15.fejezet

Vasárnap délelőtt van. Rebeca a paddockban sétálgat és pár fényképet készített emlékbe. Jó volt itt. Barátokat szerzet még, ha csak hármat is. Sebastian, Jaime és Adrian. Mind annyian mások, de sokat jelentenek a számára. Sebastian tegnap este beállított a Becky szobájába és közölte, hogy mikorra kapott időpontot egy teljes körű kivizsgálásra.

Az ebéd idő hamar elérkezett és visszatért a motorhomeba. Kért egy adag tésztát és helyett foglalt az egyik asztalnál. Némán nézett ki az ablakon és gondolkozott. Nincs kedve visszamenni Bostonba… Valaki puszit nyomott az arcára.

- Szia Sebastian.

- Nem eszel? Elhűl és akkor nem lesz valami finom.-lopta el a villáját és megcsócsálta Becky ebédjét.

- Szerezz magadnak.

- De undok valaki.-játszotta a megsértődött kis fiút a német. Rebeca jót kacagott rajta. Sebastian mosolyogva figyelte a nőt. Akarva akaratlanul elvarázsolta a lány személyisége és a viselkedése. De nem engedhet a csábításnak. Hanna-t is nehezen tudta elengedni és nincs szüksége egy újabb kötődésre. Megrázta a fejét és az asztal lapját kezdte el bámulni.

- Jól vagy?-érdeklődött Becky, amikor észre vette, hogy Sebastiannal valami probléma van.

- Persze. El kell még intéznem valamit. Mikor is indul a géped?

- 20:30-kor, de tudod a szokásos…

- 18:30-kor a reptéren kell lenni. Ismerem. Még jövök.

Az idő nagyon gyorsan telt és már a verseny következett. Rebeca a boksz egyik sarkából nézte végig. Volt, hogy együtt szitkozódott a szerelőkkel és volt, hogy egyszerre szisszentek fel egy húzósabb manővernél. Ez egy más világ, de hasonlít az övéhez. Számítanak a másodpercek és ezen múlhat a győzelem vagy a halál…Na jó ez kicsit durva, de fontos. A verseny végül a RedBull zsebelte be egy-kettő felállásban. Mindenki ugrált és őrjöngött Becky körül, de feltűnt Christian.

- Gyere a pódiumhoz.-nyújotta a kezét a lánynak.

- Nem vagyok a csapat tagja.

- De Sebastian a barátod. Gyere.

Rebeca beadta a derekát és a csapat tagjaival a célegyeneshez sietett. Mindenki boldog és talán ez a legjobb. Christian lesz az a személy, aki átveszi a csapatnak járó elismerést. Megölelték egymást a férfiak majd mentek átvenni a díjat. Remek látni a győzelmi ünnepet. A pezsgőzésből ő szerencsére kimaradt, mivel talált egy menekülési útvonalat.

Egy ideig a motorhomeban ücsörgött és figyelte az embereket. Boldogok. Neki is annak kellene lenni, de egy dolog elszomorítja…Haza kell mennie.

- Gyere Becky a medencéhez.-jelent meg olyan 45 perccel később Sebastian. Nagyon boldog volt és ennek a személynek nem tudott nemet mondani Becky se. Az utasításnak megfelelően a medencéhez ment, ahol már a csapat nagy rész ott volt. Vagy is inkább mindenki. Az első nagy csobbanásig nem is vette komolyan a dolgot Rebeca, de végül sejtette…Kevés személy lesz az, aki megússza szárazon. Christian önként ugrott a medencébe, Sebit több ízben lökték be, de volt, hogy magától ugrott. A csapattársa Mark egy kecses ugrás után landolt a habok közt. Még szegény Norbert Vettelt is megáztatták. Sebastian közeledett Rebeca felé egy sunyi mosollyal az arcán. Tudta a nő, hogy mire számíthat, de próbált menekülni.

- Tűnés Sebi.

- Becks nem tudsz elbújni sehová se.- csicseregte kedvesen.

- Engem nem fogsz bele dobni.

- Félsz?-érdeklődött csodálkozva Sebastian. Ez amolyan figyelem elterelés volt, mert Christian felkapta a lányt és bele vágta a medencébe.

- Ez…ezért még meglakoltok. Mind a ketten.- kapkodott a levegőért Becky.

- Hogyan gondolod ezt az egészet?-kérdezte kacagva Sebastian, miközben segítség képen kezet nyújtott a nőnek. Ezt nem kellett volna. Egyszerűen berántotta a vízbe maga mellé a férfit…

…Már a reptéren van Rebeca és hiába próbálta Sebit arra rábeszélni, hogy maradjon a szálódába és készüljön az esti bulira sikertelen volt. Úgy gondolta a kis német, hogy nem hagyja magára a nőt.

- Hoztam neked egy kis kávét. A mobilod hogy van?

- Próbáltam kiszárítani és kezd észhez térni.-magyarázta Becky.

- Sajnálom. Erre nem igen gondoltam, hogy nálad lehet.

- Inkább a mobilom ázzon el, mint az útlevelem.-mosolygott a férfira.

- Ez is igaz. Amúgy hogy tetszett a hétvége?

- Remek volt. Soha életemben nem fogom elfelejteni. Köszönöm.-ölelte meg Rebeca a férfit.

- Bármikor megteszem még egyszer.  

- Lehet a nyáron egyszer még szavadon foglak, ha lesz szabadságom. Vagy legalább is átugrok meglátogatni benneteket.

- Reméltem is.

- Hova is mentek legközelebb?-érdeklődött a nő, mert úgy emlékszik valamikor Kanadába is megy a banda.

- Két hét múlva Isztambul, majd Montreal.

- Eljöhetnél Bostonba Montreal előtt.

- Még megbeszéljük.- hagyta rá a dolgot Sebastian, pedig szíve szerint igent mondott volna. De előbb kell egy kis gondolkozási idő a számára.