24. fejezet

Sose vagy egyedül

Az igazság mellett döntöttem. Elbicegtem két lépést a konyha asztalig majd neki dőltem. A kezemet átfontam a mellkasom körül és nagy levegőt vettem.

- Itt járt a fejvadász és megakart ölni.

Így olyan egyszerű erről beszélni. Azonban alig fél órája sokkal rosszabb volt. A férfi szorítása a nyakamon és ahogy a fülembe suttogott. Egyszerűen a szőrszálak is felállnak a karomon. Ahogy most végig nézek a fiúk arc kifejezésén úgy tűnik talán  Bosco jobban megrémült, mint Sebastian. Azonban Edward megszólalt.

- Ha nem gond én lelépek. Ha megtudok valamit azonnal jelentkezek.

- Köszönöm, hogy idejöttél.- mosolyogtam rá kedvesen. Biccentett és kisétált. Azonban Apa arcáról mást olvasok le. Most már nem is a bérgyilkos érdekli hanem Sebastian. Próbáltam teljes súllyal ránehezedni a bokámra, de felszisszentem. Erre Sebastian már ott is volt mellettem.

- Minden rendben?-simogatta meg az arcomat.

- Igen. Csak a bokám fáj egy kicsit.

- Nem ülsz le?

- Jól vagyok.-nyomtam egy puszit az arcára és ahogy a szemébe néztem elpirultam. Olyan gyengéden pillantott le rám, hogy ez zavart. Persze jó értelemben. Apára pillantottam aki úgy fogta az asztal sarkár, mint ha az elakarna szaladni.

- Apa…-szólaltam meg.

- Mióta?

- Apa én szeretem Sebastiant. Értsd meg: SZERETEM! Tud mindent a múltamról és kitart mellettem. – fakadtam ki. Az említett személy megszorította a kezem, hogy csituljak. Azonban ez nem megy. Miért akd ki ha van egy olyan személy mellettem akit szeretek? Ő is szerette anyát, de az esett óta egyszer volt kint a sírnál. Egyetlen egyszer.

- Miért vagy ilyen?- kérdezte dühösen.

- Én mindig ilyen vagyok. Te vagy fura és ahelyett, hogy vigyáznál rám New Yorkból ide rángattad a legjobb zsarut, hogy vigyázzon rám.

- Lisa Summers hallgas.-osztott ki. Azonban nem bírtam fékezni a nyelvem. Elengedtem Sebastian kezét és odabicegtem Apám elé.

- Én nem hallgatok. Az a te műfajod.

- Tessék?-esett le az álla.

- Lizzy…-lépett oda hozzám Seb. A kezét a vállamra helyezte, de leráztam magamról.

- Ez az igazság. Anya szeretett téged, de a halála óta sose beszéltél róla és egy gyertyát se gyújtottál érte…- nem tudtam befejezni, mert felkapta a kabátját és elrohant.

Tuskó voltam és ezt nagyon jól tudom. A fiúk szó nélkül egyedül hagytak. Bosco a bevett szokáshoz híven körbe járja Genf kórházait, hogy vittek-e be embert késeléssel. Sebastian pedig egyszerűen felszívódott. Elkezdtem felsikálni a padlót. Szerencsémre egész jól haladtam. A konyhában tartózkodtam amikor megjelent a barátom.

- Várj segítek.-vette el tőlem a rongyot. Leültem a földre és ő is. Szó nélkül csutakolta a járó lapot.

- Sajnálom.- érintettem meg az arcát.

- Nem kell semmit se.

- De. Pár nyugodt napot szerettem volna és erre megjelenik a fejvadász és összeveszek apámmal. Kiállhatatlan voltam.- most már a kezét fogtam. Az ujjaink összekulcsolódtak és némán figyeltem. Talán ez egy jelkép, de nem biztos.

- Minden rendben lesz.

