41. fejezet

Baj van! Nagyon nagy.

Reggel egyedül sétáltam ki a pályára. Hosszú farmer nadrágot és termó pulóvert viseltem, mert iszonyatosan fáztam. Tudom az itteni klima nem olyan, mint a görög, de én már teljesen hozzá szoktam. Első utam a csapatomhoz vzetett mivel rendkivüli megbeszélést hívtak össze. Mattia az egyik azstalnál ücsörgött egyedül, így csatlakoztam hozzá.

- Szia.

- Szia Csillagvirág.-nyomott egy puszit az arcomra és szorosan megszorította a kezemet. Idegesnek tűnik, de most már nagyon vágytam arra, hogy kiderüljön mi is az igazság.

- Elmondod mi a helyzet?

- Amy KTM-el aláírtam egy előszerződést még a Német Nagydíj után…

- Ez remek.-lelkendeztem, de csendre intet.

- Azonban a gyár kiszáll a kategóriából már jövőre….

- Ezt nem tehetik…-kezdtem el emlt hangon, de rájöttem a főnök is a teremben tartózkodik és beszélni készül. Kényelmetlenül fordultam felé és elhallgattam. Mattiat most tették parkoló pályára. Rohadékok…A főnök beszélni kezdett, de azt a rizsát nehezen fogtam fel amit mondott, de amikor a lényegre tért azonnal fogott az agyam.

- A jövőről eddig is sokan kérdeztek, de most nyíltan elmondok mindent. A 2009-es idényben nem indul a csapatunk.

A toll amivel eddig játszottam hangtalanul a földre esett. Ugyan is az a köz felháborodás ami kitört a helységben elég hangos volt.

- Sajnálom a versenyzőket és a csapat minden egyes tagját. Azonban a konkurens istálók szívesen leszerződtetnék a szerelőinket…

Elegem lett és kirohantam a teremből. Hiába kiabált Mattia utánam nem figyeltem rá. A pihenő szobámba mentem és magamra zártam az ajtót. Nem tudtam, hogy most dühöngjek, sírjak vagy egyszerűen nevessek. Legjobb lesz, ha felhívom Batit. Három csörgés után felvette.

- Szia Kicsim.

- Baj van.-feleltem kurtán, mert most kezdett utol érni a kétségbe esés.

- Amy…

- Nem lesz csapatom jövőre.

- Ez őrültség.-nevette el a dolgott, de most már zokogtam.- Amy ez tényleg komoly?

- Igen.-szipogtam a telefonba. Nem akartam sírni. Nem és nem, de most az egyszer szíven ütöt ez a helyzet.

- Odamenjek?

- Nem inkább én megyek áthozzád ha nem gond?- töröltem meg az arcomat gondosan.

- Megmondta Jorge, hogy nem baj ha itt vagy. Tehát gyere.

- Akkor öt perc és ott vagyok.

A motorhomeunkból kilépve rengeteg újságíróval találtam magam szemben. Azonban nagy meglepetésemre egyikük se akart semmit se kihúzni belőlem. Hálát adok az Égnek ezért. Az Asparnál cseppett meglepődtek ahogy megjelentem, de Gábor szónélkül az egyik folyosó felé mutatott és tudtam. Itt találom meg Alvarot. Nem fogok sírni ez most biztos. Kopognom se kellett, mert az ajtó kitárult előttem és Alvaro aggodalmas arca tárult elém. Megölelt először és majd úgy engedett be a szobába.

- Sajnálom Kicsim.

- Sejtettem, de nem gondoltam komolyan. Mattia üzenete..-roskadtam le az ágyra, miközben az arcomat a tenyerembe temettem. Alvaro eközben a hátam mögé mászott és át tudta karolni a derekamat. Így neki döntöttem a melkasának a hátamat. Eddig tudtam tartani magamat, mert a könnyeim újra az arcomat mosták.

- Annyira bele éltem magam. Azt tudtam, hogy Mattia másik csapatnál fog versenyezni, de mindenki körülöttem azt hangoztatta, hogy nyugalom jövőre tiéd az állás. El is hittem. Így nem folytattunk más csapatoknál tárgyalásokat. Utálom.-fakadtam ki hangosan.

- Semmi baj Kicsim.

- Hisztis liba vagyok. Egy profi versenyző nem viselkedik így.-hunytam le a szememet és most kívántam azt, hogy az egész legyen egy rossz álom. Mi még most Sarti városában tartózkodunk és amint kinyitom a szememet a tengerparton napozunk. De ez tudom lehetetlen.

- Ez egy természetes reakció. De én itt vagyok veled.

- Köszönöm Bati.- fordultam vele szembe.- Mattia sincs jobb helyzetben. A KTM is kiszáll.

- Igen arról tudok. Nem tartják jogosnak az egyen kategóriát.

- Így mind a ketten szívunk, mint a torkos borz.-ráztam meg a fejemet, mint egy dilinyós.

Még egy kicsit Batival voltam, majd visszairányoztam magam a csapatomhoz. Foglalkoznom kell a dolgokkal és nem menekülhetek semmitől. A mérnökömmel megbeszéltem, hogy mi is lesz a feladatom a hétvégén vagyis a két időmérőn. Nagy valószínűséggel az eső is esni fog valamelyik nap. De itt nem is vártam mást. Egy nagy völgyben vagyunk és bármikor átbukhat egy felhő a hegyen és akkor jön az özönvíz szerű esőzés.

Este egy kicsit egyedül akaram lenni, és elindultam a városba sétálni egy kicsikét. Vagyis felhívtam Lorist, hogy jobb lenne, ha találkozhatnánk. Megbeszéljük a helyzetett és tanácsot kérek tőle, hogy mi legyen később. Egy kis parkban ücsörögtem és vártam.

- Szia Amy.

- Szia Keresztapu.- nyomtam egy puszit az arcára.

- Sajnálom.

- Én is.-a fejemet a vállára hajtottam. – Felhívtam a menedzsered, hogy segítsen nekem. Mindegy hol kapok munkát csak legyen…

- És ha Amerika?

- Akkor Amerika.-vontam vállatt. Mai nap már nincs kedvem a következményekkel foglalkoznom.