Új év után pár nappal volt Nickynek egy fontos programja ahol kötelező megjelennie. Ez pedig a Wroom nevezetű sí tábor. Itt fogják bemutatni a 2010-es versenygépüket. Azonban így én erre a szűk egy hétre itthon maradnék Madridban egyedül. A karácsonyt a Hayden családdal töltöttem Amerikában. Most viszont még két nap van az eseményig és Nicky elhatározott valamit…
- Kérlek Kicsim.
- Nem. Én nem jelenhetek meg egy Ducatis rendezvényen. Aspar Team az én csapatom.- ismételtem el újra a mai nap folyamán vagy kilencedjére. A hűtőből előszedtem egy üveg narancslevet és neki dőltem a pultnak.
- Létszi gondolod meg.
- Aspar Team tagja vagyok…-kezdtem el, de ahogy közelebb sétált hozzám elhallgattam. Sejtettem, hogy most beveti a csáb erejét, azonban ennek sose bírok ellenállni. Átkarolta a derekamat.
- Nem kell szponzori cuccot felvenned…Csak úgy velem lennél. Napközben, amikor jelenésem lenne akkor pedig Adrianaval elbeszélgethetnél.-Megpuszilta a homlokomat, majd az orrom hegyét és végül csókkal pecsételte meg a szavait.
- Rendben. Elmegyek.-adtam be a derekamat egy nagy sóhaj után.
- Tudtam, hogy meg tudlak győzni.
- Igen ez vagy te.-morogtam viccesen.
Elérkezett az a nap, amikor az olaszországi síparadicsomba utaztunk helikopterrel. Az ablak mellett ücsörögtem és az Mp3-somat hallgattam miközben az elsuhanó tájat figyeltem. Casey és Nicky a csapatfőnökükkel beszélget, míg Adri egyszerűen hallgat. Mostanában elég sokat gondolok ismét Alvarorra, pedig tudom, hogy nem szabadna. Azonban, hogy itt leszek a vb-n akarva akaratlanul találkozni fogunk. Akarva akaratlanul újra eszembe jutnak azok a kellemes pillantok amit együtt töltöttünk a nyaralás alatt és rengeteg egyéb dolog is. Amikor velem volt a tűz esett után és amikor kiderült a családomról a titok. Amikor ápolt a balesetem után… Nem szabad erre gondolnom, azonban nem tudom teljes szívemből azt mondani Nickynek, hogy szeretem. Pedig ő kitárja elém az érzéseit, de nekem nem megy. Nem tudom őszintén mondani neki, hogy szeretlek. Az érzéseim játszadoznak velem és ezt utálom.
Első nap este egyik kis faházban ücsörögtem a forralt borommal. A világ most már tudhatja, hogy Nicky és én együtt vagyunk és ismét én leszek a rossz. Nem érdekel. Adriana is biztosított róla, hogy boldog legyek és ne foglakozzak a sajtóval. Ha olyan könnyű lenne.
- Szia. Leülhetek?- lépett az asztalomhoz Fernando Alonso a Forma-1 kétszeres világbajnoka. Most sokan irigyelnének ezért a helyzetért.
- Persze.
- Jól vagy?
- Igen, csak én nem vagyok ide való.-fakadtam ki hangosan. Szegény Fernando riadtan pillantott rám.-Sajnálom.
- Semmi baj. Te is versenyző vagy ugye?
- Igen. Most térek vissza a vb-re egy spanyol csapat tagjaként.-mosolyogtam rá kedvesen.
- Aspar Team?
- Pontosan. Csak még egy lakást kellene szereznem valamelyik spanyol városban, hogy ha jelenésem lenne az országban. Melyiket ajánlanád?- valahogy úgy beszélgetünk, mintha évek óta ismernénk egymást.
- Madrid? Szép, nagy és az emberek elég sokan vannak, hogy eltudj rejtőzni.
- Köszi a tanácsot, majd meggondolom.
Elég jól elvoltam a F1-ek társaságában. A napok teltek és rájöttem élvezem ezeket a programokat. Utolsó előtti estén járunk és egy nagy tábor tűznél ücsörgünk. Gincarlo Fisichella éppen Fernandoval beszélget olaszul és én ezt akarva akaratlanul hallottam. Vagyis inkább értettem.
