9. fejezet
2010.11.04. 07:23
9. fejezet
Christian Horner töri a fejét, hogy miként akadályozhatná meg az édesanyját abban, hogy Bostonba utazzon. Mrs. Horner nem rég tudta meg, hogy van egy unokája és minden áron látni akarja. Most is a szülői lakásban tartózkodik.
- Anyu kérlek.
- Látni akarom az unokámat. Mint mondtál? Tűzoltó?- Christian bólintott.- Akkor meg pláne.
- Anyu nem gondolod, hogy elég nagy trauma volt a lánynak, hogy az apja meghalt?
- És ettől én nem ismerhetném meg? A tulajdon unokámat?
Anna Horner az italos szekrényhez sétált és a jó minőségű martinit öntött ki az átlátszó poharába. Nem szokott inni, de ezt most megkívánta.
- Nem akarom, hogy Bostonba menj Anya. Veszélyes…
- A csapatodat tudod irányítani, de engem nem. Mond meg hol lakik és holnap első dolgom lesz repülőjegyet foglalni.
- Sajnálom Anya ebben nem segíthetek. Csak annyit tudok, hogy melyik körzet munkatársa.
- Nekem ez tökéletes.
- Anya kérlek ne menj!
- Christian a csapatodat irányíthatod, de engem nem. –ismételte meg-Tehát hol van az a körzet?
- 49-es.
- Köszönöm.
Nos igen ő Anna Horner. Igazi makacs nőszemély, aki nem ismer lehetetlen dolgot. Ide tartozik az unokája felkutatása. Nem meglepetés akkor, hogy Rebeca Black mitől ilyen makacs. Hát családi vonás…
Christian gondolataiba merülve ücsörgött a dugóban és ezer felé jártak a gondolatai. Szezonnyitó, a család, a csapat, az anyja, Rebeca…Ez túl sok. Hónapok teltek el, míg Sebastian rátudta beszélni, hogy elutazzon Bostonba. De így is sikerült egy lány életét fenekestül felfordítaniuk. Rebeca egy szokványos lánynak tűnik, akinek mindene a munkája és a társai védelme. Ebbe csöppent bele akarva akaratlanul az F1. A forma-1 pedig kegyetlen és veszedelmes. Ha az ember engedi, kihasználja és tönkre teszi.
Sötétedés után ért haza és már várta a kis felesége. Christian nem szólt egy árva szót se csak megölelte a nőt.
- Ez ám a szeretet.- nevette el a dolgot a nő.
- Anyu kikészített.
- Tudok róla.-vont vállat egyszerűen Alex Kapp Horner a feleség.
- Honnan?
- Felhívott telefonon. Elutazok vele én is. Aggódott, hogy dühös voltál, amikor elindultál tőle és gondolta ez egy jó pont.
- Mikor mentek?
- Három nap múlva. –kapott egy puszit az arcára a férfi.- Nyugalom minden rendben lesz.
- Most már nem csak Anyám miatt aggódhatok Amerikában, hanem miattad is.
- Ez a sorsod szívem.
|