47. fejezet

Közeledik minden

19 nap telt el azóta, hogy felhívtam a fejvadászt. Sebastian a pályán sikeres és ennek örülök. Apa túl van a kezelések első felén, de erősnek tűnik. Nagyon. Boscot kiengedték a kórházból és most a New York-i lakásában erősödik, hogy mire az idénynek vége lesz és mi visszatérünk Genfbe ő is ott lehessen. Ez az idény utolsó előtti versenye itt Kínában. Két hete töröm a fejem, hogyan lehetne megfordítani azt a vérre menő csatát a fejvadász és köztem.

- Meg kell tennem.-szólaltam meg miközben az ablak előtt ácsorogtam. A várost figyeltem és így a legkönnyebb beszélni arról amit most éppen gondolok.

- Nem kell!!!! Lizzy megbolondultál? Tőrbe csalni a fejvadászt és pont Brazilliában?-borult ki Sebastian az ötletemtől.

- Most mi a bajod? Valamikor véget kell vetni ennek a harcnak. Bobbyt már elvesztettük, Boscot pedig majd nem. Nem akarom, hogy más valaki is szenvedjen. Ezért felhívom majd Blacket és elhívom Sao Pauloba.

- Mit akarsz vele csinálni? Megölöd?-kérdezte, de nem válaszoltam. Még mindig az ablakon bámultam kifelé.- VÁLASZOLJ!!!

- NEM ÖLÖK MEG SENKIT SE!-fordultam felé dühösen. Már sírtam mivel óriásit csalódtam. Miért kell rögtön azt kérdezni, hogy megakarom-e ölni? Igen régen ezt akartam, de most itt van nekem és nem kockáztatok. Rögtön kapcsolt, hogy rossz dolgott mondott.

- Lizzy…Sajnálom. Hirtelen felindultságból mondtam.

- Ölelj meg!-kértem hallkan. Következő pillanatban már szorosan magához húzott. Egy puszit is nyomott a fejem búbjára. Pár pecig náémán ácsorogtunk a szoba közepén és kezdtem lenyugodni. Ez megint egy hiszti volt…Akár tetszik akár nem…

- El kellene indulnunk, mert Kimi és Heikki hiányolni fog.-szólalt meg bátortalanul.

- Rendben.

- Szeretlek Lizzy.-nézett a szemembe. Olyan aranyos és olyan gyengéd a tekintete.

- Én is szeretlek.- megcsókoltam és elindultam az ajtó felé.

Csütörtök este van és tartunk egy elő „bulit”, mivel a két finn pilótának a hétvégén lesz a születés napja. A szállóda bárjába mentünk ahol már ott volt a két említett személy és Catherine. Sebi kedvesen kihúzta a pultnál az egyik széket és helyett foglaltam.

- Sziasztok.

- Minden rendben?-érdeklődött a kisebbik finn.

- Persze.-hagytam rá a dolgott és rendeltem egy-egy sört.

Beszélgetésbe kezdtünk, de főleg a fiúk beszéltek. Szeretik hallatni a hangjukat az tuti. Mi viszont Catherinevel bőszen figyeltük őket. Egyszer azonban Kiminek akadt egy fura ötlete. Biliárdozzunk, mivel tőlünk pár méternyire volt egy üres biliárd asztal helyezkedett el. Párokra osztottuk magunkat és így Heikki és én voltunk egy pár, míg a másik oldalon Catherine – Sebi- Kimi. Kimi lökött éppen és én a egy másik asztalnak támaszkodtam és figyeltem. Eközben a zene gépben egy régi ismerős dal szólt.  Először a térdeimet kezdtem el mozgatni majd a csípőmet is. Sebastian eközben engem figyelt és akadt egy fura ötletem. Nem is fura. Inkább kacér egy kicsit. Odaléptem elé és a karomat a nyaka köré fontam. Rögtön kapcsolt, hogy mit szeretnék.

- Én nem táncolok.-mentegetőzött, de mivel elkezdtem kicsikét magam felé húzni ellökte magát az asztaltól és a táncparketnek kinevezett térre sétáltunk. A keze azonnal a csípőmre csúszott és egyszerre kezdtünk el mozogni. Bele éltem magam a zenébe és végül hallkan dudoltam is a reflént. Ez a tánc csak a miénk volt és a végén vettem észre, hogy Heikki és Cath is táncra perdültek mellettünk. Kimi pedig sunyin mosolygott.

- Azt hittem most estek egymásnak.-suttogta a fülembe majd kacagva folyatatta a játékott.

- Vicces vagy Jégember.

- Tudod néha olvadozok.-erre elvétette.

- És hibázol.-vigyorogtam kicsit gúnyosan és átvettem a helyét. Arról senki se tud, hogy a seregben billiárdozóssal és dárcozással ütöttük el néha a szabad óráinkat. Ezt most olyan helyzet ahol a javamra válhat. Sikerült. Ezt a játszmát megnyertem. Kimi értetlenül pillogott rám miközben felültem az asztalra és bele kortyoltam a sörömben.

- Profi vagy?

- Nem csak a seregben sokat játszottunk.-vontam vállatt. Sebi elfordult, hogy ne lássa a barátja a nevetését.

- Volt több nő is a seregben?-szólalt meg Catherine hosszas hallgatás után.

- Igen. Úgy egységenként ketten hárman voltunk.- feleltem miközben a barátomat figyeltem. Most ő játszott Heikki ellen. Úgy gondoltam, hogy folytatom.- Sátrakban laktunk és így könnyebben eltudtak minket különíteni.

- És szerettél katona lenni?-érdeklődött most már a Ferraris.

- Igen, mivel önként jelentkeztem.-néztem rá komoran.

Olyan 11 körül mondtuk azt, hogy elég mára. Holnap a fiúknak edzés lesz és kell a koncentráció. Sebiastiant hagytam had aludjon el és ezek után sétáltam ki az erkélyre és felhívtam Isat. Tudom, hogy van az a fránya idő eltolódás, de azt mondta a barátnőm, hogy bármikor hívhatom. Harmadik csöngésre fel is vette.

- Szia Lizzy.-csicsegte, mint mindig.

- Szia. Minden redben veletek?

- Túlságosan is. Bosco már túl pörög. Folyamatosan menne és dolgozna, miközben a doki míg egy hétig azt mondta semmi erölködés.

- Ő mindig ilyen volt.-kuncogtam halkan. Leültem a kihelyezett székre és kicsit összébb húztam magam.

- Elhatározásra jutottál?-kérdezett rá a dologra. Ő tudott mindenről mivel tájékoztattam arról a tervemről, hogy elhívom a fejvadászt Brazilliába.

- Igen. Csak ezzel tudok véget venni a balhénak.

- Egyedül teszed meg?

- Nem tudom.-ekkor azonban meghallottam Bosco kiabálását.-Mi a gondja?

- Nem találja a tv irányítót. Valami Baseball mecs lesz nem sokára.- a hangsúlyából elképzeltem ahogy csóválja a fejét és a tekintetét az égfelé emeli.

- Imádja a baseball-t. Én már nem annyira. Az amerikai foci viszont jöhet.

- Azt tegnap néztük.

Még elbeszélgettünk egy ideig majd jobbnak láttam ha alszok pár órácskát. Holnap ugyan úgy meló lesz és Kína még forgalmasabb, mint NY. Óvatosan odafeküdtem Sebi mellé aki álmában is rám várt mivel azonnal átkarolta a derekamat.