40. fejezet

Gondok

Ahogy felébredtem már egyedül voltam a szobában. Az idő már nyolc körül járt és nekem is melóznom kell nem csak Sebatiannak. Azonban az éjjeli szekrényen várt egy meglepi. Egy bögre kávé és levélke várt: „Vigyázz magadra!”. Mosolyogva dugtam zsebre a cetlit és elindultam a szokásos dolgaimat elintézni…

…Az idő telik és nincs idő a pihenésre. Pontosabban még ebédelni se. A Forca Inda motorhome-je mellett ácsorgok és Bosco most ért utól egy hamburgerrel és egy adag sült krumplival.

- Egyél.- adta át a csomagot.

- Köszi. Életet mentettél.

- Semmiség az egész.- dölt neki a kamion falának és engem figyelt.- Beszéltél már James-el?

- Elég nehéz. Mióta visszatértem nem szól hozzám. Vagy is amikor hozzám szól nagyon undok. Szerintem történt valami amíg nem voltam vele és most titkolja. Tudsz valamit?

- Nem én.-mentegetőzött, de nagy valószínűséggel hazudik.

- Úgy is megtudom.-dörmögtem az orrom alatt, majd eszembe jutott még egy dolog.- Beszéltél Cruz hadnyagyal?

- Igen. Nem tárt karokkal, de vár ránk.

- Isa tudja már? Már, mint, hogy mélyre ható kapcsolatod volt ezzel a nővel?

- Még nem. De remélem te se mondod el neki. Most mennem kell. Már rég le járt a kaja szünetem.-kaptam egy puszit és elsétált.

Már az időmérő után járunk. A motorhome-ok közt nagy a kavalkád és a nyözsgés. Az újságírók elakarják érni a versenyzőket, míg nekem Bernie-t kellene a Toyota-hoz elkísérnem, de mindig akad valaki aki felakar minket tartani. Az egyik kamion felé néztem és ledermedtem. Nem lehet…nem. Pislogtam kettőt, de még se káprázik a szemem. A fejvadász áll ott teljes nyugalomban. Nem érdekelet, hogy Bernie ott áll mellettem csak futásnak eredtem. A fejvadász is. Persze most áll mindenki az utamban és nem hajlandó megmozdulni. Egyszerűen neki mentem annak aki nem mozdult és nem érdekelt, hogy szitkozódnak. Befordultam a Honda kamionjánál és abban a pillanatban a földön voltam, mivel nagy lendülettel neki mentem Jenson Button-nak.

- A fene egye meg!- ordítottam el magam és legszívesebben a velem szemben álló britet felrúgtam volna. Szó nélkül segített felállni.

- Jól vagy?

- Hagyj.- ráztam le a kezét és próbáltam lecsitulni.

- Te jöttél nekem.-háborodott fel teljesen jogosan.

- Láttál erre egy férfit elfutni?

- Igen arra.-mutatta az irányt és most már fegyverrel a kezemben tovább álltam. Elértem egy elzárt üres területt ahol egy lélek se volt rajtam kívül. Itt járt a fejvadász és elvesztetem a nyomát.

- Csessze meg!!!

Alig fél óra múlva Bernie irodájában ücsörgök és várok. Vagy is arra várok, hogy mit fognak reagálni arra amit mondtam. Nagy meglepetésemre azonban Apa és Bosco egyaránt nevetnek rajtam.  De nem tudom mi ilyen vicces. Felpattantam a székről és szembe fordultam velük.

- Jól vagytok?

- Lisa ez lehetetlen. Nem lehet, hogy ide jön a fazon miközben tudja, hogy mi tudunk róla.- nyögte ki nagy nehezen Bos.

- Jobb ha visszamész a szálódába aludni. A fáradságtól halucinálsz.-véleményezte Apa a dolgot miközben leült az asztalához.

- Végig aludtam az éjszakát és nem vagyok fáradt.- hisztiztem egy kicsit. Miért néznek hülyének? Miért?

- Menj pihenni ez parancs.

Dúlva fúlva kaptam fel a táskámat és a dzsekimet a székről és köszönés nélkül kivágtattam az irodából. Fulladjanak meg. Nem érdekelt, hogy Boscot én hoztam ki a pályára, elvittem a fekete Mercedest és elindultam a semmibe. Lassan elhiszem amit Apa mondott és tényleg halucináltam. Azonban akkor Jenson is halucinált és nem csak én vagyok hülye. Megcsörrent a mobilom és megdöbbenve vettem észre, hogy ismeretlen szám.

- Summers.

- Úgy vettem észre, hogy felismertél. –szólalt meg egy férfi.

- Maga az?

- Attól függ kire gondol?

- Maga az aki miatt a barátom halott.-ordítottam.

- Akkor nem is az zavar, hogy bármikor megölhetlek?

- Azt bánom, hogy nem löttem le ma délután amikor lett volna rá alkalmam.

- Ha megtalálsz újra akkor majd meglátjuk mennyire vagy bátor.- lerakta. Ez nem lehet igaz. Persze ha bárkinek is elmondanám bolondnak néznének a délutáni eset után.