26. fejezet

Meglepetések

Éjszaka nagyon sokáig fent voltam és Veronica telefon hívását vártam sikertelenül. Az Álom manó egy idő után győzedelmeskedett felettem és ruhástól elaludtam az ágyon. Reggel óvatos simogatásra ébredtem. Először az arcomon, majd a vállamon éreztem ezt az érzést. A szememet is kinyitottam és Sebastian mosolygott rám.

- Jó reggelt.

- Szia. Mennyi az idő?-tápászkodtam fel.

- 7 óra múlt néhány perccel.- felelte mosolyogva. Feltűnő volt a jó kedve. Körbe néztem majd feltettem egy épületes kérdést.

- Miért vigyorogsz?

- A hajad kicsit kócos.- illusztrálta a kezével. Feltérdeltem az ágyon és közelebb hajoltam hozzá. Ő is, így érezhettem a levegő vételét az arcomon és akár melyik pillanatban meg is csókolhattam volna.

- Nem félsz tőlem, hogy erősebb vagyok nálad?

- Álmodban kis lány.- vigyorgott és rekord gyorsasággal hanyatt döntött az ágyon és rám feküdt. Végig cirógatta az arcomat majd megcsókolt. Eközben a lábamat átfontam a csípője körül. A csók közben a keze lecsúszott a combra. Az édes élvezeteket a mobilom csörgése zavarta meg.

- Muszáj?- érdeklődött elkeseredve Sebastian.

- Igen.-biccentettem, de még kapott egy puszit az orra hegyére. Morogva kászálódott le rólam és leült az ágy szélére.

- Szia Isa. Hogy vagy?

- Szia Lizzy. Csak szólok haza utazok Genfbe.

- Miért?-ültem fel én is és Seb aggódva pillantott rám. Némán megformáltam a számmal Isa nevét.

- Kell pár nap egyedül. Azonban szeretnék elköszönni tőled és Veratól.

- 45 perc és találkozzunk az étteremben.

- Rendben. Köszönöm.

- Mit?-értetlenkedtem miközben átkaroltam Sebastian nyakát. Egy puszit is kapott. Felém fordult és mosolyogott.

- Azt amit értem tettél tegnap.

- A barátnőm vagy. Nem sokára találkozzunk. Szia.- bontottam vonalat.

Sebastian elkísért apám lakosztályáig, ahol az ajtóban hosszasan elköszöntünk egymástól. Megtehettük mivel egy lélek se járt a folyosón. Annyira kalandos vele az élet, hogy el se hiszem. A derekamnál volt a keze miközben én a nyakát karoltam át.

- Mondanom kell valamit. Azt szeretném, hogy tőlem tud meg.

- Baj van?

- Tegnap bemostam egyet Niconak.

- Az te voltál?-kacagott őszíntén.- Azt mondta, hogy neki ment az üveg ajtónak.

- Komolyan?

- Igen. Nekem most mennem kell. Este azonban átmegyek hozzád.- simogatta meg az arcomat.

- Rendben.-kaptam egy csókot és elsétált.

A szobába belépve érdekes dolgokra lettem figyelmes. Apa még alszik. Az asztalon pedig ott van egy üres italos üveg és két pohár. Leültem a kanapéra és így megláttam a női rúzs nyomot az egyik poháron. A csukott ajtó felé pillantottam majd a pohárra. Nagy nehezen minden leesett. Apa és egy nő. Jobb ha én most lelépek. Felpattantam és ekkor kinyílt az ajtó és a drága jó ősöm lépet ki rajta. Meglepődtem és megbotlottam a saját lábamban. Kecsesen és szó szerint hasra estem.

- Francba.-mérgelődtem.

- Lizzy jól vagy?

- Persze apa. Én megyek.

- Lizzy…-szólalt meg újra és az ajtóban visszafordultam. Az állam leesett. Vera lépett ki egy szál köntösben a szobából. Tekintetem a két fél közt ugrált és elég hamar rájöttem mi a helyzet.

- Lisa megmagyarázom.-nyújtotta ki felém a kezét.

- Nem.-emeltem fel a kezem és így megtorpant.- Nem kell.

- Lizzy…-szólalt meg Vera, de addigra már el is tűntem.

Az agyam ezerrel zakatolt. Szerintem nagyobb fordulat számon pörög most, mint Sebastian versenygépében a motor. Egyenesen az étterembe rohantam mivel itt lesz a következő találkozóm Isaval, de hogyan fogok ép kéz- láb mondatott kinyögni nem tudom.

