38. fejezet

Szembesítés és az érdekes szitu

Tudomást se véve a vendégemről a fegyver táskát az ágyra dobtam és helyet foglaltam a fotelban. Az üveg még mindig nálam volt és vártam.

- Nos?

- Kezd a nyomotokra bukkanni.

- Nem mondasz újat Pauli. Ezért nem kellett volna idejönnöd.-kortyoltam bele az italba.

- Az viszont új információ, hogy Cruz hadnagy nyomoz utána.

- Milyen Cruz?- értetlenkedtem, de választ nem kaptam, mert kopogtak.- Szabad.

Ekkor libbent be a szobába Isa. Ahogy megláttam a barátnőmet az italos üveget a fotel mellé raktam, hogy ne lássa meg. Mosolygós kedvében van és leült az ágyra. Még nem vette észre Paulit.

- Szereztem pár információt a fejvadászról.-csicseregte Isabel, mire Pauli megköszörülte a torkát. Ezt nem kellett volna. Isa ránézett és azonnal dühös lett. Nem tudtam mire készül, de időm se lett volna reagálni. A következő pillanatban már csőre töltve fegyvert fogott az éppenséggel barátomnak nem nevezhető személyre. Isa már remekül ért a fegyverekhez és a lövéshez mivel Bosco megtanította rá.

- Lisa…-szólt rám Pauli kérőn. Nincs ínyére ha szorult helyzetbe kerül. Rá néztem és biccentettem, hogy maradjon csendben. Tettem egy lassú lépést Isa felé és kinyújtottam a kezemet.

- Isa…

- Ez a szemét ölte meg Bobbyt téged pedig kórházba jutatott.

- Úgy látszik a hírnevem megelőzött.- szólalt meg gúnyosan a férfi. Ezt persze nekem címezte.

- Befognád?-kérdőn rám pillantottam, majd a barátnőm felé fordutam.- Tudom Isa, de most ő segítségünkre van. Információt szállít a fejvadász hol létéről. Kérlek ne csinálj marhaságot.

- De ami veled történt…-makogta és láttam, hogy nyerésre állok.

- Nem fontos Isa. Ha te most megölnéd Paulit akkor nem csak a bűnhődnöd kellene emiatt, de még az örökös lelkiismeret furdalás is gyötörne. Kérlek. Ad ide a fegyvert.- ismét tettem egy lépést felé és egyszerűen kivettem a pisztolyt a kezéből, mivel teljesen elgondolkozott. Pauli nagyot sóhajtott, míg a barátnőm erőtlen lábai miatt az ágyra roskadt.

- Köszönöm Lizzy.

- Nem miattad tettem Pauli. Tudod nagyon jól.

Ekkor kivágódott az ajtó és Bosco jelent meg. Zihált és dühösebbnek látszik, mint Isa az előbb. Szerencsétlenségemre Pauli pont bele esett a látó körébe és azonnal fegyvert rántott, de tudtam Bosconál nem működik a rábeszélős stílus. Mivel nála fegyver van én is kézbe vettem, azonban nem Paulira fogtam hanem Bosco-ra.

- LIZZY!-ordította el magát Isa, de nem vettem róla tudomást.

- Bosco azonnal tedd le a fegyvert.- szólaltam meg keményen.

- NEM! AZ A ROHADÉK CSAK A BAJT HOZZA RÁNK!

- MOST NEM. AZT AKARJA TUDATNI, HOGY CRUZ NYOMOZÁST INDÍTOTT AZ ÜGYBEN.- miért ordítunk azt nem tudom. Azonban nagy valószínűséggel Boscot így tudom lebeszélni arról, hogy lelője ezt a rohadékot itt mellettem.

- HA Ő ITT VAN ISA MÉG NAGYOBB VESZÉLYBEN VAN.

- A barátnőd az előbb kiakart nyírni.- suttogta Pauli.

- Kár hogy nem tette meg.

- Bosco fejezd be!-kiabáltam, hogy ne hogy valami őrültséget csináljon. Ekkor vágódott ki az eddig félig behajtott ajtó és belépett rajta egy fiatal srác. BMW-s felsőben volt és ahogy meglátta a harci felállást teljesen lesápadt. Olyanok lehetünk, mint egy pocsék akció filmből léptünk volna elő.

- Christian…-szólalt meg Isa és mi is észbe kaptunk. Bosco egy pillanatra más fele figyelt és véghez vittem a hülye ötletemet. Odaálltam Pauli elé. Ahogy visszafordult a szeme elkerekedett és nem tudta, hogy köpjön-e vagy nyeljen.

- Ezt nem gondolod ugye komolyan?- nevette el a helyzet és elrakta a fegyvert.

- Ha nem hallgatsz meg csodálkozol, hogy ilyet véghez viszek?

- Azt hiszem ezek után úgy teszek, mint ha nem tudnék semmiről.- szólalt meg Christian az ajtóban.

- Figyelj rám! Erről senki se tudhat. Világos?-  intézkedett Isa miközben mi tisztes távolságban helyet foglaltunk egymástól.

Miután Isa eltávolította Christiant a szobából Pauli elmondott mindent. Maritza Cruz hadnagy a New York-i 55-ös körzet bűnmegelőzési csoport vezetője nyomozást indított Gregor Black ellen, mivel megölte az egyik informátorát. Azt megtárgyaltuk, hogy akár mi lesz még szeptemberben elmegyünk NY-ba és megkeressük Boscorelli volt főnökét(és szeretőjét, de erről Isabel-nek nem muszáj tudni. Legalább is a férfi szerint)

Éjszaka nem bírtam aludni és elmentem sétálni a városban. Annyi minden járt a fejemben, de most leginkább apám. Valamit titkol, mert akkor szokott ennyire kiakadni. Legutoljára akkor volt ilyen amikor történt a tragédia és titkolta előttem, hogy mi történt anyuval. De nem fogja elmondani, hogy mi bántja…Még nem az tuti. Egy parkban ültem le a padra, miközben a térdeimet felhúztam és átkaroltam azokat.

- Lizzy hogy kerülsz ide?- szólalt meg valaki a sötétségben. Riadtan fordultam meg, de mosolyogva vettem tudomást arról, hogy Sebastian áll tőlem kb. 50 méternyire.

- Sétáltam. És te?

- Szponzori rendezvény.-kérdezés nélkül leült mellém. Nem lepődtem meg a dolgon, hiszen vágytam is a közelségére.

- Jó sokáig tartott.

- Nos igen…Lizzy amit ma mondtam….

- Nem haragszok rád. Sokkal több van az én rovásomon. – megsimogattam a kezét és mosolyogva rá néztem. –Szeretlek, de ha velem vagy életveszélybe sodorhatlak.

- Vállalom a kockázatott.

- Sebi…- rossz úgy a jövőről beszélgetni, hogy bármikor meghalhatok.

- Ha azt akarod, hogy várjak rád megteszem.

- Köszönöm Sebastian.- megakartam ölelni, de megszólalt a mobilom. Muszáj felvennem. Sebi bólintott mire én elő szedtem az apró kis szerkezetet.

- Summers.

- Jó estét. Itt Jean Girald őrmester a rendőrségről.

- Miben segíthetek?

- Rossz hírt kell közölnöm. Pauli Rodrigezt megölték.

- Tessék?-kérdeztem vissza kicsit hisztis stílusban. Sebastian érdeklődve figyelte a mozdulataimat.

- Sajnálom. Jöjjön be az őrsre és mindent megtudhat. Viszont látásra. – ezzel vonalat bontott. Egy világ dőlt össze bennem. Az egyetlen informátorom aki közel állt a fejvadászhoz meghalt…