45. fejezet

Szingapúri szenvedés

Nem akartam eljönni NY-ból, de muszály volt. Várt rám a munka és Sebastian. Swersky kapitány kérésére Brendon velem jött. Ő lesz a harmadik testőr a csapatban. Mondjuk még a második számúval se találkoztam, de amint lepakolok a szobámba erre is sort kerítek. Azonban vár még rám pár kellemetlen beszélgetés. Sebivel, Isa apukájával és Bernievel. Tudniuk kell mindent. Alig dobtam le a táskámat az ágyra kopogtak.

- Szabad.-kiáltottam el magam. Ahogy megfordultam egy jó képű magas fickó állt velem szemben.

- Szia. Jimmy Bly vagyok.-mutatkozott be mosolyogva.

- Tudom. Holnap reggel kezdesz.

- De már Bernie itt van…-makogta mire én felkaptam a vizet.

- Tudom. Tudom és tudom. Én kísértem volna el az öreget, ha New York-ban nem akarnak szitává lőni. Más kérdés?- na most tuti hülyének néz. Egy elmebeteg, akit senki se akar bezárni a diliházba.

- Rendben. Nem akartam semmi rosszat.

- Azért mondom.- mérgelődtem fél hangosan. Miért vele veszekszek? Miért? Nos erre még magam se tudom a választ. Azonban jobb, ha nagyon gyorsan elmegy különben rosszul jár. Hátat fordítottam neki és behunytam a szemem. Napok óta vannak ilyen kirohanásim és nnem tudok vele mit kezdeni. Általában szegény Brendon volt az akit kiosztottam. Ő pedig szó nélkül tűrt. Hallottam ahogy Jimmy lép kettőt, de még mindig itt van a szobában.

- Ezt az üzenetett neked küldik. Holnap találkozzunk. – és elsétált. Nagyot sóhajtottam ahogy becsukódott az ajtó és odasétáltam az ágyhoz ahol egy boírték volt. Egy szó nélkül kinyitottam…

„ Szia Lizzy. Tudom, hogy későn jössz,, de gyere át hozzám. Látni szeretnélek. Sebastian”

Látni akar és én is őt. Gyorsan lezuhanyoztam és egy melegítőbe bújtam. Nagy valószínűséggel már mindenki alszik, de ez engem nem érdekelt. Átsétáltam Sebastian szobájába. Ő is aludt már, de azt észre vette ahogy leültem az ágy szélére.

- Lizzy…

- Igen én vagyok.-suttogtam miközben megsimogattam az arcát.

- Mikor jöttél? Minden rendben?-próbált fel kellni, de nem engedtem.

- Nyugi. Pihenj.-azonnal visszadőlt az ágyra. Most olyan, mint egy kis gyerek, de ettől az én csak boldogabb leszek. Ha már lehet ebben az állapotban. Bosco még mindig nem ébredt fel, de az állapota stabil. Isa nem tágít mellőle.

- Szeretlek.-motyogta álmában Sebi. Lerúgtam magamról a cipőt és odafeküdtem mellé. Azonnal átölelt és a fülembe szuszogott…

Reggel már sokkal jobb hangulatom volt. Bemutatkoztam újra Jimmynek és bocsánatott kértem tőle a tegnapi viselkedésem miatt. Egyszerűen csak vállatt vont. Azt mondja az időeltolódás miatt van. Erre Brendon kínosan köhintett. Még csak csütörtök van és Bernie nem akart kijönni a páylára, de jobbnak láttam ha a kiét fiút kiviszem terepre. Megmutattam nekik mindent majd ebédszünetben az irodában ücsörögtünk. Az ablakon bámultam ki és gondolkoztam. A fejvadász játszik velem, Bosco egy hajszállal sincs jobban és apa pedig az egyik klinikán fekszik, hogy kezelni próbálják. Egyedül Vera és Sebi az akit nem tettem ki semmilyen veszélynek. Ők azok akik eddg még biztonságban vannak. Brendon a laptopját büvöli és nem hajlandó elmondani, hogy mire készül.

- Ad ide a mobilod.-nyújtotta felém a kezét úgy, hogy fel se nézett rám.

- Nem inkább kérem szépen?-pimaszkodtam, mire Jimmy jót nevetett. Odaaadtam és vártam mi fog ebből kisülni. Végül ahogy visszakaptam magyarázni kezdett.

- Ha felhív a bérgyilkos letudjuk követni, hogy honnan is hív.

- Ennyire zseni vagy? De várj ez tanítják a rendőr akadémián?-piszkálódott Jimmy. Brendon fintorgott egy sort.

- Most elmegyek sétálni. Kérlek, ne nyírjátok ki egymást.

- Vicces Lizzy.

A kamionok közt sétálgattam egyedül. Legszívesebben most azonnal beszélnék Sebivel, de mérnöki megbeszélése van. Szerintem Kiminek és Heikkinek egyaránt. A BMW-nél jártam és összeszorult a szívem. Isa és Bosco…Azonban nem volt sok időm filózni bármin is, mert elkapták a akromat és behúztak a német csapat boxába.

- Beszélnem kell önnel.-hadarta Isa apja. Mi a fenét akar tőlem? Jó kérdés, de amíg nem hallgatom meg nem is fogom megtudni. Megtorpantunk a garázs közepén.- Hol a lányom?

- Hol lenne?

- Elment magával és a társával Amerikába és nem jöttek vissza. Attól félek, hogy elmentek Vegasba megesküdni. Engem akar csak ezzel bosszantani.-motoygta az orra alatt.

- Mikor beszélt utoljára a lányával?-kérdeztem halkan.

- Monzában…Olyan boldog…Olyan más…-hadarta hisztérikus hangnemben.

- Uram!-szólatam rá sokadjára. Végre rám figyelt. Nagy levegőtt vettem és elkezdtem. – Isa jól van és NY-ban van. Bosco kórházba került.

- Mi történt?- a hangja két oktávnyival feljebb csúszott.

Hápogtam egy sort. Nem vághatom a fejéhez, hogy bérgyilkos tanoncokat küldtek ránk, mert akkor nyakamat szegné. Ekkor jutott eszembe az áprilisban történtek.

- Bankrablás során Bosco megakart menetni egy nőt és eltalálták. Isaval az esett után értesültünk a dologról.

- Jól van a fiú?-suttogta Mario Theisen fal fehéren.

- Körülményekhez képest jól van. Elnézést uram, de mennem kell.

Kirohantam a garászból egyenesen Sebi karjaiba. Nem fogtam fel teljesen, hogy ő az, de szorosan átölelt. Most fakadt ki belőlem az ami két hét alatt nem… A sírás. Érdekesen nézhettünk ki a paddock közepén, de nem érdekelt. Amikor végre letudtam nyugodni két kezével közre fogta az arcomat és rám mosolygot.

- Nyugi.

- Könnyű mondani.-dünnyögtem egy sort miközben letöröltem a könnyeimet. Utálom ha sírni lát és mostanában ez sűrűn megesik.

- Isa hívott.-lesápadtam még jobban.- Bosco felébredt és jól van.

Nagy kő esett le a szívemről és talán még NY-ban is hallható volt. Újra végig gördült egy könnycsepp az arcomon, de ez már örömömben.