- Barcelonaban, Valenciaban és Jerezben is lesz tesztünk. Azonban szerintem jobb lenne egy kicsit melegebb éghajlaton. Például Sepangban.
- Oda a MotoGp-sek mennek.-szólaltam meg.
- És a te kategóriád hol fog tesztelni?-érdeklődött az olasz férfi.
- Ott ahol majd ti is.-válaszoltam kicsit pimaszul.
- Bírom a stílusodat. A pályán is ilyen vagy?-nem tudtam válaszolni, mert Nicky lehuppant mellém.
- Ennél még rámenősebb. Tavaly harmadik lett az amerikai bajnokságban.
- Nem ér, hogy az eredményeimmel villogsz. Világbajnokok vagytok. –vágtam oldalba mire a többiek elhallgattak.
- Én nem vagyok az.-vigyorgott rám Felipe.
- Én se.-szólalt meg Giancarlo.
- Akkor legalább nem vagyok egyedül.
- Feltűnt nektek, hogy eltűnt mindenki?-érdeklődött Felipe. Casey és Adriana is csatlakoztak hozzánk.
- Vége a mai napnak.-tájékoztatott minket az ausztrál társunk.
- Gyorsan el telt a mai nap.-sóhajtott fel hangosan Adriana és szorosan odabújt a férjéhez. Aki védelmezően átkarolta, igaz ügyelt arra, hogy a törött ujját ne üsse meg Adrinak. Kicsit marhultunk síelés közben és Adri megszívta. Hasra esett és a hüvelyk ujja megsérült. A merengésemből a barátom zökkentett ki.
- Most, hogy így kevesen maradtunk…-kezdte el és Adriana kivételével értetlenül néztünk rá. Nicky valamit előhalászott a zsebéből és fél térdre ereszkedett előttem. Legszívesebb most menekülnék el. Nem lehet az amire gondolok.
- Mire készülsz?-makogtam el. Ennyire futotta most csak. Egy kis dobozt nyitott ki és megszólalt végre.
- Amy Corsi hozzám jössz feleségül?
Gondolkodás nélkül válaszoltam…
- Igen…
Reggel már hajnal négy óra fele felébredtem és nem bírtam visszaaludni. Nicky védelmezően zárt a karjaiban és így itt maradtam mellette. Valami miatt tegnap igent mondtam neki. De pont az érkezésünk előtt gondolkoztam azon, hogy talán még nem szeretem teljes szívemből. Azonban a házassághoz a szerelem nagyon fontos. Példa rá Loris és Ingrid vagy nem is kell messzire mennem. Adriana és Casey is teljes szívből szeretik egymást. De én Nicky-t nem tudom teljes szívvel szeretni…Legalább most még nem. Az lesz a legjobb, ha a teszt szezon alatt nagy ívben elkerülöm Alvarot. Ez csak akkor bizonyul könnyű dolognak, ha nem tartok Nickyvel Sepangba és Katarba. Azonban ragaszkodik hozzám, hogy ott legyek. Ez érthető. Az óra hatot mutatat tehát lassan ideje fel kell kelnünk. Egy csókot nyomtam Nicky arcára, amitől azonnal morogni kezdett. Olyan, mint egy nagy medve ébredéskor. Lassan nyitotta ki a szemét és amint észre vett rám mosolygott.
- Szia.
- Jó reggelt.-csókoltam meg és a fejemet a mellkasára hajtottam.
- Morcosnak tűnsz.-állapította meg miközben a hajamat simogatta.
- Nem aludtam valami jót.
- Ugye nem a tegnap este miatt?-kulcsultuk össze az ujjainkat és csak néztük egymást.
- Nem, vagy is csak részben. Loris reakcióján gondolkoztam. Nem tudom, mit fog szólni, ha elmondjuk neki a dolgot.
- Ez nagyon jó kérdés. Szeretnéd, hogy várjunk a bejelentéssel?- annyira kedves velem, mint még sose. Annyira, de annyira látszik rajta, hogy komolyan gondol minden egyes mondatot.
- Csak pár hetet kérek. Sepangban elmondok neki mindent.
- Biztos vagy benne? Nem erőszak semmi se…-felkönyököltem az ágyban és a szemébe néztem.
- Tudom.-gyengéden megcsókoltam.
- Ti amo.-szólalt meg nagy meglepetésemre olaszul. Egyszerűen csak ennyit jelent, hogy szeretlek.
- Én is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
