37. fejezet

Spa érdekes dolgok helye

Ardenek által közre fogott Belgiumban tartózkodunk. Spa ad helyszínt a Forma-1 következő állomásának. Bosco, Sebastian és Apám nem állnak velem szóba. Én vagyok a család fekete báránya. Azonban szerencsémre Isa és Veronica velem vannak. Azonban ma már vár rám a munka és ezért is sétálok a boksz utcában. Egy valamire nem számítottam, hogy szakadhat az eső….bármikor.

- Fenébe.-mérgelődtem hangosan, de meglepődtem, hogy valaki felém tart egy ernyőt. Kíváncsian fordultam meg és teljesen ledöbbentem. Sebastian áll velem szemben és jó kedvében van.

- Szia Lizzy.- mosolygott rám aranyosan. Ettől a mosolytól a szívem mindig gyorsabban ver a kelleténél és a térdeim megrogynak. Ez most nem hiányzott nekem. Amúgy is instabil lelkiállapotom van, de most még jobban…

- Szia…-makogtam el nagyon halkan.

- Sétálunk?

- Ha szeretnéd?- erre csak bólintott. Elindultunk szépen…lassan…céltalanul. Egyikünk se szólalt meg. Várt a másikra. Viszont elhatároztam nem én leszek az első és ez így is lett.

- Sajnálom.

- Nem értelek.- vallottam be őszintén.

- Bunkó voltam és túl reagáltam mindent.

- Nem a te hibád.- fogtam meg a kezét és próbáltam a szemébe nézni. Bár úgy elég nehéz ha a betont bámulja. Nem tudom mi járhat a fejében, de kiszeretném deríteni.

- De az én hibám. Nem voltam melletted amikor kellett volna. Nem fogtam fel akkor, hogy mit forgatsz a fejedben. Nem tudtam két helyen megfelelni egyszerre. A pályán egyszerűbb volt helyt állni, mint a kapcsolatunkban. Nagyon sajnálom.- most már rám nézett és nem sok hiányzott, hogy elsírja magát. A torkom összeszorult és alig kaptam levegőt.

- Sebi…

- Had fejezzem be Lizzy. Jogtalanul akadtam ki azon is, hogy lefeküdtél Cullennel, mivel én a volt barátnőmmel találkoztam és csókolóztunk. Most már utálhatsz, de én…szeretlek.

Nem tudtam, mit felelni mivel egyszerűen faképpen hagyott, de azért a kezembe nyomta az ernyőjét. Jobbnak láttam ha visszamegyek Bernie irodájába, de túl nagy lendülettel fordultam meg és neki mentem egy sárga foltnak. Nos ez a sárga folt Fernando volt. Sikeresen fenékre estem amitől csurom vizes lettem.

- Jajj Lizzy segítek. Sajnálom – nyújtotta a kezét, hogy felsegítsem.

- Semmi baj. Én bambultam el.

- Csurom vizes vagy. Menjünk Veronica-hoz. Talán van nála valami száraz ruha. –indult el a McLaren felé.

- Fernando! Minden rendben.-vísitottam fel, de úgy tűnik makacs egy férfi. Levonhatom a következtetéseket. Spanyolok nagyon makacsok. Pontosabban csak három ilyen nemzetiségű személyt ismerek: Veronica, Fernando és Alvaro. Azonban ha ők fejükbe vesznek valamit akkor az úgy is lesz. A McLarenhez érve ferni egyedül hagyott, de esélyem se volt lelépni mivel pont Vera-val találkoztam össze. Ugyan úgy reagált, mint Fernando.

- Tessék. Ez száraz.- nyújtott át egy farmert.

- Köszi.

- Mi a baj? Szomorúnak tűnsz.

- Beszéltem Sebivel. Vagy is csak ő beszélt…-lehuppantam a székre és nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Sírni és dühöngeni egyszerre volt kedvem.

- Lizzy mi a probléma? Béküljetek már ki.- simogatta meg bátorítóan az arcomat. Megfogtam a kezét és a szemébe néztem.

- Nem akarom bajba keverni. Azonban nagyon hiányzik és szeretem. Nem tudok rá haragudni, még akkor se amit most mondott.

- Miért? Mit mondott?

- Elvileg csókolózott a volt barátnőjével. Na és? Én meg lefeküdtem egy másik férfival. Ha versenyezni szeretne szerintem én nyertem. Ő a második körhátrányban.- erre Vera hangosan nevetett. Igen ez vagyok én.

Délután elég hamar eltelt és végre visszamehettünk a szálódába. Apa kerül, de most már megelégeltem ezt a dolgot. Belógtam a szobájába és vártam. Kicsit izgalmas apám szobájába betörni, de jó cél érdekében teszem. Alig fél óra múlva nyílt ki az ajtó és érkezett meg a várva várt személy. Nem kapcsolt lámpát amíg lepakolta a cuccait, de amikor felgyújtotta fegyvert fogott rám.

- Nyugalom.- emeltem fel a kezem megadóan. Nagyot sóhajtott és eltette a munka eszközét.

- Mit keresel itt?

- Én is szeretlek.- feleltem gúnyosan.- Mióta visszajöttem nem beszélsz velem. Emlékszel?

- Nem gondold, hogy meg van mindenre az okom? Úgy ahogy te is egy szó nélkül eltűntél. – kezdte emelt hanggal azonnal.

- Mond azt, hogy minden az én hibám és akkor megnyugtatsz.- suttogtam csak.

- Megint mártírt akarsz játszani? Bobby igen miattad is halt meg, mivel mindent magad akartál elintézni.

- Apa….

- Lisa menj el! MOST!-mutatott az ajtóra. Nem mondtam semmit se. Átvágtattam a szobámba ahol az első dolgom az volt, hogy a mini bárból előszedtem a legerősebb piát. Nem érdekelt semmi és senki. Egy hatalmasat bele kortyoltam.

- Nem jó ha ezt csinálod.-szólalt meg a sarokban valaki.

- Nem érdekel. Mit keresel itt?