10.fejezet

Rebeca számára letelt a három napos eltiltás és a mai munkaidő is. Csak nyolc órázott így még az éjszakai műszak előtt végzett. Lassan öltözködött, mert gőze sincs mihez kezdjen magával. Unalmasnak tartja az életét és magányos. Igen ezt magának köszönheti, mivel Ricket elüldözte maga mellől. Éppen az ingjét gombolta be, amikor megjelent Kate.

- Szia Csajos. Munkába?

- Éppen végeztem.

- Sajnálom a múltkorit.

- Mit is?-érdeklődött Becky, miközben a torna cipőjét vette fel.

- Hogy egyedül hagytalak a bajban.

- Hunt nyomozó segített nekem.

- Owen? Ő rendes fickó.- vigyorgott Kate és bevágta a táskáját a szekrénybe.

- Ismered?- Becky most már indulásra kész, de arra döntött, hogy megvárja a társát.

- Mivel részben nyomozó vagyok igen. Egyszerre jártunk az akadémiára. Ki lesz az éjszakás?

- Rick és Sophia is benne van a csoportban. Ennyit tudok.

- Utálom.- nevette el a dolgot Kate és együtt indultak le felé a lépcsőn. Az elő térben megpillanthattak két nőt, akik vártak valakire vagy valamire. Az idősebb vörös hajú nő személy, ahogy megpillantotta Kate-et azonnal megölelte.

- Jajj unokám. Végre, hogy megismerhetlek.

Rebeca nagy ívben kikerülte őket és kíváncsian nézett Kate-re, aki tanácstalanul szét tárta a karját, majd nagy levegőt vett és távolabb tolta magától az idegent.

- Azt hiszem itt tévedés történt. Az egyik nagyanyám Kansass-ben lakik a másik pedig nyolc éves koromban meghalt.

- Nem te vagy Rebeca Black?

- Nem. Ő Rebeca Black.- minden tekintett az említett személyre szegeződött. Ezt a kínos helyzetet a fiatalabb csinos nő próbálta oldani.

- Szia. A nevem Alex Kapp Horner. Christian Horner felesége vagyok. Ő pedig…-itt a csodálkozva bámuló idősebb hölgyre mutatott.- Anna Horner a te nagymamád.

- Örülök, hogy megismerhetlek.

Anna könnyes szemmel ölelte magához Rebeca-t. Nem meglepő, de a halott fiára emlékezteti a lány. Rebeca ezek után, hogy ne mindenki őket bámulja  a bázison felvetette, hogy ihatnának valamit. A kedvenc kis bárjában ültek be, és ki kérdezte az újdon sült vendégeit, hogy mikor érkeztek és egyáltalán honnan tudják, hogy ő itt van. Bár sejtette, hogy a válasz a nagybátyja. Sebastian nem lehet, mert akkor egyszerűen felborulna a monacói kiruccanása.

- Az apám milyen ember volt?- érdeklődött Becky, miközben a kávéjára meredt.

- Remek ember volt. Etióp kis gyerekeken segített. Amolyan kiküldetésben volt évekig. Csak négy éve történt egy kis baj. Élelmet vittek az egyik városból a másikba, amikor a kocsijuk egy akna mezőre tévedt….-nem kellett Anna-nak befejezni a mondatát, Becky el tudta képzelni, hogy mi lehet a  „mese” vége.

- Köszönöm. Ez tudom kellett.

- Miért döntöttél a mellett, hogy tűzoltó légy?- érkezett a következő kérdés Alex-től.

- Embereket menthetek meg.

- Detó, mint az Apja.-motyogta Anna igaz ezt nem akarta hangosan.

- Van családod?

- Nincs. Nem rég lett vége egy „kapcsolatomnak” és a munkám miatt nehezen is tudok kapcsolatot kialakítani.

- De azért számíthatok dédunokákra?-pimaszkodott Anna.

- Talán egyszer igen. Holnap szabadnapos leszek, így ha gondoljátok együtt tölthetnénk a napot.

- Én benne vagyok. –vágta rá lelkesen Anna. Alex pedig kénytelenül bólogatott.

Így a másnapot Rebeca a családjával töltötte. Megismerte az európai családot és a szokásokat. Szíve szerint három nap múlva ő is felülne arra a gépre, ami Angliába tart, de nem teheti meg.

Rebeca úgy állt munkába hosszú idő után először, hogy nem teljes szívéből tudna melózni. 24 órázni fog és ez elég hosszú idő.

Az órák lassan vánszorognak. Unalmában könyvet olvasott, de a tartalmát nem fogja fel. Csak szenved a kanapén és várja a riasztást.

- Történjen már valami.

- Rebeca Black hisztizik.-sétált ki az irodájából a parancsnok.

- Unalom tető foka.- erre, mint ha varázslat történt volna megszólalt a gong. A hely ahova hívták őket a körzet egyik legromosabb épülete volt és ép eszű ember messzire elkerüli, mert életveszélyes. Rebeca feladata most a bámészkodó emberek kiszorítása volt a veszély zónából.

- Kérem menjenek innen. Kérem mozduljanak.- hajtogatta a sablon szövegét, de egy férfiba ütközött. – Kérem menjen el.

- Tűzoltó vagyok had segítsek!

- Köszönöm uram nincs szükségünk önre. Menjen innen.

Miután a fiúk eloltották a tűzet Kate munkába állt. Alig 3 perc múlva tudta is, hogy itt probléma van. Nem szimpla tűzesett volt. Gyújtogatás. Megcsinálta a feladatát és ezek után mentek vissza a bázisra. Kénytelen volt a rendőrséget felhívni és kérni egy nyomozót maga mellé, főleg ha lesz még hasonló esett.