- Komolyan gondolod? Csak a szerencsén múlott, hogy életben maradtam.- néztem fel rá könnyekkel a szememben. Most reagálok, úgy ahogy kellene. Riadtan. Sebastian megsimogatta az arcomat, majd a nyakamon végig húzta az ujját ahol volt a vonal.

- Igen. Vannak barátaid akik kitartanak melletted…

- A bérgyilkost rohad túl  nem érdekli. Talán még nagyobb élvezett jelent a számára.

- Csss…-az ujjai az ajkaimra csúsztak.- Most egy időre nyugtod lesz. Szeretlek.

- Köszönöm, hogy kitartasz mellettem.- megcsókoltam úgy, mint ha ez lenne az utolsó. Ezek után mindent jól meg kell gondolnom, hogy mit cselekszek. Együtt takarítottuk fel a konyha maradék részét és együtt is mentünk aludni. Sebastian olyan gyorsan elaludt, hogy azt hittem talán fejbe kólintották valamivel. Végül is én is így voltam, csak egy hülye rémálom miatt felriadtam. Szerencsémre ő nem ébredt fel és halkan az ablak párkányra ültem. Ahogy behunytam a szemem újra láttam a képeket. Szeptember 11-e keveredett a mai esti történésekkel. Régen letudtam győzni ezeket a lidérceket és néha napján térnek csak vissza. Pont úgy, mint most. Kinyitottam a szemem, mert Seb mocorgott az ágyon. Mosolyogva konstatáltam, hogy csak a másik oldalára fordult. Ma bebizonyította, hogy kitart mellettem és én is képes voltam apám arcába vágni, hogy szeretem ezt a fiút.

Reggel hét órakor még a fiúk aludtak és így készültem el nagy fájdalmakkal közepette. A bokám kétszeresére feldagadt, de nem hagyhattam, hogy ez legyőzzön. Farmert és egy egyszerű fekete felsőt vettem fel. A nyakamba egy kendőt kötöttem és elindultam Bobbyhoz. Nem fognak nekem örülni, de nem érdekel. Nyolc óra előtt pár perccel csengettem be a barátomhoz, de nem az a személy nyitott nekem ajtót aki éppen vártam.

- Mit akarsz?-köszönt szépen Tamara.

- Robertoval beszélni.- ő így hívja Bobbyt. Én amúgy maradok a becenevénél.

- És mi van ha nem akar látni?

- És mi van ha az élete függhet ettől?- feltesz még egy kérdést esküszöm a fejemet verem a falba. Vagy talán az övét… Morogva, de beengedett. Az arcára egy fájdalmas grimasz ült ki és nem sok hiányzott, hogy beszóljak neki. Azonban a méltóságomat megtartottam és besétáltam a nappaliba.

- Lizzy, hogy kerülsz ide?

- Beszélnünk kell komoly dolgokról Bobby.-szólaltam meg teljes komolysággal. A férfi lerakta az asztalra a kávés bögréjét és odasétáltam hozzám. Lesápadt ez nagyon jól látszódott rajta.

- Mi a baj?

- A fejvadász megjelent nálam.

- Honnan tudjuk, hogy igaz ez az állítás?-lépett közelebb Tamara. Az arca most már a rossz indulat sugárzott. Igen…Keresztbe akar nekem tenni, de nem fog ki rajtam. Szó nélkül levettem a kendőt és teljes lett a döbbenet. Tamara hátrált egy lépést, míg Bobby megérintette a sebhelyet.

- Ez amire gondolok?

- Ha egy zsinórra gondolsz és, hogy azzal akartak megölni jelentem igen. –feleltem kicsit gúnyosan.

- Bosco hol volt?

- Nem lóghat szerencsétlen fiú folyamatosan a nyakamon. Megtudom védeni magam. Megyek is. Itt ez a mappa amiből mindent megtudhatsz a fejvadászról.

- Mi történt vele?

- Bele vágtam egy nagy kést a combjába.- fordultam vissza és egyszerűen vállat vontam.

- Lizzy…-kezdte el Bobby, de elhallgatott.

- Igen?

- Sajnálom