12. fejezet

 Az átkozott ébresztő óra csipog. A hang valami iszonyatos. Becky megpróbálja elhallgattatni azt az átkozott szerkezetet. Egyszerű kitapogatta a zsinórt és kirántotta a konektórból. Hason fekszik az ágyon és a haja össze-vissza áll. Valami itt nem stimmel a fej fájáson kívül. Nincs is ébresztő óra a szobájában.

- Az átkozott vodka.-tápászkodott fel az ágyon és körül nézett. Ez nem az ő szobája, ezer százalék. Nehezen, de sikerült felkászálódni és elindult az ajtó felé. Enyhén szédült még, de most sokkal jobban érdekelte, hogy kinek a szobájában van. Talán Sebastian vagy Jaime vette pártfogásba, de kevés erre az esély. A „nappaliban” sehol senki, de a fürdőből hangokat hallott. Két dolog fordult meg a fejében. Első megvárja, hogy ki lehet az illető. Kettő lelép a francba. A másodikra szavazott volna, ha megtalálja a cipőjét és azt a kártyát, amivel bejuthat minden hová. Azonban e nélkül semmit se ér.  Ekkor nyílt ki az ajtó és sétált ki rajta egy félmeztelen férfi.

- Basszus!-fakadt ki Becky hangosan. Adrian mosolyogni kezdett, majd a kanapéhoz lépett és felvette a kikészített csapat felsőjét.

- Jó reggelt. Kérsz valamit? Esetleg aszpirint.-tette fel a kérdést kicsit bátortalanul. Rebeca eközben leroskadt a kanapéra és ezerrel forogtak az agytekervényei, hogy mi is történt tegnap este. Azonban a vodka erősebnek bizonyult. Annyi még rémlik, hogy Sebastiannal táncolt a buli legelején, de utána semmi. Talán még Jaime-val is táncolt, ez azonban erre már nem tenné oda a nyakát.

- Tessék.-kérés nélkül megkapta a gyógyszerét.- Hogy hívnak?

- Rebeca Black.-szólalt meg végül a nő hosszas hallgatás után. – Hogy kerültem ide?

- Egy padon szedtelek össze. Ott aludtál és ha a rendőrök megtaláltak volna akkor igen csak kellemetlen helyen ébredtél volna.

- Ez a helyzet is kellemetlen.

- De szerintem a fogda még inkább.

- Hogy hívnak?-érdeklődött a nő.

- Adrian Sutil vagyok.

- Ha jól sejtem közöd van az egész Száguldó mizériához.

- Nagyon jól sejted. Versenyző vagyok. És te?

- Vendég vagyok a RedBull-nál, mert Horner a nagybátyám. Atyám, így nem is tudok a szemébe nézni. Egész bár rajtam csámcsog, hogy a kis liba totál károsra leitta magát. Amúgy ebben a szálódában lakik a RedBull is?

- Sajnos nem.  Nyugalom. Bár kivel megesik.

- Hát én hasra estem ez biztos. Ki kellene mennem a pályára, de gőzöm sincs, hogy merre és kit keresek. Ráadásul át is kellene mennem a saját szobámba. 10 óra pedig elég hamar itt lesz. Azt mondtam Sebastiannak, hogy kitalálok egyedül is.

- Hát én segíthetek neked. Ha szeretnéd?

- Meg tennéd értem?

- Persze, csak szerintem kellene egy másik felsőt szerválnod. Egy-két helyen pia foltos. Vagy is várj. A szomszédban lakik a csapattársam és most itt van a barátnője. Ha gondolod, kérhetünk tőle valamit.

- Megköszönném és életem végéig hálás neked leszek neked.

- Azért nem vagyok ennyire nagy szám. Gyere.-közösen sétáltak át a szembe lévő szobába, ahol hangos kacagást hallottak így bátortalanul kopogott Adrian az ajtón. Egy dübbenés után kinyílt végre az ajtó és a férfi fejére volt kötve egy melltartó. Hirtelen azt se tudta, hogy hova kapjon, de sikerült megszabadulnia a női ruhadarabtól.

- Nos Rebeca ő Vitantonio Liuzzi.

- Melltartó szerintem már foglalt.-motyogta fél hangosan.

- Miben segíthetek nektek?-érdeklődött az olasz.

- Fracesca itt van?-kérdezte udvariasan Adrian.

- Igen.

- Segítségét szeretnénk kérni.

Rebeca előadta kínját baját és szerencsére az olasz lány segített neki. Egy egyszerű fekete felsőt adott Becky-nek és vissza se kéri. Ezt majd valahogy meghálálja még neki az amerikai. Alig fél óra múlva emberi külső társaságában sétált ki Becky Adrian fürdő szobájából.

- Köszönök még egyszer mindent.

- Mint mondtam semmiség. Nálad van a beléptető kártya?