A többiek éppen kajálni próbáltak, amikor megszólalt ismét a vészcsengő. Rebeca se ilyen sűrűn gondolta a hívásokat, mert már baromira éhes. Ahova most hívták őket két utcányira volt az előző helytől és a változatosság kedvéért egy autó éget.

- Tűzoltó vagyok had segítsek.-ismerte fel Becky annak a férfinak a hangját, aki már az előbb is akadályozni próbálta őket.

- Nincs szükségünk magára fogja már fel!-hirtelen telt be a pohár a nőnél.

- Ezért még megfizetnek. –morogta és elvágtatott. Mire jó ez a vita? Gőze sincs, de akire nincs szükség az menjen el.  Egy másik fiatal férfi bújt be a szalag alatt.- Hé! Menjen innen.

- James Thomas vagyok.- libbentette fel a jelvényét.- Maga a tűzvizsgáló?

- Nem, de mit akar Kate-től?-akadékoskodott Becky.

- Ő hívott. Gyújtogatás volt az előző riasztásuk.

- És ez is.-sétált oda hozzájuk Kate és Wilson parancsnok. Megcsapták a bemutatkozást és a lány beszélni kezdett.- Valami fura anyag, de labor vizsgálat nélkül nem tudom beazonosítani.

Ebben a pillanatban az utca túl oldalán lévő éppen bezárt boltot is egy robbanás rázta meg. Nem tudni, miért és hogyan, de az üveg ezer darabra tört a nyomástól.

- Tűzcsapra azonnal kössétek rá a tömlőt és munkára.-ordította el magát Wilson parancsnok.

Mindenki óra mű pontossággal dolgozott és nem volt hiba a munkájukban. Becky Ricknek segített , amikor valaki elkezdett ordítani.

- Tűzoltó vagyok és segítek!- az előző két helyen is megjelent ez a férfi, de most egy fegyvert is tartott a kezében. Rick azonnal elindult felé, de a férfi gondolkodás nélkül lelőtte, majd Joe-t is aki elindult felé, majd Becky-t is. A nő megúszta egy horzsolással a karján, de a két srác nem volt ilyen szerencsés.

- Rick!- segített a társának. A tűzoltó a hasára szorított a kezét.

- Hasba lőtt a rohadék!

- Nyugalom, minden rendben lesz. Segítség!-kiáltotta el magát a nő. Körbe nézett. Kate Joe-nak próbált segíteni, aki a lábán vérzett, míg Wilson parancsnok elkapta az őrültet. A nyomozó sietett hozzájuk.

- Hívtam a mentőket. Ezt vedd fel. – egy gumi kesztyűt adott át.-És próbáld a vérzést csillapítani.

Rebeca nem mozdult. Csak bámulta Ricket és az agya szinte egyesével sugározta a képeket.

- Hééé! Kislány figyelj rám!-próbálta visszahozni a valóságba Rebecát a nyomozó. A nő ránézett, de a tudatáig nem sok minden jutott el.- Hogy hívnak?

- Rebeca Black.

- Én James Thomas vagyok. Nyomd a kezedet a sebre. Rendben?

- Igen.-bólogatott Becky és cselekedett.

- Beszélj hozzá rendben?- Megint csak bólogatott, majd minden féle marhaságról beszélni kezdett Ricknek, miközben a könnyei záporoztak a szeméből.

A mentők 10 perccel később érkeztek meg. Joe-t azonnal szállítható állapotba hozták és vitték is a Szent Mária nevezetű kórházba.

- Becks menj arrébb.-utasította a tűzoltót Carlos.

- Nem, vele akarok maradni.

- Carlos nem vérzik.-állapította meg a társa.

- Ez jó nem?-lelkendezett Becky hirtelen.

- Nem. Ez azt jelenti, hogy befelé vérzik.

Az idő lassan vánszorog. Rebeca a műtét utáni híreket várja, de semmi hír. Nem engedte, hogy őt is ellássák, hiszen az egy karcolás. A váró teremben ücsörög és hiába próbálja meg akadályozni, a lába remeg az idegességtől.

- Rebeca.-szólította meg a nyomozó.- Tessék egy kis kávé!

- Én…én vagyok a hibás.

- Nem értelek.

- Azt a férfit az előző két helyen is láttam.  Vagyis én küldtem el, hogy nem kell a segítsége. Nem szóltam senkinek se és ezen múlhatnak a barátaim élete.

- Nem a te hibád. Nem tudhattad, hogy ez a férfi egy őrült. Kérlek nyugodj meg.

- Már megint miattam van minden.- lassan átölelte a nő vállát a nyomozó és kicsit magához húzta.

- Ha te nem lettél volna, ki segített volna Ricknek?-Becky mosolyra húzta a száját.

- Köszönöm.

- Gyere nézessük meg a kezedet.

- Áhh ez semmiség. Max kapok egy tetanuszt.

- De utána láthatod a barátaidat.

Már éjszaka van és Rebeca először meglátogatta Joet, akinél töretlenül ott van Kate is. A srác könnyebben megúszta bár néhány hét táppénzre szorul, de már most látszik, hogy nem zavarja a helyzet. Egészségesnek tűnik és ez a lényeg.

- Ricknél voltál már?

- Nem.

- Alszik, de be lehet menni hozzá.-magyarázta Kate.

- Sophia van nála. Így nem megyek. Nos haza megyek, mert holnap is melóznom kell a mai fél műszak miatt. Gyógyulj Joe.

- Rendben Rebeca. Te pedig vigyázz magadra.

- Jó éjt.-köszönt el tőlük a nő és elindult a folyosón a lift felé, de azért Rick szobája előtt megtorpant. Sophia tényleg ott vírasztott. Ezt a csatát elvesztette. Pontosabban ő engedte el.