Én halni indulok, ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.
November 3-a van. Az idénynek lassan két hete vége. Tizenegyedik lettem a világbajnokságban, ami kezdésnek nem is rossz. Egy ponttal maradtam el Julian Simon mögött. De sajnos nem lesz folytatása. Mattia nyolcadik, Hector hatodik(úgy, hogy a baleset után nem ült motorra) Alvaro pedig második lett. Sepangban hiába ért el jó eredményt, nem sikerült a csoda. Nem tudott a bajnoki „trónra” ülni. A maláj pályáról jutt eszembe…Alvaro azóta nem beszél velem. Megharagudott rám…Pontosabban megutált! Hazudtam neki. Hiába próbáltam beszélni vele, egyszerűen kikerült, átnézet rajtam. Egyszerűen hiába próbáltam nem sikerült. Ezek után fel is adtam…
… Most éppen egy kávézóban ücsörgök Monzában. Mattiaval idebeszéltünk meg egy találkát. Van pár dolog, amit át kell beszélnünk mielőtt holnap után elmegyek. Igen. Már holnap után cuccolok Amerikába. Mattia Valenciában aláírta a szerződését a magyar csapattal. Tehát a 2009-es idényben a Team Toth versenyzője lesz egy Aprilliával.
Megcsendült a csnegő az ajtó felet és belépett a helységbe Mattia. Napszemüveget viselt, bár majd nem kinevettem, mert odakint szakad az eső.
- Szia Kislány.-huppant le mellém.
- Szia Mattia.-pusziltam meg.
- Hogy vagy?
- Körülményekhez képest egész jól. Kérni szeretnék valamit. Pontosabban pár dolgot.
- Hallgatlak.
- Holnap után utazok és nem tudom mikor jövök vissza…-kezdtem el.
- Amy.
- Kérlek hallgas végig! Nehéz sírás nélkül mindent elmondanom, így inkább ne szakíts félbe.
- Rendben.-bólintott miközben megkapta a forró csokiját, amit neki rendeltem.
- Elutazok és nem tudom mikor jövök haza…vissza. Marconak kell néha segítség a programhoz. Kérlek néha nézz rá, hogy van és nem-e csapnak át felette a hullámok. A házamat nem adom el, de kikapcsoltatom az áramot, vízet stb. elvileg így számlákat nem kell fizetni, de ha még is akkor szólj és utalok át neked pénzt, hogy elrendezd. Már mint, ha megteszed nekem ezt a szívességet?
- Komolyan most fogom fel ezt az egészet. Tényleg elmész…
- Igen.-bólintottam.
- Annyira hiányozni fogsz.-fakadt ki és megölelt.
Pár órát még beszélgettünk, de sajna haza kellett mennem. Várt rám a maradék pakolás. 23-ig szorgoskodtam ezzel és közben az agytekervényeim ezerrel forogtak. Alvaroval beszélnem kellene, de nem hallgat nem. Ekkor pillantottam a laptopomra, ami éppen a nappaliban a dohányzó asztalon hevert. E-mailt írok neki azt talán elolvassa.
Alvaro!
Tudom, hogy haragszol rám…Tidom, hogy ez enyhe kifejezés. Utálsz, mert hazudtam neked.
Visszaolvastam ezt a rövidke más fél sort. Azt mondhatom, hogy ez teli van tényszerű megállapítással, majd folytattam.
Ahogy kiderült, hogy megszűnik a Polaris World csapat a menedzserem vagyis Loris menedzsere megkezdte a kutató munkát. Azonban a legtöbb helyen nem volt szabad hely…ahol lehetet volna esélyünk egyszerűen elzavartak minket. A másik véglet pedig az volt, amikor azt hitték, hogy miattad vagy Loris miatt özönleni fognak hozzájuk a szponzorok, de amikor kiábrándítottuk őket, ajtót mutattak nekünk.
