Ez a kilencedik hónap, hogy itt élek Amerikában és nagynénémmel és a családjával. Persze legtöbb időmet a versenyzéssel töltöm, mert cseppet se volt egyszerű dolog. A férfiversenyző társaim minden áron keresztbe akartak nekem rakni az első időmérőmön és a versenyen. Azonban kivívtam a tiszteletet azzal, hogy az utolsó kanyarban előztem és így második lettem. Azóta szerencsére minden rendben és esélyes vagyok a bajnoki címre is.
Most azonban más területen is próbálok bizonyítani és ez a hivatásos zsókéként fogok szerepelni. A családom versenyistállót vezetnek és szükségük van rám. Első versenyem lesz és nagyon félek. Eddig elszórakoztam a farmon, de élesben sose gondoltam, hogy kipróbálom magam. Lorisék sajnos nem tudtak itt maradni velem és Caseyék se. Szegény srácot egy titokzatos betegség gyötri. A versenyek végére teljesen elfárad és ez nem állapot. Ki kell deríteni, hogy mi a probléma így San Fransisco –ban mentek különböző vizsgálatokra.
- Amy minden rendben?- lépet be a nővérem az öltözőbe.
- Persze.
- Ne izgulj. Remek versenyző vagy.-helyett foglalt mellettem.
- Danny más egy motorra felülni vagy egy érző, élő lóra.
- Avitárt a te segítségeddel tudtuk betörni. Ennél jobb társra nem lelhettél volna. –karolta át a vállamat.
- Bár csak szerelmi téren is ilyen szerencsés lehetnék.
- Sikerül majd az is egyszer. A lovagod megérkezik fehér lovon és bele szeretsz.
- Nem szeretem a fehér lovakat.- tetettem a dilinyóst.
- Amy!!!
Alig egy óra múlva a Davis farmról és rólam beszéltek a pályán. Életem első versenyét megnyertem és ezzel egy millió dollárt szereztem a családomnak. Azonban nem vágytam a felhajtásra. Egyszerűen átöltöztem és elindultam a parkoló felé. Ha haza érek lezuhanyzok és felhívom Lorist, hogy minden rendben velem. Azonban ahogy megpillantottam a kocsimat egy férfit is észre vettem. Nagyon ismerősnek tűnik. A test tartása leginkább. Közelebb sétáltam és rájöttem Nicky Hayden az. Ledobtam a táskámat a földre és megöleltem a régi barátomat.
- Ennyire örülsz nekem?
- Ha tudnád. Végre valaki a régi életemből.-töröltem le a könnyeimet. Bolond dolog sírni, de az elmúlt hét és ez most totál felzaklatott. - Lassan elhiszem, hogy csak egy álom volt a világbajnokság.
- Amy ne sírj.-simogatta meg a hátamat kedvesen.- Meghívhatlak egy kávéra?
- Igen.
Egy kis kávézóba vitt el és beszélgetni kezdtünk. Nagy meglepetésemre jó kedvem lett és felszabadultan beszéltem az itt töltött hónapokról és az új versenyzési élményemről. Nicky mosolyogva figyelt.
- Untatlak?-kérdeztem egyszer zavartan. Hosszú ideje csak én beszélek és ő hallgat.
- De hogy.
- Biztos?
- Biztos.- bizonygatta miközben megfogta az asztalon pihenő kezemet. Meglepett, de még is jól esett a közelsége. Először érzem ilyen jól magam, mióta eljöttem Valenciából és egyedül hagytam Alvarot…Vagy is akkor hagytam el végleg, mert már Kuala Lumpurban befellegzett a mi kapcsolatunk
- Nicky…-kezdtem el, de azt hiszem az egész marhaság. Inkább csendes kinéztem az ablakon.
- Mi a baj?
- Ha…ha Amerikában jársz meglátogatsz?
- Persze és ha szeretnéd még kirándulni is elmehetnénk.- vetette fel miközben megvillantotta azt a híres fél oldalas mosolyát. Azt hiszem az arcom tűz piros lett. Miért jövök állandóan zavarba? Jó kérdés.
- Benne vagyok. Lehetne még egy kérésem?-bólintott.- Ne mond el senkinek se oda át, hogy mit csináltam és a barátságunkat se. Jobb láthatatlannak tűnni.
- Rendben.
