� j�rk�ltam.

- K�rlek Amy. Pihenned kell!- pr�b�lt lenyugtatni Adri.

- Nem b�rok. M�lt h�ten megjelent azaz �tkozott �js�g cikk, most pedig felgy�jtott�k az ist�ll�t. Egyszer ker�lj�n a kezem k�z� az illet� nem igen �li t�l.- m�rgel�dtem att�l, hogy a leveg� v�tel kicsit f�jt. A t�bbiek d�bbenten n�ztek r�m, de kedvem se volt magyar�zkodni. Ekkor kiv�g�dott a k�rterem ajtaja �s Marco l�pett be rajta. Zih�lt �s nem b�rt megsz�lalni, csak t�bbsz�ri pr�b�lkoz�sra.

- Gy�jtogat�s volt. Itt a f�rfi aki tette. Egyszer�en bes�t�lt �s feladta mag�t annak a zsarunak aki a jegyz�k�nyvet �rta.

- Itt van m�g? Marco ugye nem vitt�k m�g el!!!

- Nem. A zsaru er�s�t�st h�vott. Gondoltam sz�lok…-alig fejezte be a mondat�t kiv�g�dtam a folyos�ra �s annyira eml�kszek, hogy n�gyen kiab�lt�k a nevem. V�gig passz�roztam a v�r�ig �s megpillantottam a fick� h�tra bilincselt k�zzel. �k�lbe szor�tottam a kezem �s teljes er�mb�l bemostam neki.

- Mi�rt csin�lta???-ord�tottam �s �jra megakartam �tni, most azonban a rend�r r�sen volt �s le fogott. Persze mindenki engem figyelt m�r, de nem �rdekel.

- Egyszer� ok miatt.

- �s mi azaz egyszer� ok?-most m�r nem �t�ttem, de a hanger�m ugyan akkora volt.

- A l�nyom jobban szereti mag�t, mint engem. Vas�rnap a k�t �ra alatt amit vele t�lthettem folyamatosan mag�r�l �s a lovakr�l kommunik�lt velem.

Ez a t�ny teljesen pofon v�gott. Carmen apja gy�jtotta fel az ist�ll�t, hogy a l�nya ne legyen boldog? Ez…Ez felfoghatatlan.

- De arra nem gondolt, hogy Carmen boldog �s v�gre nem zavarja az, hogy m�s, mint a t�bbi ember?

- Nem…-v�laszolta majd a rend�r elvezette.

Egyed�l �csorogtam �s b�multam a r�g becsuk�dott ajt�t. A sors ut�l engem ezt most m�r tudom. Egy�ltal�n azon csod�lkozok, hogy bar�taim vannak. Valaki �vatosan meg�rintette a v�llamat, majd ahogy megfordultam Alvaro �llt ott.

- Gyere mossuk le az arcodr�l a kormot.

Most j�ttem r�, hogy koszos vagyok. Sz�tlanul k�vettem �t a mosd�hoz. D�nt�s n�lk�l a n�in�l �llt meg �s miut�n �n ellen�riztem, hogy tiszta a leveg� bej�tt. Fel�ltem a mosd� melletti pultra �s � sz� n�lk�l egy vizes t�r�lk�z�vel elkezdte t�r�lgetni az arcomat. Mondjuk jobban j�rn�nk, hogy ha �n magam �bl�ten�m le, de �gy szeretn�. Azonban ez a sz�tlans�g meg�l.

- K�sz�n�m.

- Mit is?- dermedt meg egy pillanatra a keze.

- Ut�nam j�tt�l a t�zbe. Nem minden ember tenn� meg ugyan ezt.

- De megtenn�.- nyomott egy puszit a homlokomra.

- Szerintem nem mindenki ilyen, mint te…- nem b�rtam befejezni a mondatomat, mert teljesen �sszezavart a pillant�sa. Olyan, mint ha b�rna a gondolataim k�zt olvasni. De szerencs�re ez nem k�vetkezhet be, mert akkor nekem v�gem. Megakartam lelni amikor kopogtak. Csak ismer�s lehet, hogy ha egy n�i mosd�ba kopog�ssal akar bej�nni.

- Szabad.-sz�laltam meg �s Adriana l�pett be kez�ben a mobilommal.