- Kérek egy pohár vodkát.-adtam ki a rendelést a pincérnek.

- Ilyen korán?

- Adjon egy pohár vodkát.-kiabáltam és a srác elinalt.

Apám és Vera úgy…Na ebbe nem merek bele gondolni mivel ez a két személy elég közel áll hozzám.  Nem sokáig filóztam, mert megérkezett az italom és a Isa is. Kedvesen rám mosolyogott. Először felemeltem a kezem, hogy pillanat és fenékig kiittam a „nedüt”. Megborzongtam.

- Minden rendben?-kérdezte  aggódva a barátnőm.

- Persze. Komolyan gondoltad, hogy elmész?

- Igen. Pár nap egyedül jót fog tenni.

- Rám számíthatsz.-szorítottam meg a kezét.

- Ne légy korai ivó.-felelte tök komolyan mire zihálva bevágódott mellé Vera. Haja csapzott volt és a felsője rosszul volt begombolva.

- Lizzy megmagyarázom.-habogta.

- Te is szét vagy csúszva.- állapította meg Isa. Bölcs az tuti.

- Jack csak vígasztalt egy pohár ital mellett és végül rámásztam. Én akartam…én voltam egyedül a hibás…

- Állj! Te és Jack? Te és Lizzy apja? Úgy????-fakadt ki a német barátnőm.

- Csss.

- Vera engem nem zavar. Nagy lány vagy, apám meg nagy fiú. Talán túlságosan is. Na mindegy. A ti magánügyetek, hogy mit csináltok a bizonyos falak közt. Nem vagyok kíváncsi a részletekre.- tájékoztattam. Mind a ketten mosolyogtak majd egymásra néztek.

- Jó az ágyban?-kérdezte Isa.

- Disznó.-röhögtem el magam végül.

A lányokkal elég sokáig beszélgettünk aminek a következménye az lett, hogy Isa lekéste a gépét. Sikerült rábeszélnünk, hogy maradjon itt. Megfogadta a tanácsunkat, de nem hajlandó ki jönni a pályára és az apjával találkozni. Ennyi baj legyen, de legalább itt marad velünk. A nap csiga lassúsággal telt főleg azzal a tudattal, hogy este újra együtt lehetek Sebastiannal. A pályán legtöbb időt az irodában töltöttem és unatkoztam. Apa nagy ívben elkerült, mert szégyelli magát.

Este vacsorára tértem vissza a szálódába, ahol nem találkoztam a barátommal. Így keseregve indultam fel a szobámba, de azonban két emelettel a célom elérése előtt megakadályozott valaki ebben. Elkapott és az egyik ajtó árnyékába fordított és megcsókolt.

- Szia Édesem.

- Azt hittem…-kezdtem el, de belém fojtotta a szót. Az ajkaimra helyezte az ujját.

- Nem váglak át. Bejössz?

- Persze.-bólintottam és besétáltunk a szobába. Ahogy becsukódott az ajtó megcsókoltuk újra egymást. Neki támasztott a falnak. A kezemmel átkaroltam a nyakát, míg az ő keze a hátamat simogatta. A felsőm pár pillanattal később a földön hevert(Ilyenkor jó, hogy az ingeket részesítem előnybe:P) Én se tétlenkedtem és az ajkaink csak annyira váltak el egymástól, míg levettem róla a rövid ujjú csapat felsőjét. Az ágy felé irányoztuk magunkat, de addig is az öv csatját kikapcsoltam és ez csörögve hullt a földre. Ahogy elértük az ágyat én kerültem felülre. Lovagló ülésben rá telepedtem és a szemébe néztem. Csodásak a szemei. Egyszerűen elvarázsolnak. Megsimogatta az arcomat majd megcsókolt. Azonban egy fura hang megzavarta az élvezeteinket. A tűz jelző.

- Ez lehetetlen.-motyogta miközben, még mindig a hátamat simogatta.

- Ki kell mennünk.-próbáltam elszakadni az ajkaitól, de nem sikerült. Azonban már kopogtak is.

- Elnézést. Ki kell jönniük.-egy kedves női hang kért minket.

- Megyünk.-kiabáltam és egy felső után kaptam. Ez nem az enyém volt, de most nem érdekelt. Sebastian is rendbe szedte magát amilyen gyorsan tudta és elindultunk az udvarra. Hajt a kíváncsiság és egyben a csalódottság is.