34. fejezet

Kezd minden helyre állni

Csak a gyógyszerek miatt tudtam aludni újra. Reggel pedig mikor felébredtem Tony már a gépeket nézegette és szorgosan körmölte az adatokat. Észre se vette, hogy ébren vagyok.

- Minden rendben?-érdeklődtem kíváncsian.

- Igen. Három nap és haza mehetsz.

- Dolgozni mikor fogok?

- Nem bírsz megülni a hátsódon ugye?-leült a székre ami az ágyam mellett volt és komolyan rám nézet. Tudtam, hogy kérdezni akar valamit.- Mi történt tegnap? Nagyon kiborultál.

- Hosszú sztori.  A lényeg most pocsékul érzem magam. Félre léptem….

- Történnek botlások.-simogatta meg az arcomat a dokim. Olyan, mint ha ezer éve ismerném.

- Az én életem csak botlásokból áll. Tony én egy óriási marha vagyok, mivel az egyetlen srácot is elkergettem magam mellől aki olyannak szeret amilyen vagyok.

- Van egy jó hírem.-lelkendezett, bár sejtem, hogy át akar verni- Teljes körű kivizsgálásod lesz.

- Ez neked jó hír? Előre tudom az eredményeket. Tökéletes minden.- fintorogtam egy hatalmasat.

- Most komolyra fordítva a szót. Ki kell zárni az agykárosodást. Talán érhette a fejedet akkora ütés, hogy komoly gond is lehetne.

- Ez most vicc ugye? Valld be, hogy a barátaim kérték a teljes kivizsgálást.-néztem rá nagyon csúnyán mire bólintott. Így jönne be a teli találatom a lottón. Szó nélkül tűrtem a kiképzést és a várakozást a röntgen előtt. Rengeteg embert láttam. Különböző sérüléssel bajlódtak, de a szemem még is két férfin akadt meg. Melegítőben voltak és a kezükön bandzsát viseltek. Ilyet pedig csak a boxolók szoktak hordani a kesztyű alatt. Ahogy behívtak egy idős nénit a vizsgálóba a magasabb helyett foglalt a megüresedett széken. Ekkor esett ki a zsebéből valami ami úgy tűnt, mint ha az iratai lennének. Önállósítottam a tolókocsit és megpróbáltam felvenni azt az elejtett dolgot, de a hasam megfájdult tőle.

- Jól vagy?-siettek mindketten a segítségemre.

- Persze. Ezt elejtettétek. –adtam át az említett tulajdonukat.- Veletek minden rendben?

- Velem igen, de Karcsi eltévesztette a zsákot. –nevette el magát a mellettem álló srác.

- Vicces vagy. Te dumáltál hozzám folyamatosan.- kíváncsian ugrált köztük a tekintetem és rájöttem tényleg sportolók. A széken ülő férfi a kezét nyújtotta felém és bemutatkozott.

- Balzsay Károlynak hívnak.

- Lisa Summers.-fogtunk kezet, majd a barátja is bemutatkozott.

- Erdei Zsolt.

Elkezdtünk beszélgetni és nagyon jól éreztem magam. Rengeteget poénkodtak, de az élvezeteimet Tony zavarta meg. Én következek. Láss csodát nekem lett igazam és nincs semmi más bajom. Ebéd után azt az érzést éreztem, hogy azonnal felrobbanok. Folyton Sebastian járt az eszemben és vacilláltam, hogy felhívjam-e, de inkább letettem róla. Előszedtem a laptopomat és videókat kezdtem el nézni a délelőtt megismert személyekről és Alvaroról. Károlyról lelehet vonni azt a következtetést, hogy iszonyú nagyot üt és azaz ellenfél aki kibírja ezt az már megnyert egy csatát.  Zsolt kicsit lassabb mozgású, de a bal horogja gyilkos…Alvaro pedig arany pofa. Legtöbb videóban mosolyog és olyan, mint ha nem is lenne semmilyen problémája. Annyira elmerültem, hogy csak azt vettem észre amikor a két barátnőm helyett foglaltak a székeiken.

- Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.

- Teljesen elmerültél.-véleményezte Isa a helyzetet.

- Ki kellett hogy kapcsolnom az agyam.

- És ezért nézed a pasimat?-nézett rá a képernyőre kíváncsian Vera.

- Aranyos.

Egy ideig beszélgettünk a csajokról, hogy mi történt velük addig míg eltűntem a földfelszínéről. Próbáltam kerülni a témát, hogy én is szóba kerüljek, de  nem úszhattam meg.

- Mi történt tegnap Sebivel? Ahogy eljött tőled összedobálta a cuccait és szó nélkül lelépett.-szólalt meg Isabel hosszas hallgatás után.

- Összevesztünk és szakítottunk.

- Miért? Csak nem amiatt, hogy eltűntél.-érdeklődött Vera.

- Nem. Lefeküdtem Cullenel.

- De miért?- jött reflexszerűen a válasz.

- És te miért feküdtél le az apámmal?-elértem a célomat, mert a barátnőm fülig vörösödött, míg Isa nevetett.- Amúgy magányosnak éreztem magam és túl közel kerültünk Edwarddal és megtörtént.

Folytattuk a csevelyt és odakint egyre inkább sötét lett. Az zökkentett ki minket a folyamatos szómenésből, hogy kopogtak az ajtón.

- Szabad.-szólaltam meg miközben nevettem. Kinyílt az ajtó és a szívem legmélyén reméltem, hogy Sebastian az. Azonban más valaki és legnagyobb meglepetésemre Karesz az és egy plüss maci van a kezében.

- Bejöhetek?

- Persze. Lányok bemutatom a magyarok boksz tehetségét Balzsay Károlyt. –kezett fogtak egymással, majd helyett foglalt a srác is az ágyam mellett.

- Ezt neked hoztam.-adta át az aranyos kis ajándékot.

- Köszönöm. Nem gondoltam, hogy találkozzunk még valaha.-ámultam őszintén.

- Olyan magányosnak tűntél amikor beszélgettünk és gondoltam meglátogatlak a kimenőmön. A csalásom Hamburgban maradt és nem volt kedvem a szálódába kuksolnom.

A lányok kíváncsiak lettek a munkájára és folyamatosan kérdezgették. De ahogy láttam ez tetszett Karesznek. Az álom most gyógyszerek nélkül ért utol és nem emlékszek a többiek mikor mentek el.