- Ezt ott hagytad �s cs�rg�tt. Loris az.

Elfelejtettem a keresztap�mat �rtes�teni a t�rt�n�sekr�l, b�r a tv-b�l szerintem mindent tud. F�l �r�n kereszt�l gy�zk�dtem arr�l, hogy maradjon Ingriddel Bologna-ban �s ne j�jj�n ide. Elint�zek mindent egyed�l. Vagy legal�bb is nagyon rem�lem. Hajnali 3 fele engedtek haza minket. El�sz�r senki se akart aludni, de v�g�l sz�pen sorba nyugov�ra t�rtek a t�bbiek. A kanap�n. Kiv�tel voltam. Az agyam m�g mindig zakatolt �s menek�lni akartam. �gy felkaptam a motorom kulcs�t �s a sisakomat a szekr�nyr�l �s elindultam a vakvil�gba. Lehet, hogy a t�bbiek agg�dni fognak �rtem, de most nem �rdekel. Norm�lis ember m�r r�g els�rta volna mag�t, de f�lek, hogy ha �n most elkezden�k s�rni �sszeszakadna a sz�vem. Ink�bb kem�ny maradok, addig am�g tudok. H�t �ra fele a lovas p�ly�hoz mentem �s le�ltem a f�be. B�multam azt a nagy halom hamut ami maradt ebb�l a programb�l. Szerencs�re a lovaknak semmi bajuk sincs, de a kis gyerekeknek is el kell mondanunk.

- Amy j�l vagy?-�lt le mell�m Alvaro.

- Hogy tal�lt�l meg?- k�rdeztem k�sz�n�s helyett.

- K�vettem a meg�rz�semet.- most vettem �szre, hogy �t�lt�z�tt �s szerintem le is zuhanyozott. �n viszont nem. A tegnap esti piszkos, kormos �s f�st�s ruh�t viseltem. Nem v�laszolt helyette a p�zsitot b�multam.

- Nem a te hib�d…-kezdte el, de hamar elhallgatott mert felpattantam �s elkezdtem kiab�lni.

- Alvaro szerinted ki hib�ja? �n er�ltettem ezt az �tkozott kir�ndul�st. T�ls�gosan is ragaszkodtam Carmenhez. Egy gyereket boldogg� tettem, de sokkal t�bbnek b�natot okoztam!- fogyott el a leveg�m �s k�nytelen voltam elhallgatni. Alvaro nem sz�lalt meg helyette meg�lelt. Szorosan hozz� b�jtam �s az arcomat a mellkas�hoz szor�tottam. Ezt a romantikusnak nevezhet� pillanatokat egy kis l�ny kiab�l�sa zavarta meg. Mind a ketten a hang ir�ny�ba fordultunk �s Carmen rohant fel�nk.

- Amy! Amy! Amy!- hajtogatta �s ahogy lehajoltam a nyakamba ugrott. Bati tan�cstalanul n�zet r�m, mire megvontam a v�llam. Lehet, hogy csak �lmodok, de Carmen t�nyleg besz�lt. V�gre megjelent Rosalie is. Szeg�nynek ideje se volt �t�lt�zni, mert h�l�k�nt�sben volt.

- Nagyon sajn�lom. A f�rjem egy elmebeteg. Sajn�lom.-s�rta el mag�t. Most m�r Alvaro nyak�ban l�gott a kisl�ny �s �n az anyuk�j�t p�tyolgattam.

- Nyugalom mindent megoldunk.- pr�b�ltam az er�s oldalamat mutatni. �gy l�tszik siker�lt.

- Carmen reggel megl�tta a t�zesetet a h�rekben �s a ti neveteket kezdte elmondani.- �jra k�nny sz�k�tt a szem�be.- Megsz�lalt. Megsz�lalt a l�nyom. K�sz�n�m.

B�r ne �gy j�tt volna el ez a v�rva v�rt pillanat. B�r csak egy kellemes esem�ny hozta volna el� a szavait. Nem. Ehelyett egy ilyen sz�rny�s�g. Nekem viszont lassan a h�tv�g�re kell koncentr�lnom. Hazai verseny �s m�g nagyobb a nyom�s. Azonban lassan a k�ts�gbe vonom a k�pess�geimet.