***
Augusztus első vasárnapja van. A helyszín Boston és alig 2 óra múlva versenyem lesz. Azonban nem vagyok egyedül. Nicky ahogy megígérte nekem meglátogatott és ez csak véletlen, hogy egy verseny hétvégén. Már az overálomat viselem igaz lassan hő gutát kapok, mert nagyon meleg van.
- Ezt neked hoztam.-ült le mellém miközben egy jég hideg ásványvizet adott át nekem.
- Köszi.
- Izgulsz?
- Kicsit. Sok múlik ezen a versenyen. Bajnokság 3-dik helyén állok. –kortyoltam bele az italba. Felnéztem Nickyre, aki figyelt. Lassan megszokom a nézését.
- Nyerj.
- Ha az olyan egyszerű lenne.-motyogtam miközben kicsit közelebb hajoltam hozzá. Nem csókoltam meg. Pedig néha késztetést érzek, hogy megtegyem. Azonban egy csókkal sok mindent el lehet rontani egy kezdetleges barátságban. Így csak egy puszit nyomtam a homlokára. Ahogy szemügyre vettem az arcát láthattam, hogy kicsit elpirult. Aranyos, hogy zavarba tudom hozni. Kölcsön kenyér visszajár.
- Egyszerű csak észen kell lenned. Erős motorod van és ki kell használnod az összes lehetőséget.- nem válaszoltam csak bámultam magam elé. Rögtön tudta, hogy nem stimmel valami. Megfogta azt a kezemet, ami közelebb volt hozzá és a szemembe nézett.- Baj van?
- A Yamaha kitalálta, hogy Indianapolisban meg kell jelennünk. Nem akarok elmenni.-fintorogtam egy hatalmasat és elnéztem a másik irányba. Nicky kinevetett, de a kezemet nem engedte el.
- Gyere el. Ott leszek én is.
- De…
- Megvédelek bárkitől. Esküszöm. – megsimogatta a kézfejemet. Nagyot sóhajtottam és ránéztem.- Alvaro-tól is.
- Nem félek tőle.- bizonygattam, de ez hazugság.
- Még mindig őt szereted. Látom rajtad, amikor szóba kerül a neve fájdalmat érzel a szívedben. Ha most jól szerepelsz és utána megjelensz egy vb helyszínen lehet, hogy ajánlatott is kapsz a visszatérésre. – megsimogatta az arcomat.
- Jó lenne visszakerülni.
- Akkor? Kérlek Amy. Gyere el velem.
- Rendben. Benne vagyok.-adtam be a derekamat, mire szorosan magához ölelt.
A rajtrácson a negyedik helyett foglaltam el. A gyomrom kis gombócban hullámzik fel-alá. Nicky szavai meghozták a várt hatást. Jó lenne visszakerülni a Vb-re. Újra a barátaim közt versenyezni…Oldalra pillantottam és a palánknál ott állt Nicky. Rám mosolygott mire én is önkéntelenül mosolyogtam. Amy nem ragaszkodhatsz hozzá! Inkább koncentrálj a versenyre. Mellőlem a legnagyobb ellenfeleim rajtolnak. Bruno Marquez és Edward Summers. Első személy mexikói, míg a második vérbeli texasi. Kemény fiúk, de nem felék tőlük. 26 kör áll a rendelkezésemre és ezt kihasználom. A rajtom egész jól sikerült és sikerese felugrottam a második helyre Bruno mögé. Edward pedig mögöttem volt. Tökéletes kis szendvics…A körök teltek és mi sikeresen elszakadtunk a mezőny többi tagjától. Kanyarról kanyarra változott a helyzet köztünk, de Edward nagyon kemény volt. Most jött el nála az a pillanat, hogy kockáztat.Éppen előttem volt és Brunot előzte, amikor megdobta a gép és hatalmasat repült. Szinte lassítva láttam, ahogy az aszfaltba csapódik. Azonban nem gondolkozhatok ezen. Tehát Bruno és köztem dől el a mai futam győzelem sorsa. Utolsó kör, utolsó kanyar. Belső íven fordulok, és tudom én gyorsíthatok ki gyorsabban. Nyertem. Igaz a különbség alig volt 0, 045. Boldog voltam és a büszkeség egyben majd szétvetett. Ezzel a sikerrel vezetek a bajnokságban
AJÁNLOM AZ OLDALT
