52. fejezet

Mindenki boldog

- El kell mondanunk nekik.-suttogta Sebastian a konyhában gondosan ügyelve arra, hogy senki se halljon meg minket.

- Azt beszéltük meg, hogy nem kapkodunk el semmit se.-vettem elő öt tányért a szekrényből és egyszerűen a kezébe nyomtam. Karácsony első napja van és Isa, Bosco és apa itt vannak nálunk. A két család elfogadta, hogy összeköltöztünk, de azt nem tudják, hogy jegyesek is vagyunk. A sütőhöz léptem és elővettem belőle a sült húst.

- Azzal nem kapkodunk el semmit, se ha elmondjuk nekik a szitut. Kicsim…-lépett közelebb és átkarolta a derekamat hátulról. – Kérlek, mondjuk el nekik és holnap a szüleimnek. Könnyebb lesz, és az esküvőt megtarthatjuk három év múlva is akár.

Annyira édesen duruzsol az ember fülébe, hogy akarva akaratlanul bedől neki az emeber. Megfordultam de nem szabadultam ki az öleléséből.

- Tud meg, hogy csak miattad teszem meg.-erre azonnal megcsókolt.

- Szeretlek.

- Reméltem is.-simogattam meg az arcát.

A karácsonyi ebéd úgy ment, ahogy terveztem. Kellemesen és csendesen. Egyszer csak Sebastian felpattant és apám felé fordult. Mind a négyen árgus szemekkel figyeltük, hogy mire készül.

- James sajnos nem tőled kérdeztem meg először….

- Mit?-szólt közbe Bosco. Isa nagy valószínűséggel bokán rúghatta az asztal alatt, mert hatalmasat fintorgot. Sebi sokat mondóan ránézett majd folytatta.

- Megkértem Lizzy kezét és most már jegyesek vagyunk.

Mindenkinek az álla valahol a pincében kötött ki, de Isa találta fel először magát és felállt az asztaltól és megölelt.

- Gratulálok.

- Köszönöm.

Végül apa volt a következő aki odajött hozzám. Az arca büszkeséget sugalt és ettől megnyugodam. Elfogadta, hogy most már van egy fontosabb személy az életemben, mint ő….

2011. augusztus 20.

Sokak azt mondják ez életük legszebb napja, de én azt mondom ez a legidegölőbb nap. Ma lesz az esküvőm alig öt órával később, de most még inkább úgy tűnik, hogy elmarad. Az eső szakad és így az udvaron tartandó ceremónia nagy valószínűséggel kukás ötlet. Ezen kívül van még egy „probléma”. Lassan hat napja tudom, hogy állapotos vagyok, de eddig nem volt alkalmam elmondani Sebastiannak. Sose találtam meg a megfelelő pillanatot. És most? Az égiek igen csak összeesküdtek ellenünk. A ruhával a kezemben ülök az ablak párkányon és lassan elsírom magam. Kopogtak.

- Szabad.-nyögtem ki nagy nehezen és Isa és Vera lépett be. Isa már menyasszony, míg Vera éli a szinglik világát. Alvaroval közel más fél éve váltak külön békésen. Azonban azaz idő amit együtt töltöttek nagyon szép volt.

- Mit csinálsz csajos?-lépett mellém Veronica.

- Kesergek.

- Az nem jó dolog. Ma van esküvőd.-simogatta meg a hátamat Isa.

- Az tudom. Szép kinti esküvőt akartunk és most szakad az eső. Apa és Bosco felszívódtak, míg engem folyamatosan a hányinger kerülget.

- Biztos csak izgulsz.-legyintett Vera komolytalanul.

- Nem, nem. Itt más miatt vagyok rosszul.

Azonnal kapcsoltak mind ketten és nem tudták mit mondjanak. Végül megpróbálták a szuszt is kipaszírozni belőlem. Nagy nehezen elszakadtam az alak párkánytól és elmeséltem nekik a helyzetett. Babát várok, de erről nem tud semmit se Sebi.

- Öltözz fel és a többit bízd rám. –adta ki a parancsot Isa.

- Tökéletes felesége leszel Bosconak.-motyogtam és elkezdtem a farmer nadrágomat kigombolni. Ő csak egyszerűen kinyújtotta rám a nyelvét és kilibbent az ajtón. Veronica segített nekem felöltözni. A ruhám saját véleményem szerint nem túlságosan kihívó, de még is csinos (http://www.galaeskuvoiruha.hu/reszletek2.php?mid=846021.jpg&kvt=ruhak/eskuvoi2009/medium )

- Így jó lesz minden?

- Szerintem igen.-mosolygott rám sugárzó arccal Veronica. Az ajtó kinyílt és apám lépett be rajta. Vera megpuszilt és egyedül hagyott minket. Apa szépen lassan sétált felém.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm.-kicsit zavarba jöttem.

- Sajnálom, hogy édesanyád nem lehet itt.

- Tudom Apa.-megöleltem.- Azonban jobb ha tőlem tudod meg…Nagyapa leszel. És bocsánatot szeretnék kérni minden marhaságomért amit a fejvadászos időben vágtam a fejedhez. Nem hittem volna, hogy azt az évet túl élem.

- Mindenki így reagált volna. És gratulálok.-szorosan magához ölelt és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Ahogy elengedett egy könny csepett véltem felfedezni az arcán.

Este a lagzin mindenki boldog volt. Apa és Bosco addig intézkedtek, míg fedett rész alá nem hozták a ceremóniát és így minden mehetett a terv szerint. Isa pedig szerzett nekem két babacipőt és tudom jól, hogy miért. Ha ezt átadom Sebinek akkor kapcsolnia kell.

- Gyere ki velem az udvarra.-súgtam a fülébe az asztalnál.

- Rendben.-mosolygott rám és együtt kisétáltunk az udvarra. A járdaszélén mécsesek égtek sorban és a tücskök hangosan ciripeltek. Csak mi voltunk itt és ez a legjobb időzítés.

- Mondani szeretnék neked valamit…-kezdtem el a csókja után.

- Mit szeretnél?-érdeklődött csendesen és átadtam neki a cipőcskéket. Egy ideig nézte őket, majd minden világos lett a számára.- Babát vársz?-félénken bologattam, de mire észbe kaptam a lábam nem érte a földet. Boldog volt az tuti…

Kilenc hónap múlva megszületett Rose Emily Vettel. Sebastian ragaszkodott hozzá, hogy a pici megkapja édesanyám nevét. 2013-ban Sebastian a RedBull Racingel világbajnoki címet nyert. A pályafutása csúcsára ért.

Isa és Bosco más fél éve voltak házasok és három hónap múlva fog megszületni a kis babájuk…vagy is nem rég derült ki, hogy Isa ikreket vár.

Veronica magányosan éli minden napjait, de azt mondja nem hiányzik neki egy kapcsolat. Sikeres üzletasszony és élvezi.

2008-ban nem gondoltam, hogy lehet normális életem, de még is sikerült a lehetetlen. Azt kívánom minden embernek, hogy érjék ilyen örömök az életben, mint engem. De egyutal kerüljék el az olyan bánotok amik ugyan úgy megtaláltak engem……

Vége Az élet kemény oldala című történetnek!