28. fejezet

Váratlan reakciók

Ahogy felértem a szobámba a felsőmet letéptem magamról és egy gombóc formájában a kanapéra dobtam. A golyóálló mellényből is kibújtam és ez most az ágyon landolt. A többi ruhát is szanaszét dobáltam és végre betudtam állni a meleg víz alá. Rengeteg mocskot mostam le magamról és megkönnyebbültség is volt ez az egész. Fél óra múlva amikor végeztem és visszatértem a szobába valaki olyan erővel „kopogott”, hogy az a csoda az ajtó a helyén maradt.

- Jövök már nyugalom.- ahogy utat engedtem a betolakodóan azon csodálkoztam, hogy egyáltalán talpon maradtam. Isa olyan lendülettel érkezett meg, mint egy repülő rajtot vevő versenyautó. Azt hiszem megártott ez a közeg….

- Mi a fene történt veletek? Bosco és Bobby is csupa horzsolás és te se vagy különb.

- Nyugalom…

- Hogy legyek nyugodt? Lizzy ez orbitális marháság volt.-két kezével közre fogta a fejét és lerogyott az ágyam szélére. Halkan becsuktam az ajtót és leültem mellé. Jobbnak láttam, ha elmesélek neki mindent.Megtettem.

-…Elkaptuk mind a hármójukat és bíróság elé fognak állni.

- De hogy vetted észre az egészet?-értetlenkedett.

- Jó szemem van az ilyen dolgokhoz.

Ekkor egy személy csatlakozott hozzánk aki bebocsátást se kért csak egyszerűen berontott. Sebastian ez a személy és úgy tűnik a fél városon átrohant, hogy ide érjen. Ahogy rám nézett a szeme elkerekedett és nem sok hiányzott, hogy elájuljon. Ilyen pocsékul nem nézek ki, kikérem magamnak.

- Jobb lesz ha lelépek.-szólalt meg Isa és már el is tűnt.

- Sebastian…

- Miért nem hívtál fel?- ripakodott rám.

- Nem volt időm. A rendőrségen voltunk…

- Meg is sérülhettél volna.-a hangja csitult és egyre erőtlenebb volt.

- Tudom ez a munkám. Emlékezz. –mutattam rá a lényegre egyetlen mondattal.

- Nem az, hogy Montreal belvárosában végig kergess egy fickót hanem az, hogy vigyázz Bernie-re.

- Ha nem tetszik tudod merre van az ajtó.-mutattam az irányt.- A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy tudtad mi a munkám. Elmeséltem a múltamat  és mindent tudsz a fejvadászról. Nincs miről parázni….-nem tudtam befejezni a prédikációmat, mert odalépet hozzám és megcsókolt. Szenvedélyes volt, mint még soha. Az eddigi gyengédség után ez meglepett. Éjszaka végre nem zavartak meg minket. Azt tehettük amire vágytunk…

Reggel hirtelen riadtam fel és bele is szédültem. A szám iszonyatosan kiszáradt és alig bírok nyelni. Kiültem az ágy szélére és erőt vettem az indulásra.

- Hova mész?-szólalt meg rekedten Sebastian.

- Inni. Aludj még.-nyomtam egy puszit a homlokára és már egyenletesen szuszogott. Amikor alszik olyan, mint egy édes kis gyerek.

Nem voltam már fáradt és inkább felöltöztem és elmentem sétálni. A park nagyon csendes volt még és így letudtam ülni egy padra. Nem tudom mi lesz ezek után. Sokan azt hiszik, hogy a munkánk miatt olyanok vagyunk, mint egy érzelem mentes robot. Ez a látszat csak. Bernie ha ma meglátja a három testőrét szív infartust fog kapni. Olyanok vagyunk most, mint a hadi sérültek. Magyarázkodhatunk, hogy nem is Bernie miatt sérültünk meg.

- Lizzy…

- Vera hogy kerülsz ide?-ült le mellém a lány.

- Nem tudtam aludni és te?

- Dettó.-húztam el a számat egy fintorra és felnéztem az égre.

- Mitől szereztél ennyi karcolást?-kérdezte riadtan.

- Egy kamion elé ugrottam.- feleltem tök komolyan. Ahogy szemügyre vettem az arcát nem sok hiányzott, hogy kinevessem. Amúgy is fehérebb a bőre, de most végkép.- Nyugalom csak vicc volt.

- Fura a humorod az tuti.

- Páran mondták már.

- Kérhetek egy szívességet?-fordult felém a barátnőm. Láttam rajta, hogy gondolkozik, de nagyon.

- Persze. Baj van?

- Gyere el velem Madridba.

- Minek?-pattantam fel.  De rájötte, túl hevesen reagáltam le ezt a dolgot. Elvörösödtem és helyett foglaltam.

- A volt barátom találkozni szeretne velem…

- Nico? Hisz ő itt van a szálódában.

- Dili. Nem. Alvaro Bautista az. Tegnap elhívott csak úgy. Annyira jó volt vele beszélgetni.

Megkért, hogy találkozzunk valamikor Madridban. Én hülye rávágtam, hogy jövő héten. De félek egyedül odamenni.

- És Apa?-csúszott ki a számon ez a kérdés.

- Jack csak a barátom. Közös megegyezéssel.

- Rendben elmegyek veled.-erre megölelt a csajos.

A napok csak úgy repültek és már vasárnap este van. Egy helyi klubban ücsörgök és a többiekre várok. A csajok felszívódtak, míg Sebastian a csapatával van. Tudják, hogy van barátnője, de én nem szeretném, hogy megismerjenek még. Bosco és Bobby színtén eltűntek(bár az első személy az egyik barátnőmmel tölti az időt). Egy pohár martinival ülök a pultnál és nézelődök.

- Szia királylány.-kaptam egy puszit a régi finn védencemtől. Persze Kimi az.

- Szia Királyfi. Sajnálom ami történt.

- Ez a verseny. De tudtommal nem én vagyok a királyfid.

- Gyorsan terjednek a hírek.-kortyoltam bele az italomba.

- Ismerem Sebastiant. Egy ideje ragyog. És sikerült kihúznom belőle, hogy miért.

Mosolyogni tudtam majd intettem a pultosnak, hogy adjon két pohár vodkát. Ahogy megkaptuk koccintottuk és fenékig kiittuk a pohár tartalmát.

- Jól elintézted Nicot.

- Köszi.