Egyetlen esélyem vagyis egyetlen fair ajánlat talán a Suzukis tesztpilótai szerződés lett volna, bár erről senki nem tud. Nem fogadtam el, mert aki tesztpilótának áll nehezen kerül vissza az igazi mezőnybe…
Ben egy ajánlattal keresett fel. Segít nekem, hogy megkapjam a helyét a AMA bajnok csapatában. Sikerült. Indiapolisban aláírtam a szerződést. Tudtam, hogy nem helyes, hogy nélküled döntöttem, de túl terhelt voltál. Ott volt a kényszer a vb cím miatt és az is, hogy a szemed láttára törtem össze magam. Nem javított volna a helyzeten, ha még azt is bejelentem, hogy át kell költöznöm egy másik kontinensre.
Nem tudtam, hogy mi a helyes. Az se volt jó, hogy titkolóztam. Tudtam, hogy az a legrosszabb. De arra nem számítottam, hogy a fírkászok is tudni fognak róla…Megértem, hogy nem beszélsz velem…
Tudnod kell…Szeretlek! Szeretni is foglak. Ha nem lettél volna velem az idény során, akkor megőrültem volna a tűz esett után. A hullámvölgyeimben pedig lehet egyszerűen visszavonultam volna…de ott voltál velem. Reggel, amikor rám mosolyogtál újra értelmet nyert az életem…nem csak a versenyt tartottam fontosnak, hanem a szerelmet is!!!
Holnap után azaz szerdán utazok San Fransiscoba. Római repülőtér 23-as termináljából indul a gép pontban 11-kor. Szeretném, hogy utoljára láthassalak, de ha nem…megértem.
Szeretlek Alvaro.
Amy.
Elküldtem. Nem várok tőle csodát, de örülök, hogy ezt ki írtam magamból…
…Egyedül ücsörögtem a reptéren. Még egy óra és megvátozik az életem. Loris azt ígérte, hogy itt lesznek. Mattia is, de sehol senki. Nem bánom…így könnyebb elindulnom.
- Szabad ez a hely?-érdeklődött egy nagyon szeretett hang. Felnéztem és ott állt a két oldalamon Loris, Ingrid és Ricardo. A másik oldalamon Mattia.
- Hát eljöttetek.-fakadtam ki és megöleltem keresztaput.
- Ez természetes. Nem mehetsz el búcsú nélkül.
- Köszönöm.
Beszélgettünk. A sírás többször is a torkomat mardosta, de meg fogadtam előttük nem fogok kiborulni. Boldognak tűnnek egy kicsit, mert tudják élvezni fogom ami előttem áll. De ki tudja, hogy úgy lesz-e. Nem fogom menet közben feladni. Sokszor a bejárat felé sandítottam, de akire vártam nem jött.
- Baj van Amy?-érdeklődött Mattia miközben megszorította a kezemet.
- Írtam egy emailt Alvaronak, de sejtettem nem jön el.
- Észhez fog térni.
- És én mit érek majd vele? Az ég világon semmit. Na mindegy.-legyintettem. Megszólalt a hang, hogy ideje mozdulni. Vállamra vettem az utazó táskámat és a bőröndöm huzígálóját is kihúztam. Sorba megöleltem a szeretteimet.
- Ha megérkeztél hívj fel. Ne foglalkozz az idővel.
Mattian volt a sor. Láttam rajta, hogy mindjárt sírni fog.
- Győz az új csapatoddal! Sikerre vezetheted őket.
- Nem akarom, hogy elmenj.
- Ezaz élet rendje. Nem gondoltad, hogy ilyen jól kijössz majd a csapattársaddal ugye?-simogattam meg az arcát könnyes szemmel.
- Legjobb csapattársam voltál.
- Hölgyem indulnia kell.-lépett hozzám oda egy alkalmazott.
- Értem. Tehát sziasztok.-köszöntem el tőlük még egyszer és elindultam a beléptető kapuhoz. Ahogy véghez vittem a műveletet visszafordultam. A távolban megpillantottam a falnak támaszkodó Alvarot, de nem mehettem vissza…
Vége az itteni életemnek és vár valami új az óceánon túl!
AJÁNLOM AZ OLDALT