- A táskámban.- vágta rá Rebeca és lázasan kutatni kezdett a fekete színű „dobozban.”- Itt is van.

- Akkor indulhatunk.

A kocsikázás közben Adrian kikérdezte a lányt, hogy mit is jelent a medálja és kiderült jól tippelt. Ami viszont meglepte, hogy tényleg tűzoltó a nő. Megérkeztek a pilóták számára kijelölt parkolóba és még mindig beszélgettek.

- Hogy is működik ez?

- A csapatunkat két részre lehet osztani. Van egy olyan egység, akik a tömlőkkel oltják a tűzet, míg a másik azok akik mentik az embereket.- magyarázta Becky lelkesen.

- És te hova tartozol?

- Mentő vagyok. Egyszerűen imádom.

- Sose hallottam még bárkit is így áradozni a munkájáról. Bocs…Minket versenyzőket kivéve. Kötődsz az egészhez.

- A tűzoltó az a személy, aki oda megy, ahonnan mindenki más rohan, menekül. Neki menti kell mások életét, vagyonát, miközben saját testi épsége és élete kerül veszélybe.  Ehhez szerintem kell egy bizonyos szenvedély és kötődés.-vonta össze a szemöldökét Rebeca.

- És milyen a felszerelésetek?

- Csak nem te is tűzoltó akarsz lenni?

- Szerintem azzal már lekéstem. Amúgy is jobban értek a zongorázáshoz. Nos?-kuncogott Adrian. Valahogy nem sok kedve van bele vetni magát a napi munkájába. Jó hallgatni a lányt.

- Van a szokásos bevetési ruha, ami véd a magas hőmérséklettől és a víz ellen is kiváló. Van benne egy láthatósági csík is.  Van a védősisak, védőcsizma és a védő kesztyű, ami szintén hő-, sav és lúgálló. Kámzsa, ami az arc védelmét szolgálja.  Légzőkészülék, ami magába foglalja az oxigénpalackot. Van még bontó baltánk és mászó övünk.  Ezen kívül a 2001-es tragédia után tették kötelezővé a helyzetjelzőt. Ha egy tűzoltó mozdulatlanul fekszik, akkor az a valami csípogó hangot ad ki, így könnyebben megtalálják az áldozatot. Untatlak?

- Nem dehogy.

- Adrian…-kezdte el Becky, de hamar csendben maradt.

- Igen?

- Kérlek ez maradjon titok. Már mint, hogy mi történt éjszaka.

- Ahogy gondolod. Most már szerintem ideje lenne indulnunk.

- Szerintem is.

Rebeca csodálkozott, hogy milyen is ez a világ. Pörgés és a fényűzés, ami jellemzi az egész helyet. A motorhomeba simán bejutott, de gőze sem volt, arról, hogy hol találja Sebastiant vagy Christiant. Az egyik pultos lányhoz sétált és megkérdezte, hogy hol találná őket, de válaszra se méltatta.

- Remek európai vendégszeretett.

- Talán segíthetek Önnek.- szólalt meg egy idősebb férfi mellette. Rebeca-nak ma ez a sorsa. Mindenki rajta segít.  De ez általában fordítva van. Ő segít az ártatlanokon.

- Hogy gondolja Uram?

- Norbert Vettel vagyok. Sebastiannak az édesapja.

- Örülök, hogy megismerhetem Uram.- nyújtott kezet Rebeca a férfinak.- Rebeca Black vagyok.

Ekkor libbent a képbe Sebastian. Fülig ért a szája és nagy lendületében megölelte a lányt. Mind a ketten meglepetten pillogtak a pilótára.

- Úgy látom Apa hamar megismerkedtél Rebecaval.

- Téged keresett és gondoltam segítek neki. Amúgy ki ez a kedves lány?- érdeklődött Norbert Vettel. Eléggé érdekli, hogy a fia honnan ismeri a vad idegen nőt. Fél, hogy talán csak gyors gyógyírt akar a fia a rég befejezett kapcsolatára. Sebastian végig sandított Rebeca-n majd vigyorogva az édesapja felé fordult.

- Ő Christian rokona.

- Ezt nem is tudtam.

- Bocsi Apa. Most kicsit elrabolom Becky. Egyszer talán visszakapod.- Vigyorgott a kis német és miután átkarolta Becky derekát elvezette egy kis iroda felé.

- Fiatalok.-rázta meg a fejét az öreg és elsétált ő is a dolgára.

 A kis irodába belépve Christian telefonált és valamilyen papírt nézett mellé, de ahogy megpillantotta a párost elakadt a szava és bámult maga elé. Meghozta a hatást a nő. Ennyire meglepet sose volt még. Lecsapta a telefont, felkászálódott a székről és megölelte a lányt.

- Hogy? Hogy kerülsz ide?-dadogta Christian.

- Sebastian hívott meg.