16.fejezet
2010.12.13. 10:03
16. fejezet
Rebeca két napja érkezett haza Bostonba. Próbál visszaállni a helyi időzónára és talán a legjobb módszer erre a munka. Reggel van és éppen a cuccait pakolja be a táskába, amikor megjelent Rick.
- Szia.-köszönt neki kedvesen Becky, de semmi reakciót nem kapott. Rickre pillantott, aki nagyon csúnyán nézett rá. A nő nem értette ezt a viselkedést és így inkább meg se szólalt. Kell egy kis idő a gondolkozásra.
A tájékoztató után kiderült, hogy Rebeca Brian-nel lesz párban, mivel Joe szabadságon van három napig. Az idő telt és semmi érdekes nem történt. Becky a mobilját szorongatta folyamatosan, miközben az ablakon bámult ki felé. Várja Sebastian hívását hiszen hétfő délután volt az orvosnál. Azonban eszébe jut mindig az idő eltolódás és a többi fontos dolog.
- Csak nem hívást vársz?
- Mi a gondod Rick?-fordult felé Becky.
- Semmi…-vont vállat egy fancsali pofával.- Vagy is van.
Rebeca megragadta a felsőjét és falnak nyomta. Elege van ebből a színjátékból.
- Most azonnal beszélsz különben betöröm az orrod.-fenyegette meg.
- Csak nem szereztél egy hülyét magad mellé? Talán az a srác, akit olyan meghitten puszilgattál. Neki is olyan gyorsan beadtad a derekadat, mint nekem? Amúgy rajta! Nem félek tőled.- vágta rá Rick csak azért is. Nem kellett kétszer mondania. Következő pillanatban Rebeca ökle találkozott Rick orrával és két felől érkeztek a szitkozódások. A társaik némán figyelték a jelentet. Nem volt idő senkinek se reagálni, mert riasztást kaptak. Némán ülték végig az utat és egyre inkább érződött a feszültség.
A kép, ami fogadta őket elég érdekes volt. Egy kocsi fel borult az úton és több keresztbe állt. A járókelők próbáltak segíteni a sérülteken.
- Rebeca menj oda.-utasította a főnök a lányt. Egy kis lányhoz kellett mennie, aki az úttesten állt és zokogott.
- Szia. Hogy hívnak?-próbált kedves lenni Becky.
- A…Alice.
- Jól vagy Alice?
- I…igen, de a bácsi nem.-mutatott a kislány a víz felé. Rebeca nem látott semmit se.
- Miért mondod ezt?
- Bele ment a vízbe az autóval…Azóta nem láttam.-magyarázta el a kis lány komolyan.
- Fenébe.-káromkodott hangosan Rebeca és már a csizmájából lépett ki, majd ledobta magáról az egyik felsőjét így egy szál trikóban és a munkás nadrágjában fejeset ugrott a vízbe. Hiába tempózott nem tudta olyan gyorsan elérni a kocsit, mint ahogy szerette volna. A férfi ott ült mozdulatlanul a kormányt szorongatva. Rebeca rájött mindenre. A sofőr öngyilkos akar lenni. De addig erősködött, míg sikerült kiráncigálnia a felszínre. A dulakodás közepette megütötte a nő vállát, de ez nem fájt annyira,
- Nyugodjon már le.-ordított vele Becky, miközben a part felé úszott vele.
- Hagyjon már!-kapálózott tovább a férfi. Eközben Brian beugrott neki segíteni, míg a többiek a parton vártak rá. Miután segítettek neki kimászni leült a betonra és várt.
Valahogy nem volt kedve Rebecanak senkivel se beszélni. Csak ült ott és bámulta a betont. Végül a kislány zavarta meg, aki odasétált hozzá és átölelte a nyakát.
A nap nagy részét Becky Brian társaságában a kórházban töltötte, mivel a parancsnok ragaszkodott egy röntgen felvételhez. Azonban nem a vállára vonatkozott ez a dolog, hanem az öklére ami szép színes volt. Három óra múlva ki is derült, hogy egy csont megrepedt, de nem komoly. Kapott egy merevítő kötést, azonban emellett még dolgozhat.
Fáradtan érkeztek vissza a bázisra, főleg Becky aki a fájdalom csillapító miatt kicsikét kába volt.
- Vendéged van Becky.-szólalt meg Joe.
- Ki az?-érdeklődött a lány, de amint meglátta a férfit boldog lett.- Sebastian.
- Szia Rebeca. –vigyorgott rá a srác és kedvesen a karjai közé zárta a lányt.
|